Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A jelenleg aktuális információ: ma és holnap (febr.10-11.) ismét látható az előadás a Szkénében. Minden bizonnyal a várólistás módszerrel lehet csak bejutni. Fél órával korábban érdemes odaérni. Nagyon élvezetes előadás, amely nekünk, a mai viszonyainkról szól. Menjetek, nézzétek!

A jan.23-án megnézett előadás másnapján a havi ajánlómban már egyszer kifejeztem elégedettségemet, de lassan három hét távlatából is változatlanul úgy érzem, hogy Fodor Tamás I. Erzsébete az igazi nagy alakítások közé tartozik. Azok közé, amelyekre még emlékezni fogunk tíz-húsz év elteltével is. A halogatás közben volt időm gondolkodni, hogy miben áll az ereje. Az utóbbi időben (megközelítőleg a 2011-es Caligula helytartója óta) Fodor Tamás mintha többet lenne színpadon, és amikor ott van, érezni játékában valami olyan intenzitású felszabadultságot, amely hatása alól a néző nem tudja magát kivonni. (Tavaly mint ördög  hasonló érzéseket keltett bennem, kár, hogy azt nem játszhatták ki.) Most már nem kell bizonyítania semmit, mindent elért és életművét, a Stúdió K-t megfelelő kezekben tudhatja. Egy szabad embert látunk a színpadon, aki élvezi a játékot. Fodor Tamás  egy  XVI. századi komédiás bőrébe bújik, aki a királynője számára készít előadást, amelyben éppen őt személyesíti meg. Egyes jelenetekben hiába tudjuk, hogy ez a színdarab próbája, hiába érezzük, hogy erősen karikírozik, utána mégis észrevétlenül megtörténik az átalakulás és azon vesszük észre magunkat, hogy most már valóban I. Erzsébetként nézünk rá. Még akkor is elhisszük neki a királynőt, ha ránézve egy szakállas férfiarcot látunk. Talán ez a mesterség csúcsa. Ezt a színészi hitelességet nem mindenki tudja elérni, még akkor sem, ha a legjobb sminkes áll a rendelkezésére. Az a pillanat mégis megfoghatatlan marad, amikor a változás történik, mert visz magával a történet. Egyszerre játssza el a hatalom birtokosát és a hatalomnak kiszolgáltatott színészt és társulatvezetőt. 

Ez az alakítás lehetne akármilyen nagyszerű, ha nem lennének hozzá partnerek. De ez az igazán jó hír: nagyon jó csapatot szedett össze Szikszai Rémusz. Nem először. 

A többi színészi alakítás közül még mindig nem tudom, hogy  Nagypál Gábor vagy Bercsényi Péter tetszett-e jobban. Utóbbit, a Bábszínház oszlopos tagját, aki ettől függetlenül független előadásokban is feltűnik, keveset láttam (de azért igen, lsd. KiviSzeret...lekÁllampolgári ismeretek). Most rácsodálkoztam arra is, hogy mennyire szép hangja van. Ez prózai színészeknél nem túl gyakori, esetleg a HOPPArtban, amelynek néhány tagja (Herczeg Tamás pl.) most ebben a formációban (Vádli) is színre lépett. Aki nem ismeri, annak különösen revelatív lesz Bercsényi Péter Stuart Máriája. Az előadást nézve a többi szereplő is erősen azt a benyomást kelti, hogy élvezik a rájuk osztott szerepeket. Kaszás Gergő is illúziót keltő nő, Katalin francia királyné szerepében, túl gyakran nem kapott eddig hasonló feladatot. Tóth Jocó  és Tamási Zoltán ugyancsak hozzák a megszokott jó formájukat, ami nem kevés. Nem lepnek meg, az lenne az újdonság, ha ennél kevesebbet adnának.

A legtöbben többször is váltanak szerepet, az előadás ebből a szempontból is hasonlóan működik, ahogy az Shakespeare idejében lehetett. Csak férfiszínészek, szinte díszletek nélkül lényegében üres térben játszanak nekünk. Nagyon ötletesek a mozgatható keretek, alkalmanként azt a benyomást keltik, mintha  reneszánsz portrékat látnánk megelevenedni. Némileg ripacskodva tartják el maguktól a szerepet, amely azért mégis előbb-utóbb rájuk tapad. Jó ez az alapállás, és még jobb az a dramaturgiai megoldás, hogy a színdarab próbáit időről-időre megtöri a külvilág erőszakos beavatkozása, jön a polgármester és új feltételeket diktál. A színészek pedig kezdhetnek mindent előről, alkalmazkodnak. Mi pedig, akik már beleéltük magunkat az előadásukba, most vissza lettünk rángatva a történetből, megint csak egy nyomorúságos színészcsapatot látunk, akikről egykettőre lehullanak a felvett nemesi szerepek. Megy ez a huzavona, a színészek csak játszani szeretnének, a hatalom meg csak nem hagyja. 

Áthallásos darab ez erősen, nemcsak a Shakespeare  korabeli színészek kiszolgáltatottságát érezzük, hanem a mai független alkotókét is. Erősebben átjön ez az előadásból, mint akárhány nyilatkozatból. És az még erősebben jön át, különösen akkor, ha valaki sok színház előadásait nézi, hogy létfontosságú, hogy ezek az alkotók dolgozni tudjanak. Kellenek nekünk ezek az előadások, a színészeknek ugyancsak, hiszen aki egy ilyen produkcióban is játszik, az talán még nagyobb kedvvel megy vissza a saját társulatához (ha van neki olyan). A mezei néző pedig érezheti, hogy ma is volt értelme színházba mennie és talán felbátorodik és máskor is megkockáztathat egy-egy hasonló kiruccanást.

Most a biztonság kedvéért idemásolom a Szkéné honlapjáról a teljes és részletes szereposztást. Ez a nyomtatott szórólapokon nem szerepel ilyen módon sajnos. 

Erzsébet, a színész királynő - Fodor Tamás
Mária, skót királynő - Bercsényi Péter
Katalin, francia királyné - Kaszás Gergő
Pata Sola, a boszorkány - Nagypál Gábor
Fülöp, spanyol király - Tóth József
Lord Burghley - Tamási Zoltán

London polgármestere - Keresztény Tamás
Stubbes, a puritán - Herczeg Tamás
Hatton, a lordkancellár - Tóth József

Sir Robert Cecil a púpos - Herczeg Tamás
Sir Francis Bacon - Kaszás Gergő
Leicester Grófja - Király Attila
Feria, spanyol követ - Keresztény Tamás
Tamerlán, a törpe - Herczeg Tamás

A nap - Kersztény Tamás
A föld - Király Attila
Az ég - Bercsényi Péter
A hold - Herczeg Tamás
Mercur - Tóth Jocó

Nostradamus - Tamási Zoltán
Alencon, Franciaország dauphinje - Keresztény Tamás
A törpe Erzsébet - Herczeg Tamás
D'Aubigny gróf, a szifiliszes - Király Attila

Walsingham - Keresztény Tamás
Paulet, a börtönőr - Nagypál Gábor

A hóhér - Tóth József

Tilly Boom, a mosónő - Bercsényi Péter
Whitgift, canterburyi érsek - Keresztény Tamás

Lazarus Pfejdmegberger, a pénzkölcsönző - Nagypál Gábor
Mousorsksky, a pénzkölcsönző - Keresztény Tamás
Adelantado, a spanyol flotta admirálisa - Király Attila
Martín, a spanyol flotta admirálisa - Herczeg Tamás
A spanyol pap - Bercsényi Péter

Cambridge-i professzor 1 - Herczeg Tamás
Cambridge-i professzor 2 - Keresztény Tamás

Egy spanyol hajó - Kaszás Gergő
Egy spanyol hajó - Tóth József
Egy spanyol hajó - Herczeg Tamás
Egy spanyol hajó - Tamási Zoltán
Egy spanyol hajó - Bercsényi Péter
Egy spanyol hajó - Keresztény Tamás
Egy spanyol hajó - Király Attila

A nő - Bodor Johanna

XXX - Huszár Zsolt

Zene: Monori András
Dalszövegek: Kovács András Ferenc
Díszlet: Varga Járó Ilona
Jelmez: Kiss Julcsi
Fény: Varga László
Hang: Molnár Péter
Asszisztens: Skrabán Judit és Tóth-Gábor Anna
Produkciós vezető: Kulcsár Viktória
Rendező: Szikszai Rémusz

 

Címkék: Szkéné Fodor Tamás Szikszai Rémusz Vádli Bercsényi Péter Tóth Jocó Kaszás Gergő Nagypál Gábor Tamási Zoltán Herczeg Tamás I. Erzsébet

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr925788784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.