Egy előadás 2005 októberéből. Szinte példátlan, hogy megmaradhatott - csak a nagy színházak tudnak egy-egy igazán sikeres előadást kivételesen tartósítani. A magyar rendezők közül Vidnyánszky Attila mellett egyedül Pintér Béla tudja életben tartani majdnem a teljes életművét. Ugyan játszhatnák akár heti kilencszer is a Broadway produkciók mintájára a Titkainkat, de sokkal jobban jár a társulat, hogy egy-egy régebbi darab is előkerül, újranézhető, sőt az idő múlásával minden bizonnyal új színei is érvényre jutnak. Nekem első alkalom volt ma este az Anyám orra és bevallom, fogalmam sem volt előadás előtt, hogy miről fog szólni.
A szórólap is titokzatos, de amit ígér, azt betartja: az előadást megnézve valóban kiderül, hogy mit takar a cím. A későbbi (holnapi?) nézőkkel szemben sem lenne korrekt, ha a történet fordulatait lelepleznénk és elárulnánk Pintér Béláék titkait. Nem lenne célszerű, de túl könnyű sem a szövevényes történet összefoglalása. Miközben nézzük a nagyrészt énekes beszéddel és sok tánccal körített akciót, természetesen értjük, de a frappáns összefoglalással mégsem próbálkoznék. Az utolsó jelenetből visszanézve kétségtelen, hogy rémálmot láttunk, de ha belegondolunk, a valóság sem sokkal barátságosabb. Nem sok nyugvópontot kap a néző, kilátástalannak tűnnek az emberi kapcsolatok, de sok a zene és sok a tánc és rengeteget lehet nevetni. Adja magát, hogy a tegnapi bohózattal (Esküvőtől válóperig) összekapcsoljam ezt a mai élményt. Éppúgy párkapcsolati problémákról (is) szó van, ugyanúgy a lehetőség határáig megtöltött színházban, valószínűtlen cselekményfordulatokkal, poénokkal...Mégis óriási a különbség a két előadás világa között. Pintér Béláék minden előadással rá akarnak minket ébreszteni, hogy nézzünk szét magunk körül, és ugyan túloznak, de lehet valóságalapot találni a figurák mögött.
De ez a színház sem "jön be" minden nézőnek, a villamosmegállóban tanúja voltam egy idősebb házaspár ingerült beszélgetésének. Az volt a benyomásom, hogy mintha legalább egyikük szívesebben lett volna egy "kikapcsolódós" színházi este részese, amikor nem akarnak a néző orra alá dörgölni semmit. Kicsit azért így is reménykedhetünk a nagyon jó színészek csapatmunkáját nézve, hogy legalább ez megmarad és ha minden szörnyű is, Pintér Béláék azért legalább az évi egy bemutatójukat meg fogják a későbbiekben is tartani, a többi darabjuk pedig - ahogy ez most - időről időre előkerül...
Színlap a port.hu oldalról:
A PINTÉR BÉLA ÉS TÁRSULATA előadása
Író: Pintér Béla
Rendező: Pintér Béla
Szereplő:
Enyedi Éva
Szamosi Zsófia
Bencze Sándor
Deák Tamás
Pintér Béla
Quitt László
Thuróczy Szabolcs
Díszlet: Horgas Péter
Jelmez: Benedek Mari
Dramaturg: Kovács Krisztina
Zene: Darvas Benedek
Látványtervező: Pintér Béla
Zenei rendező: Pintér Béla
Zenész: Bede Péter, Kéménczy Antal, Kerényi Róbert, Sófalvi Kiss Csaba
Rendezőasszisztens: Csizmadia Katalin
