Januárban eddig szinte kizárólag a félévzárással foglalkoztam. Ebben nincs semmi rendkívüli egy tanár esetén. Jött viszont egy szülői kérdés ("Hogyan segíthetnék a gyereknek a tanulásban?") Húsz éves pályám alatt ezt szerintem összesen öten sem kérdezték meg, de lehet, hogy senki sem szegezte még nekem így ezt a kérdést. Ennek hatására elkezdtem gondolkodni és mintegy három nap alatt megírtam egy "rövid" kis szöveget (négy oldal lett). Akit érdekel, ezt tudom felajánlani, amíg a blogbejegyzéseket is pótolom. Én azt hiszem, hogy mint szülő is nagyjából ezek mentén az elképzelések mentén működöm tényleg.
Kedves szülők!
Egy pillanatig se szeretnék a megmondóember szerepében tetszelegni. Három gyereket nevelek, közülük kettő iskolás. Tudom, hogy milyen szülőnek lenni. 1994 óta tanítok. Ha a három szakomon folytatott gyakorlótanítást is számítom, akkor tanárként eddig hat iskola működését ismertem meg. Amit itt olvasnak, azt a saját pályám tapasztalataira alapozom. Lényeges a szülők hozzáállása, meghatározza a gyerek iskolai sikerességét.
Remélem, hogy használni tudják a leírtakat, vagy legalábbis megfontolják. Abban is biztosak lehetnek, hogy én is igyekszem a továbbiakban, hogy a felmerült problémákat megoldjam, a leszakadozni látszó, kedvüket vesztett gyerekekre pedig a lehetőségekhez képest nagyobb figyelmet fogok fordítani. Amikor azt mondom, hogy minden tanuló fejlődhet, azt nem állítom, hogy én viszont nem.
Hogyan segíthetnek gyermeküknek és az őt tanító pedagógusoknak abban, hogy eredményes legyen a tanítási-tanulási folyamat?
1. Tekintsék gyermekük feladatának a tanulást! Sikerélménye akkor lesz, ha a saját munkájával, önállóan ért el valamit. Akkor erősödik meg az önbizalma.
2. Éreztessék vele, hogy az ő döntése, hogy mennyi energiát fektet a tanulmányi munkába. A diáknak viselnie kell ezért a döntésért a felelősséget. Tudnia kell, ha az egyik tantárgyra kevesebb figyelmet fordít, abból várhatóan kevesebb tudása és rosszabb eredménye lesz. Vegyék rá, hogy fontolja ezt meg, és tudatosan döntsön. Biztosan célszerű-e vérrel-verejtékkel mindenből jelest szerezni? Biztosan érdemes-e egy érettségi tárgyat egészen elhanyagolni?
3. Ne tekintsék a saját eredményüknek a gyerek jegyeit! Vagy ha nagyon akarják, számoljanak átlagot és állapítsák meg, hogy összességében pl. 3,87-re teljesítettek az első félévben. Az jónak mondható! Ne csak a diák gyenge eredményét nézzék, nézzék azt is, amiből sikeres volt. Minden tanárnak vannak gyengén ÉS 98%-on teljesítő diákjai is egyaránt, ugyanabban az osztályban.
4. Tekintsék fontosabbnak a gyerek tudását, mint a jegyét! Az érettségin csak a megszerzett tudás fog számítani, arra tud majd a diák támaszkodni. A gimnázium első éveiben szerzett jegyeket senki sehova nem fogja beszámítani, gondoljanak erre. De ha az alaptudást nem szerzi meg, annak hiányát végig érezni fogja. (A magyar esetén ilyen pl. a gyakran visszatérő görög mitológia és Biblia ismerete.)
5. A félévi jegy tájékoztató jellegű, utalás arra, hogy a felállított követelmények teljesítését a gyerek milyen sikerességgel tudta teljesíteni. Vegyék figyelembe, hogy az általános iskola után mindenképp nehézséget okoz, hogy a gyerek terhei növekedtek, illetve minden tanár módszereihez, kérdezési stílusához is hozzá kell szokniuk. Normál esetben, ha Önök nem legyintenek, de nem is tekintik katasztrófának a jegyet, akkor a gyerek a második félévben várhatóan 1-2 jegyet javítani szokott, HA valóban komolyan veszi a feladatait.
6. A gyereknek, ha azt szeretnék, hogy eredményes legyen egy tárgyból, sohase mondják, hogy „én sem olvastam soha el a kötelező olvasmányokat, elég a rövidítés”, „nézd meg a filmet, én is untam azt a regényt” vagy „úgysem számít a magyar egy matekos osztályban”, vagy „kinek kell az egyenletrendezés, úgysem lesz rá szükséged”. Ezek a mondatok felmentik a diákokat a munkavégzés alól. Az én időmben így volt a legtöbb szülő az orosszal, legyintett a jegyre, nem is tanultunk meg oroszul. Legyenek tisztában, hogy ezek a mondatok mit eredményeznek. A magyar esetén a gyerek irodalom iránti fogékonysága nagyjából már eldőlt, ezt a szülői mintán kívül a leginkább a kortárscsoport határozza meg. Kisebb mértékben ezt lehet befolyásolni, de csodákra ne számítsanak. A gimnáziumi tananyag az általános műveltséget fejleszti, de különösen az első években kevés „diák-barát” szerző van. Minthogy a tananyag adott, ezt el kell fogadni.
7. Biztassák a gyereket! Mondják neki, amennyiben letört volna, hogy „meg fogod csinálni! képes vagy rá!” Gondoljanak Zrínyi egyik jelmondatára: „Aki akar, annak semmi sem nehéz!” Ezzel már lehet mit kezdeni. Ne azt kommunikálják a gyermeknek akár közvetlen, akár közvetett módon, hogy nem lesz képes javítani, nem képes többre. Félévkor még semmi nem dőlt el. Ha ezt éreztetik vele, ezzel is felmentik a munkavégzés alól. (Ha úgysem sikerülhet, minek küzdjön?) Inkább ébresszék rá, hogy az eredményt valószínűleg nem rendszeres óráról órára való készüléssel érte el. Ha kevés munkával ért el rossz jegyet, akkor nincs tragédia, majd összeszedi magát, és akkor lesz is eredmény.
8. Mindenkinél elérhető fejlődés azzal, ha jobban figyel az órán és a dolgozatok kérdéssorának értelmezésekor. Figyelmetlenség miatt veszítik el a gyerekek a pontok 10-15%-át, ezt mutatják a statisztikák. Ha igazán koncentrálnak a kérdések elolvasására, akár egy jegyet is javíthatnának. Néhány gyereknél (jellemzően négyes osztályzat esetén) ez a fő tényező. Nem a tanulásra fordított időt kellene növelni. Amennyiben az Önök gyermeke elért már egy négyes osztályzatot, vagy egy közepest (ha nem is tette a lécet magasabbra), akkor igazi bajok nincsenek, erről a 70-80 %-ról könnyű lesz feljönni jelesre is, ha valóban akarják és ez cél.
9. Ne hagyják, hogy a gyerek pusztán elégséges jegyet akarjon elérni! Az elégséges 50-60%, a közepes 60-75% körüli tudás. Az elégséges megszerzése kevés elégedettséggel és önbizalommal tölthet el valakit. Nem lesz később sem szerencsés ez a hozzáállás, az élet más területein sem célszerű az igénytelenséghez hozzászokni.
Ráadásul: ha csak 50% elérését tűzi ki célul a diák, akkor könnyen kudarcot vallhat, esetleg meg is bukik és pótvizsgáznia kell. Ha viszont közepest ér el, az már vállalható jegy, különösen akkor, ha a gyerek az őt érdeklő tárgyakból viszont kiemelkedően teljesít. Az érettségin jellemzően jó, azaz négyes eredményt érnek el a folyamatosan közepes szinten dolgozó, ám jó értelmi képességekkel megáldott és jó fellépésű tanulók, hiszen az értékelés alacsonyabb százalékokkal történik, és valóban sok múlik a gyerek alkatán.
10. Annak ellenére, hogy nyilvánvalóan célszerű elfogadni a gyerek irányultságát, és nem hoz eredményt, ha kitűnő bizonyítványt követelnek meg tőle, rá kellene mutatniuk, hogy egy széleskörű általános műveltség megszerzése az egyik célja a gimnáziumi tanulmányaiknak. Tapasztalataim szerint a reál irányultságú emberek nem műveletlenek, én történetesen az elmúlt 25 évemet jellemzően csupa ilyen ember között töltöttem. Ne mondják a gyereknek, hogy a humán tantárgyak nem lényegesek, pusztán azért, mert a munkaerő-piacon a humán műveltség kevésbé forintosítható. Kerülhet olyan helyzetbe, amikor számítani fog az is, hogy mennyire széleskörűen művelt és tájékozott. (Tanuljanak legalább azért, mert belőlük is szülő lesz egyszer, jobb, ha képesek lesznek majd segíteni a saját gyereküknek.)
11. A gimnáziumi tanulmányok másik célja az érettségi. Az érettségin magyarból a gyerek jó íráskészsége, helyesírása, beszédkészsége, fellépése mellett az lesz a döntő, hogy a szövegértési feladatot hogyan lesz képes megoldani. De nem csak a magyarnál, hanem minden tárgyból az fog számítani, hogy megérti-e a feltett kérdést, mellébeszélés nélkül (az időveszteség!) célzottan, tömören tud-e választ adni. A pontozásos kérdéssorok ugyan kegyetlennek látszanak elsőre, mert csak a konkrét választ értékelik, de erre a megmérettetésre készítenek fel. Tudatosítsák a gyerekben, hogy az érettségin és majd az egyetemi vizsgákon is hasonló módon kell teljesíteniük. Jobb, ha előbb hozzászoknak, utána könnyebb lesz.
12. Igyekezzenek elfogadni Önök is a gyerekeiket tanító tanárok különböző módszereit, értékelését. Később, ha a gyermekük egyetemre kerül, szintén nem lesz módjuk ezt befolyásolni. Amennyiben ezt nem teszik meg, a gyereket ugyanúgy felmentik a teljesítés alól, aki ennek következtében kevesebb munkát fektet majd be, gyengébben fog teljesíteni, kevesebbet tudni. Mivel nincs választásuk, valóban az adott tanárok követelményeinek kell megfelelnie a gyermeküknek, sokkal jobb, ha erre biztatják őket. Nekik kell alkalmazkodni. Gondoljanak arra és higgyék el, hogy az Önök gyermekeit tanítók valóban azért mennek be az iskolába, hogy tanítsák a gyerekeket, nem pedig azért, hogy kínozzák őket. Egy tanárnak nem örömforrás, ha rossz jegyet ad, hanem éppúgy kudarcélmény. Van olyan diák, akinek a négyes dolgozata is kudarc, hiszen messze a képességei alatt teljesít. Tudatosítsák magukban, hogy csak akkor lesz eredmény, ha Önök partnerként állnak minden tanár mellé.
13. Praktikus segítség a gyermeküknek az, ha hagyják egyedül tanulni, ugyanakkor a kérdéseire mindig válaszolnak. Ha nem tudnak válaszolni és sem a könyvben, sem az interneten nem találnak egyértelműen jónak látszó választ, akkor a legkisebb bizonytalanság esetén is biztassák a gyereket arra, hogy a tanártól kérdezzen. Nem szerencsés, ha valamit rosszul tanul meg.
14. Nagyon célravezető magyarból, de sok más tárgyból is, ha néha meghallgatják a gyereket, képes-e önállóan 5-7 percet a megadott témáról folyamatosan, szóismétlések, töltelékszavak nélkül értelmesen beszélni. A nagy osztálylétszámok mellett egy gyerekre jó esetben félévenként egyszer kerül sor, vagy még annyiszor sem. Az érettségi jegyét a diák előadásmódja, stílusa is befolyásolja és a beszéd begyakorlására nem lesz elég alkalom az iskolában. Amennyiben az Önök gyermeke csendes, visszahúzódó, akkor ezt a gyakorlást jobban kellene forszírozni.
15. Biztassák a gyereket, hogy az órákon figyeljen és szóljon hozzá. Ne legyen elvesztegetett idő az, amit a padban tölt. Szörnyen fárasztó a passzív jelenlét, hamarabb elmegy az idő, ha figyel, kérdez, válaszol – ráadásul az értékelésnél az órai munka is számításba jön. A kiemelkedően dolgozó diákok több esetben kaptak jelest a hozzászólásaikra, ez pedig talán tovább motiválhatja őket, ráadásul a tanár gyors visszajelzést kap ezeknek a gyerekeknek a tudásáról.
16. Biztassák a gyereket a jegyzetelésre, ne mondják neki, hogy ezt képtelen lesz megtanulni. Ha mégsem tudja követni az órát, kérdezzen, állítsa le a tanárt. Ez mindenképp annak a jele, hogy valaki követi a folyamatot, kedvező elbírálás alá esik.
17. Próbálják elérni, hogy a diák rendszeresen, óráról órára készüljön. Nézze meg otthon, nyugodt körülmények között, hogy mit jegyzetelt, olvassa el a megfelelő tankönyvi szöveget és szűrje ki a lényeget, húzza alá azt, amit fontosnak ítél. Ne kampányszerűen, a dolgozat előtti este kezdjen készülni. Van olyan, aki valóban figyel órán és elég lehet ez is egy közepes eredményhez. Most már tudhatják a gyerek félévi eredménye alapján, hogy az Önök gyereke ebbe a kategóriába tartozik-e vagy sem. Ha nem, akkor ideje változtatni.