Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Öt nap után itt van egy újabb Faust-interpretáció az Operaházban. Igazat adhatunk Vajda Gergely karmesternek, aki a premier előtti Hangolón elmondta: ez Goethe szövegéhez legközelebb álló verzió. Igen, ez a Faust öntudatos, különb mint a többiek, vágyik a tudásra és a szabadságra és mindenek előtt: Szegedi Csaba alakításában látni valóan VÉGRE AKAR VALAMIT.

Ez az elem, ez a holtig küzdve fáradozás, kíváncsiság, örökös keresés szörnyen hiányzott Gounod operájának friss bemutatójából és még mindig nyomaszt a rendező által megváltoztatott vég. Igen, csak azt tudnám feledni...(Közben viszont rájöttem, hogy az ismerőseim körében továbbra is egyedül a vendégtenor verte ki a biztosítékot, nem a rendezői mondanivaló.)

Szabó Máté rendezésében Ferruccio Busoni operájának felére húzott változatát láttuk, szünet nélkül, kilencven percben. Ha a mezei nézőknek a Hangolón nem mondják, hogy ez egy erősen megkurtított változat, valószínűleg fel sem tűnik. Vannak rövidebb operák és ez a mű meglehetősen ismeretlen, nem kapcsolódnak hozzá előélmények. Ez sok esetben pozitív tényező, hiszen a néző nem tud semmihez viszonyítani, nincs hiányérzete.

A színlap félig szcenírozott változatot emleget, de nekem ennél nagyobb díszlet nem hiányzott. Khell Csörsz munkája és Füzér Anni jelmezei közül több is a címszereplő tudós mivoltát hangsúlyozzák. Egy óriási teleírt táblát látunk, sőt Faust öltönyén is folytatódik az írás. Ezt a dolgozószoba-díszletet hol látjuk, hol nem - amikor nem, akkor viszont tágas a színpad.

Még mindig nem telt le két teljes hét az operaházi nagy megmérettetésünk, az éjszaki vetélkedő óta, amelynek során (amikor én pont elblicceltem a festést) a műhelyben rengeteg időm volt ezen a díszleten a feliratokat is közelről nézegetni, így az előadásnak ez a központi eleme már nem hatott a meglepetés erejével, de ez nem vont le semmit az élmény értékéből. A világítás nagyon szép (tervező:?) és a havazás is sokat emelt a látványon.

Amennyivel kisebb hangsúly került ennek az előadásnak a vizualitására (a másik Faustnál ez jóval lényegesebb elem volt), annál jelentősebbé vált a főszereplő karaktere. Én személy szerint fontosabbnak érzem, hogy legyen egy jó Faust, aki elviszi a vállán az előadást. (Gounod Faustja nem működőképes Faust-Margit szerelmének hiteles ábrázolása nélkül sem, nem elég hozzá egy csodás Mefistofele Bretz Gábor személyében.)

Jelen esetben Szegedi Csaba jó választás. Úgy hírlik, hogy ez az opera jelenti minden bariton számára az egyedüli esélyt arra, hogy Faust szerepébe bújjon, viszont ezzel jelentős kihíváshoz is jut, aki a feladatot kapja. A zenekar áténeklése önmagában is jelentős feladat és akkor még nem volt szó a címszereplő összetett karakterének megformálásáról.

Mefisztó viszont tenor - László Boldizsár iróniával fogalmazza meg. Jobbnak éreztem, mint hősszerelmes szerepeiben, és Szegedi Csabával is harmonizálnak. Az, hogy látunk kapcsolatot közöttük, szintén nem hátrány.

Nagyon örültem annak a fordulatnak, hogy ez a  Faust egészen önálló, igyekszik integritását megtartani, istentől ördögtől függetleníteni magát. Gondolkodó lény és elhisszük azt, hogy különb, mint a környezete, tehát van valamiféle olyan sajátossága, amely érdemessé teszi a túlvilágiak megkülönböztetett figyelmére.

Erősen úgy tűnik, hogy a most forgalomban lévő Faust-változatoknak (említődjék meg a Gounod-operán kívül a Katona Faust I és Faust II c. előadása is, óriási energiákat tettek bele a létrehozásukba) inkább a Faust-kultusz lebontása a célja és a szereplő átlagosságát, esendőségét, sőt jelentéktelenségét sugallják. Ez a Faust is követ el hibákat, de ennek ellenére egy fejjel kiemelkedik a közegéből - az eredeti szerzői szándéknak megfelelően. Én nem bántam, hogy ezúttal Szabó Máté nem talált ki szintén valamit, amivel a címszereplő nimbuszát hatékonyan semlegesíti. Megtehette volna ő is.

Geiger Lajos Wagner ebben az előadásban is, neki idén tavaszra ez a penzum jutott - két előadásban is Faust tanítványa. Ebben a verzióban ez kiemeltebb feladatnak tűnik, látjuk, amint Faust helyét is elfoglalja. Busa Tamásnak és Cserhalmi Ferencnek kis villanások jutnak, ahogy a három krakkói tanítványként szólistaként fellépő énekkari művészeknek is, köztük az idén már több más szóló szerepet eljátszott Csiki Gáborral. (Ezek a szólók elég ütősek voltak, eszembe jutott ismét a nagyon szépen sikerült Lukrécia meggyalázása is.) Az előadásból a Helena-motívum sem maradhat ki, így egy balett-táncosnő is szerepet kap - Gikovszki Sznezsana.

Ebben a Faust-változatban, amelynek a librettóját is a szerző írta, kimarad a Margit szál, viszont Faust a pármai hercegnét az esküvőjéről szökteti el. Az előadás legerősebb része, amikor az említett hercegné udvarol a tudósnak, akiről mi akkor már tudjuk, hogy a legerősebb vágya az, hogy saját szabadságát és függetlenségét megtartsa. Egyáltalán nem hihetjük, hogy szüksége lenne még valakire, aki ráakaszkodna és bármilyen áldozatosan is körülrajonganá. Bátori Éva lelkesíti át a hercegnét és igazán megrendítő élmény átéreznünk a belőle áradó mély szerelmet és odaadást, miközben biztosan tudjuk, hogy indulatának nem megfelelő tárgyat választott, mert ez a Faust ugyan tudós, de egészen biztosan érzelmi analfabéta, vagy az szeretne lenni. Nem indítja meg a nő szerelme, nem csodálkozunk, hogy el fogja hagyni. (Hozzáteszem azonnal. ez az én olvasatom, nekem ez jött át a két szereplő játékából.)

Bátori Éva áriája és egész szerepformálása katartikus. Ha ez nem élő előadás, hanem felvétel lett volna, legalább négyszer szívesen megnéztem volna egymás után éppen ezt a részt. Persze, aki látta már Bátori Évát korábban Tatjánaként, vagy még inkább Karnyóné vagy a Tábornagyné szerepében (a Rózsalovagban), az egyáltalán nem lepődik meg, mert ez a lélekig ható alakítás egyébként is jellemző volt mindig a művésznőre.

Az előadás nagyon célratörően, sok kacskaringó nélkül és érthetően halad a végkifejlet felé, egységes. Ami szintén jó: a másik Faust operával ellentétben, nyilván a jól alkalmazott húzások miatt sem érezni üresjáratokat benne. Nem unatkozunk időről időre sem. (Ez a rövidségének is köszönhető persze.)

Miután a mai premier után csak vasárnap lesz belőle még egy utolsó, így most itt a laudációt be is fejezem és gyorsan kiposztolom, hátha lesz valaki közületek, aki odamegy és személyesen meggyőződik a leírtakról. Csak biztatni tudlak titeket.

 

 

 

 

Címkék: Opera Szabó Máté Faust Bátori Éva Geiger Lajos László Boldizsár Szegedi Csaba Busa Tamás Csiki Gábor Cserhalmi Ferenc Vajda Gergely Füzér Anni Khell Csörsz

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr147483758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.