Frissen meghirdetett program volt a Jurányiban a Kortárs Drámafesztivál előadása. Ehhez képest nem volt rossz, hogy legalább félig megtelt a nagyterem.
Az előadás sajnos egyáltalán nem fogott meg, annak ellenére, hogy örültem, hogy határontúli művészek is lehetőséget kaptak a pesti vendégjátékra. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy milyen okai vannak annak, hogy így kívül maradtam. Azon kívül, hogy túlságosan is távolinak tűnt a téma (néhány piaci árus sorsát látjuk, akiknek a városvezetés elveszi a megélhetését a piac bezárásával), dramaturgiailag pedig egészen sablonszerű a megvalósítás (a Sztrodzsegon ragasztó, amely gyúlékony - a végére meggyullad, egyetlen szimpatikus szereplő van, egy ártatlan leányka, őt megerőszakolják a szipusok, majd öngyilkos lesz, stb..), minden kiszámítható. De nincs benne humor.
A Jurányiban semmifajta információ nem állt rendelkezésre, nem készült szórólap. Sem a szerző nevét, sem a színészekét nem tudtam. Arcmemóriám sem igen van, néha kicsit szégyenkezem is, amikor egy színészt a harmadik előadásában is még meg kell keresnem a színlapon. A szereplő színészek nagyrészt nem tudták a darab kissé mesterkélt szövegét átlelkesíteni. Néztem őket a tapsrendnél, és mindössze egyetlen színész volt, az alacsonyabb szipus (Nagy Norbert), akire ránézve azt gondoltam, hogy igen, ő, ő legalább hiteles, ha nyavalyás is a szerepe. Ugyanilyen néven létezik egy másik kiváló színész Horváth Csaba társulatában, akit többször méltattam. Nagyon hasonlít...De nem sok két színész ugyanazon a néven, azonos életkorban? Nem szokás a később pályára lépőnek a nevét kissé megváltoztatni?
Sebestyén Aba megrendezte a darabot tisztességesen. Nyilván azt is érzik, hogy fontos kérdésekről beszélnek, bár a színházlátogató rétegek mindenütt jó messze lehetnek attól, hogy igazán a bőrükön érezzék a felvetett problémákat. Az is jó, hogy egy fiatal drámaíró (Potozky László) színpadhoz jut és tanulhat esetleg az elkövetett hibákból is, tud fejlődni.
Az igazság mégis az, hogy az előadás mégis menekülésvágyat ébresztett bennem és utána egyből átnéztem a decemberi programomat, hogy ugyan mi az, ami elhagyható lenne belőle.
Az előadás facebook oldaláról idézem a következőket, hogy mégis legyen itt némi plusz információ:
Potozky László darabja olyan aktuális szociális kérdésekkel foglalkozik, mint a rendszerváltás után a társadalom peremére sodródott, és onnan visszatalálni képtelen emberek sorsa, a kirekesztettség, az alkoholizmus, a családon beüli erőszak és a kiskorú drogosok problematikája. A történet néhány piaci árusról szól és arról, hogy ezek az emberek hogyan élik meg a városvezetés döntését: egy hónapon belül az egész oroszpiacot le kell dózeroltatni, ezáltal mintegy felszámolva az ő megélhetésüket.
Az előadás az Interkulturális párbeszéd a kortárs dráma tükrében című projekt VI. kiadásának keretében kerül bemutatásra, létrehozását Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala, a Bethlen Gábor Alap és a Nemzeti Kulturális Alap támogatása tette lehetővé, kiemelt partner a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem.
Szereplők:
Panzer: László Zsuzsa
Ságodi: Henn János
Öreg: Nagy István
Csimasz: Nagy Norbert
Motor: Mező Szabolcs
Julika: Deák Orsolya
Díszlet: Bajkó Blanka Alíz
Jelmez: Hodgyai István
Koreográfus: Györfi Csaba
Rendező: Sebestyén Aba
