Ma a Kerekasztal Színház ifjúsági programjára vittem el egy osztályt, amelyik ugyan előzőleg kelletlenkedett, de a helyszínen belemelegedett és aktívan dolgozott. Akinek van 11.-12. osztálya netán, az fontolja meg a jelentkezést.A foglalkozással egybekötött színház 3 órát vesz igénybe. Alapvető kérdések megvitatására alkalmas az előadás, talán mélyebb nyomot hagy a diákokban, mint egy feladott és el nem olvasott klasszikus. Sőt: kapcsolódási pontokat is lehet találni más művekkel is, a tananyagból számos párhuzam húzható.
A foglalkozást nézve kis irigység ébredt bennem a drámatanárok iránt, akik öt csoportban tudtak beszélgetni a jelenlévő 33 diákkal. Igen, ez is a siker titka. Óra keretei között sosem lesz ugyanerre lehetőség, ehhez hasonló személyességre.
Az előadás az élet értelmét kutatja, mi adhat erőt ahhoz, hogy a megszokott feladatainkat elvégezzük, szembenézzünk a kudarcokkal, a saját tehetetlenségünkkel. Akár jól is jöhet egy végzős osztálynak. Főleg, ha megérzi valaki, hogy más vesztesek is vannak a teremtésben. Ez segíthet.
Ha mint színházat nézem, akkor az előadásnak voltak olyan megoldásai, amelyeket különösen szerettem. Az összes mellékszereplő csak hangjával volt jelen, illetve néha egy-egy üres szék is jelezte őket. Csak a négy szereplőre, a négy sorsra kellett koncentrálnunk, semmi egyébre. A színészek közül Farkas Atilla volt az, akit a leghitelesebbnek éreztem. (Elég sok a káromkodás a darabban, rendszerint ezek kiejtése a legnehezebb, nem mindenkinek sikerül ezt egészen magától értetődően megtenni. Úgy éreztem, hogy neki igen.)
Jó helyen tartották meg a szüneteket, amikor a jeleneteket megbeszélés követte és a megbeszélés szerint haladtak tovább a jelenetsorral.
Élvezhető és hasznos délelőtt volt. Nem csodálkoztam utána, hogy miért éppen ez az előadás kapott díjat a nemrég véget ért Gyermek- és Ifjúsági Szemlén.
Két nappal később (dec.20)>
Tegnap elmentem az Idegennyelvű Könyvtárba, és kivettem az előadás alapjául szolgáló regényt. Nick Hornby A long way down című regényéből nagyon sikeres fordítás és dramatizálás született, ezt most így utólag még hozzá tudom tenni. Számomra ez mindig jelzi egy előadás sikerességét, ha van benne annyi, hogy elővegyem a forrást is. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy olvassa el vagy nézze meg.
