Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (89) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (20) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (27) Centrál Színház (34) Chován Gábor (21) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (284) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (20) Fekete Anna (20) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (43) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (24) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (61) Pesti Színház (21) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (23) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Joe DiPietro 1998-ban írt sikerdarabja eljutott hozzánk is, mégpedig a Belvárosi Színházba. Az előadást látva megállapítottam, hogy nem véletlen, hogy az Off-Broadway előadás két év alatt nyolcszáz alkalommal ment. Egy általános amerikai jelenség áll ugyanis a középpontban, a családok szétköltözése, és emellett a darab jó lehetőséget ad már pályájuk vége felé tartó "jelentős" színészek számára. Mivel mostanában mintha az eredendően nem túl mobilis magyar népesség erőteljesen megmozdult volna és a fiatalok jelentős része az EU nyugatabbra fekvő államai felé vették az irányt, nagy és népszerű művészeink pedig nekünk is vannak - ez a darab jóval kevésbé idegen tőlünk, mint lett volna a keletkezés idején. Nekem a sajtóbemutató nagyon kellemes estét szerzett. Jó volt az időzítés, pontosan erre az előadásra volt szükségem.

Az előadás egy szobadíszletben zajlik, nagyon nézőbarát módon, kétszer negyvenöt percben. A múlt héten többször átéltem két, sőt két és fél órányi előadásokat szünet nélkül, most azt kellett tapasztalnom, hogy a szünet szinte túl hamar is eljött. Egyáltalán nem éreztem szükségét, az előadás sodrása még tartott, mire az első rész véget ért. 

A történet rendkívül egyszerű, átlagos. A színház elvileg a való életnek tart tükröt és most azt kellett tapasztalnunk, hogy a dramaturgia szinte alig alkalmaz nagy csavarokat, különösen a második részben látjuk azt, hogy egészen hétköznapi irányt vesz a cselekmény. Éppen ez a meglepő benne, hogy nem úgy történik minden, ahogy a mesében lenne.... 

Egy olasz eredetű amerikai családot látunk, pontosabban a nagyszülők generációját, akik még Olaszországból költöztek be és keményen megdolgoztak az egzisztenciájuk létrehozásáért. Az unoka szemszögéből nézve távoli ez az élet, sőt némileg el is bizonytalanodik a számára túlságosan izgága nagyszüleit szemlélve, akik szeretik, de soha nem hallgatják meg. Lehet, hogy jobb életük volt mégis, minden nehézség ellenére, mint neki? Erősen úgy néz ki. Pszichológusra mindenesetre nem volt szükségük. Látjuk a két generációt, és bennünk is felsejlik ez a kérdés. 

Znamenák István rendezése mindent megtesz azért, hogy a négy nagyszülőt játszó színész-legendákat igazán jó helyzetbe juttassa, hogy öröm legyen nekik a játék. És valóban érezzük is, hogy szeretik ezt a munkát. Jó ezt a négy színészt nézni, akikhez a legtöbb nézőnek már számtalan korábbi előadás emléke kapcsolódik. A Belvárosi Színház látogatói nagyrészt éppen azért fognak jegyet váltani az előadásra, hogy ismét láthassák "a" Benedeket, Lukáts Andort, Lázár Katit és persze Szabó Évát, akinek a hangját valószínűleg még többen ismerik, mint ahányan színházban láthatták. A színészek pedig élvezik a darab humoros fordulatait, mernek komédiázni. Már most, a sajtóbemutatón késznek tűnt az előadás, de nem zárnám ki, hogy egy-egy poénlehetőséget még jobban ki fognak használni a későbbiekben. Ők még azt a színészgenerációt képviselik, akik pályájuk delén kaptak elég film- és tévészerepet, felléptek kabarékban és a szinkronba még őket hívták. 

Hozzájuk képest mintha jóval nehezebb lenne a mai fiatal színészeknek, akik közül Szabó Kimmel Tamás még kifejezetten jó helyzetben van. Pályáját Alföldi Nemzetijében kezdte, ahol talán ő rendelkezett az igazgató után a legnagyobb rajongótáborral. Az előadásban ő a mindenki által pátyolgatott kedvenc, az unoka. Az ő szemszögéből követjük a történetet, rajta keresztül látjuk a nagyszülőket is. A szakadék jelentős, sőt áthidalhatatlan a két generáció életfelfogása között. Költözzön New Yorkból Seattle-be munka miatt, vagy sem?

Ez a kérdés, a család elhagyása szinte minden amerikai családnál felmerül. Miután háromszor egy évet egy arkansasi kisvárosban éltem le, rengeteg tapasztalatot szereztem éppen ezen a területen. Az előadás ezeket az emlékképeket felhozta és nosztalgikusan visszaidéztem a helyi színházban töltött időt is, amelynek a repertoárjába ez a darab tökéletesen beillene. Számtalan családdal találkoztam, de talán öttel sem a három év alatt, amelynek minden tagja ugyanabban a városban élt. Még most is emlékszem egy memphisi vasgyáros dinasztiára, akik büszkén mondhatták el, hogy mind együtt maradtak. A legtöbb esetben azt, hogy a gyerek más államba megy tanulni, aztán pedig néhány évenként átköltözik újra máshova, az élet természetes velejárójának tekintik és boldogan töltik el együtt a novemberi hálaadás ünnepét és a karácsonyt is. Nagyjából ennyi idő az, amit a családra tudnak fordítani. Soványka konfliktus ez, be kell látnunk.

Ennek ellenére, hogy annyi fordulat nincs az előadásban, a hangulat és a színészek párbeszéde leköt minket. Én személy szerint mindig szeretem, ha Lázár Kati játszik valamiben, igyekszem azokat az előadásokat semmiképp nem kihagyni. Jó szerepe van, lehet élvezni a játékát, különösen így, hogy csapatmunkát látunk, nem öt sztárszínészt elszigetelten. Nagyon szívvidító dolog színpadi ebédeket nézni, ebben is van részünk...

Az előadás második fele jóval kevésbé pereg, sőt nem egyszer "leül". Elmaradnak olyan fordulatok, amelyeket biztosra vennénk, de a való életben is így lenne. Szándékosan meghagyom ködösnek ezt a megállapítást, nem szívesen lőném le a poént - ajánlót írok ugyanis. Remélem, hogy a fent említett színészek kedvelői közül lesz olyan, aki szívesen megnézi majd őket. De legyen meglepetés a cselekmény menete és az előadás vége. 

Egyetlen színészről nem esett szó, de súlyos méltatlanság lenne, ha kimaradna. Cseh Judit más Orlai-előadásokban is szokott középszerepeket játszani. Nekem most is tetszett, és drukkoltam neki. Aki kíváncsi, hogy miért, az nézze meg a darabot.

Ez éppen az az előadás, amelyik ugyan felvet problémákat, de alapvetően mégsem hangol le minket, hanem azzal, hogy bemutat nem is egy, hanem KÉT sírig tartó ÉS jól működő házasságot, valamiféle elérhető idillt rajzol elénk. Nem lepődnék meg, ha másokban is felmerülne a nosztalgikus vágy, és a gondolat, hogy milyen jó lehet 55 évig békében és szeretetben együtt élni. Ennek a valós lehetőségét villantja be az előadás. Azt, hogy lehetnek olyanok, akiknek ez sikerül...Biztosan így van, de lehet, hogy az ilyen párokból sincs sokkal több, mint dán királyfiból, így nem rossz, ha legalább a színpadon látjuk őket.

Címkék: Belvárosi Színház Szabó Éva Znamenák István Lukáts Andor Orlai Tibor Benedek Miklós Lázár Kati Cseh Judit A folyón túl Itália

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr706772697

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása