Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A tavalyi évadom egyik legjobb emléke Almási-Tóth András Varázsfuvola-rendezése, annak ellenére, hogy ezt az operát igazán sosem kedveltem. Tavaly a két szereposztást összesen négy alkalommal tekintettem meg, és így négy cikkben fejtegettem a vele kapcsolatos gondolataimat. (a premierről, a koncepcióról, a 2. szereposztásról, a februári utolsó előadásról). Nem könnyű ezek után sok újat mondani az előadásról, amelynek a koncepciója a jelenlegi felújításon is változatlan. De mégsem szól ez a Fuvola egészen úgy, mint korábban. Ez leginkább az újonnan beálló énekeseknek köszönhető. Miattuk következik tehát egy ötödik bejegyzés is. Amire nyomatékosan felhívnám a figyelmét a tovább nem kattintóknak is: nagyon úgy néz ki jelenleg, hogy ez a nagysikerű előadás már csak KÉTSZER lesz nézhető. December 22-én (19h) és január 3-án (16h). Aki szereti a darabot és vágyna arra, hogy kicsit másként nézzen rá, mint ahogy megszokta, annak MOST kellene döntenie és próbálkozni a jegyszerzéssel.

Az előadás alappillere továbbra is Sarastro figurája. A főszereplő cseréje nagymértékben befolyásolja az előadás hangulatát, ez előre is tudható volt. Almási-Tóth András egyeztetési problémák miatt kényszerült arra, hogy új énekest tanítson be erre a három alkalomra. Az előadást nézve egészen egyértelmű, hogy a koncepciójához teljes mértékben illeszkedő énekest sikerült felkérnie  Gábor Géza személyében, akiről az elmúlt időszakban húsz alkalommal írtam. Ma este is megnézem ismét a Bűvös vadászban. A szerepre való alkalmasságával kapcsolatban nem merültek fel bennem kétségek, de a csütörtöki előadást látva mégis elmondhatom, hogy Gábor Géza a szerepben még a nem alacsony előzetes várakozásaimat is messze felülmúlta. Almási-Tóth András Sarastrója ismét új arcát mutatta meg.

Milyen ez a Sarastro? Ahogy korábban az előadás koncepciója kapcsán már kifejtettem, ez a Sarastro leginkább egy politikusra hasonlít, aki nemrég lépett ki egy élettársi kapcsolatból. Volt szerelmének lányát persze magával vitte, aki iránt leplezetlen érdeklődést mutat, bár a lány irtózik tőle. Gábor Géza tolmácsolásában nyersebb, szarkasztikusabb  és helyenként egészen veszélyes (szinte ördögi) Sarastrót látunk, aki gátlástalanul szórakozik másokon. Sosem tudhatjuk, mit gondol, de mégsem álszent, nem rejti el valódi szándékait. Az egész próbatételesdi is egészen öncélú, világos ez azonnal. Csak bosszúvágyát enyhíti, ha már le kell mondania a lányról. Van humora, van öniróniája is. Talán még teljesebb mértékben uralja a színpadot és mozgatja a cselekményt, mint a szerep korábbi birtokosai, de talán számára kisebb súllyal esik latba az események végkimenetele. Pimasz ez a Sarastro, beleásít egy óriásit az Éj királynőjének áriájába is. Vonzódik Paminához, de az elengedése sem okoz igazán komoly traumát számára. Könnyedén tud váltani, akár az is elhihető, hogy átmenetileg (jobb híján?, unalomból?) a darab végén mégis visszatér a Királynőhöz, akinek minden figyelemfelkeltő akciója erre irányult. Gábor Géza azon kivételes énekesek egyike, akik némán is jelentőségteljesek a színpadon, SŐT mi több: a prózai szöveget is hitelesen tudja mondani. Amikor pedig énekel, akkor módunk van gyönyörködni kivételes szépségű basszus hangjában. Nem rossz ez a kombináció. Első osztályú énekes ÉS színész. Jó, hogy megtalálta ez a rendezés.

Varga Viktória az első szereposztás Éj királynője volt, így őt most láttam negyedszer. Színészi játéka oldottabbá vált, játékossá, egészen fesztelenné. A jelenlévő mezei nézők (így én sem) vettem észre, hogy az előadás elején kificamodott a bokája és ebben az állapotban, egészen hősiesen játszotta végig a szerepét. Ilyen a színház, néha komoly áldozatot követel a játszóktól. Heroizmusa azért ne maradjon említés nélkül.

Gaál Csaba Papagénóként már az első előadásán is megragadott, ha lehetséges ilyet mondani, az ő alakítása is könnyedebb lett. Továbbra is a kedvencem a jelenet, amikor a nézők soraiból próbál nőt vadászni. Nem jár rosszul végül a megelevenedő szoborral. Zavaros Eszter tartja a formáját, most is nagyon jó Papagena. A Parázsfuvolácska sorozatnak köszönhetően egészen beléivódik ez a szerep, de ez a rendezés áll neki jobban. Szemere Zitát ugyancsak láttam egy hete Paminának (szintén a Parázsban), de ebben a rendezésben eddig még nem. (Tavaly Hajnóczy Júlia ugrott be helyette, amikor nézhettem volna.) Karakteres Pamina, de most is sajnáltam, hogy ő sem Papagénót választotta, pedig szemmel láthatóan nagyon jól kijöttek...Valódi kapcsolat jött létre köztük. Együtt nevették ki Monostatost is. (Hiába, a valóban jól működő kapcsolatainkat gyakran feladjuk vágyálmokért, amelyek nem biztos, hogy jól fognak működni...még akkor sem, ha egyáltalán valóra válnak.) Benyomásaim szerint, Szemere Zita mindkét előadás koncepciójához igazodik, sőt mintha egyaránt jól is érezné magát bennük. Én mégis azt hiszem, hogy ez a Fuvola az, amelyikben sokkal árnyaltabban mutatkozhat meg.

Rab Gyula már a harmadik Taminója a rendezésnek. Nem annyira naiv, mint Brickner Szabolcs volt, hajlamos távolságtartóbban kezelni a helyzetet. Nem vesz mindent készpénznek, amit hall. Igyekszik a jelmeze által is meghatározott szuperhőst játszani, de ő is idézőjelek között teszi ezt, akárcsak a másik korábbi Tamino, Pataki Potyók Dániel tette. Az ő mozgástere éppolyan behatárolt mint elődeié, kénytelen igazodni Sarastro követelményeihez, más lehetősége nem nagyon van.

A három hölgy - Horti Lilla, Vincze Klára és Vörös Szilvia - most is nagyon jól énekel és most is nagyon élvezi a játékot. Tapogatják az "észvesztően attraktív" álompasast az előadás elején, ezzel meg is adják az este alaphangulatát.

A legnagyobb sikere persze a "három bölcs fiúcskának" volt, akik sokat nőttek tavaly óta. A hangjuk továbbra is elég sokszor megbicsaklik, sőt helyenként fájdalmasan hamis, viszont miattuk annál jobban tudjuk értékelni a többi énekes teljesítményét, akiket jó hallgatni. De elfogadjuk őket, tényleg nagyon cuki mindhárom...

Az előadás karmesterének, Medveczky Ádámnak szintén ez volt az első találkozása a rendezéssel, de valószínűleg maga sem tudja már összeszámolni, hány Varázsfuvolát vezényelhetett az idők folyamán.

Sokat oldódott a fuvolista, Scheuring Kata színpadi jelenléte is. Az ő esetén érezhető a leginkább, mit jelent a produkció bejáratása. Most lenne célszerű a darabot még zsinórban sokat játszani...

 

Címkék: Opera Zeneakadémia Gábor Géza Varázsfuvola Almási-Tóth András Vörös Szilvia Gaál Csaba Varga Viktória Zavaros Eszter Szemere Zita Vincze Klára Rab Gyula Horti Lilla

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr257001283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.