Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (53) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (20) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (84) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (280) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (23) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (24) Hábetler András (96) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (31) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (42) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (24) Kovács Lehel (20) Kovalik (31) Kováts Adél (25) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (38) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (35) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (628) opera (21) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (41) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (26) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (52) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (25) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (33) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (20) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (23) Szirtes Ági (28) Szkéné (58) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Most kihasználom a helyzetem (= nem vagyok kritikus) előnyét, azaz a miskolciak tegnapi vendégjátékáról csak a legfontosabb benyomásaimat rögzítem. Részben azért tehető ez meg, mert az előadás - a vidéki produkciókhoz hasonlóan - már nem számíthat hosszú életre, hiába sikerült kifejezetten jól. Szeretek színházba agitálni, erre be is vetném magam, de nem sok hozadéka lenne. Pesten ugyanebben az előadásban lenne még 3-4 év, vagy akár több is (lsd. A Budapesti Kamaraszínház előadása (1999-ből) már 15 éve tartja magát és ez  a Kiss Csaba-rendezés nem rosszabb annál, egy vonallal sem). A másik tényező: az előadást a tavalyi POSZT-ra is hívták, sokan nézték, sokan írtak róla. Aki igazán kíváncsi volt rá, az már bőven tájékozódhatott. Annak meg végképp kicsi az esélye, hogy még egyszer Pestre felhozzák, hogy újra nézhessük. Most itt esetleg arról lehet szó, hogy még egy szemszögből dokumentálható, hogy milyen is volt ez tegnap. 

Jó megoldás volt, hogy a színpadra építették a nézői tribünt és így közelebb ültünk  a színészekhez, mint ahogy az lehetséges lett volna normál esetben. Kivételesen nem közelről, hanem a 7. sor közepéről néztem, ahonnan minden jól belátható volt. A díszlet egy emeletes apartmanházat jelzett, a lerobbant fajtából, falak nélkül, ahol nincs magánélet. Kevésszer érzékelhető, hogy a darabból készült előadásban a szomszédok viselkedését is ki akarnák igazán emelni. Most ezt a törekvést láttam megvalósulni. Nyomatékot kap Kocsis Pál Stanley-je azáltal is, hogy ott van mellette a haverja (Kokics Péter). Látjuk ezt az életstílust, amelyben a bowling, a póker és a sör szerepel első helyen. Semmi nem fontos, de a bowlinghoz használt cipő új, azt kézben viszik a pályáig és gondosan elcsomagolják. Talán ez az a tárgy, amire a legjobban vigyáznak, minden más mellékes. Ezek a férfiak jelképezik  azt a társadalmat, amely eltiporja Blanche-ot, majd később Stellát is. És persze ítélkezik is.

Az előadás jellemzően érett színésznők jutalomjátéka. Én több igazi nagy előadásra emlékszem, például szintén Kiss Csaba rendezésére, amely ugyanebből a darabból Győrben volt 1996-ban. Erre kivételesen elutaztam, alapvetően az akkor még pályája elején álló Kamarás Iván megnézése céljából. A nyíregyháziak Szász János rendezésében bemutatott előadása óriási szakmai siker volt, akkor (1997) robbant be a köztudatba  Szabó Márta, aki Csoma Judit mellett a fiatalabb lányt alakította. A legutolsó nagy előadás jelenleg is megy a Radnótiban, Kováts Adél méltán kapott érte "legjobb női főszereplő" díjat a kritikusoktól. Zsótér rendezését nézve némileg más színben tűnik fel a darab, de az az alaphelyzet megmaradt abban is. Továbbra is Blanche DuBois sorsa volt az előadás fókuszában. Annak idején emlékszem, hogy a nyílt próba alapján még azt feltételeztem, hogy a végén Petrik Andrea dominánsabb helyzetbe kerül, de ez akkor mégsem történt meg.

A tegnapi előadásban viszont kétségtelenül azt éreztem, hogy ez a történet sokkal inkább szól Stella sorsáról, mint Blanche-ról. Annak ellenére is, hogy persze a szöveget nézve megmaradtak az arányok. Miért is történhetett ez a kivételes esemény, amelyet egyetlen korábbi előadásban sem észleltem? (Nem azért, amiért néha szokott, magyarán a jobb színésznő előtérbe kerül.) Meggyőző Blanche Györgyi Anna, ez nem kétséges. Fel van a szerep íve építve, hiteles mindvégig. Ami a döntő különbség: már az előadás elejétől érezzük, hogy Blanche elveszett, Nincs különösebb kérdés vagy tét - menthetetlen. Nem lenne boldog Mitchcsel sem (Görög László, kis időre sem találták meg a közös hangot.  A többi előadásokhoz képest a küzdésnél dominánsabbnak érződik a harc feladása. Stella sorsa viszont az előadás első jelenetétől a központba kerül, igazi tétje van, hogy megmaradhat-e boldognak hitt élete, vagy rá kell jönnie arra, hogy Blanche-nak is van némi igazsága. Az elején még reményteljes, nem tűnik a férfi hatalmas gazembernek. Van néhány szokása, amihez ragaszkodik, de eközben keményen dolgozik és ő tartja el a nőket. Az előadás ezt ki is emeli azzal, hogy az autógumiszerelő állványt a hátsó színpad közepére állítja. A néző csak szimpatizálni tud Kocsis Pál Stanley-jével. Még az első rész végén is úgy néz ki, hogy tart az idill. Átérezzük, hogy Stanley a saját családi életének megmentése miatt vet be túl erős eszközöket Blanche eltávolítására, de azt ő sem látja be, hogy a nővér megsemmisítésével túl messzire ment és nem tudja visszaállítani a kezdeti állapotot. Nemcsak Belreve veszett oda Blanche-sal együtt, hanem Stella is, aki hiába próbált új életet kezdeni, neki sem sikerült. Sose tudjuk meg (mert Blanche nem hagy időt rá, hogy elmondja), miért is ment el a fiatalabb Du Boise lány. Szelídsége mögött a színésznő láttatja Stella keménységét is. Nemcsak Blanche-ban, benne is eltörik valami helyrehozhatatlanul.

Az előadás végén néhány másodperc alatt mindez átlátható, a nő remegése és az a mód, ahogy a babakocsit rázza, mindent elárul. A férfiak már egészen külön léteznek, nem átjárható a két világ. Az előadás végén ezt a fordulatot sajnáljuk jobban. Visszaemlékezve a korábbi Villamosokra, mindig Blanche tragédiája az, ami domináns, de jelenleg Stella miatt fáj a szívünk, hiszen róla nem mondtunk le korábban. Nagyon jó ez  páros, Kocsis Pálnak a megerőszakolási jelenetet leszámítva mindent elhittem. Azt azért nem, mert talán a szokásosnál melegszívűbb Stanleyt állított elénk. Eddig is hallottam Lovas Rozi nevét emlegetni, mindenki dicsérte, én tegnap láttam először színpadon. Rossz névmemóriám ellenére is berögzítettem. És most rámegyek a Miskolci Nemzeti Színház oldalára és megnézem, hogy miben láthatnám ismét...(ha mást is érint: itt van)

Színlap

 

Címkék: Miskolc Nemzeti Györgyi Anna Kocsis Pál A vágy villamosa Kiss Csaba Lovas Rozi Kokics Péter

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr905819592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása