Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Régi szép miskolci emlékeket idézett benne a kaposváriak vasárnap esti vendégjátéka. Schwajda György volt az írója annak a Lúdas Matyinak, amely 1978-ból az első színházi élményem. Ha a szerző nevét hallom, akkor ez az élmény jut eszembe, illetve Somló István (a lúd megszemélyesítője), aki most egy éve halt meg.  A másik konkrétabb élmény magának a darabnak az egyik jelenetéhez kötődik. Zöld Géza, a nyomdász-brigád egyetlen dolgozó tagja szovjet filmre megy és beszámolót ír a brigádnaplóba. Sok sok éve nem jutott eszembe, hogy igen, évekig jártam általános iskolásként anyám szocialista brigádjának bérletével (főleg) operetteket nézni és én is éppen a brigádnaplóba készítettem az első előadás-beszámolóimat, melyek persze nem voltak se túl személyesek, se túl részletesek.

A további asszociációim inkább már Kaposvárnak szóltak, ahová már régen nem jutottam el és jó esetben egy-egy vendégjátékot láttam a társulattól (Vaknyugat, Othello Gyulaházán legutóbb). Kovács Zsolt játékának (bizalmatlan szakszervezeti bizalmi) mindig örülök, ahogy most is, de egészen tetszett Fándly Csaba is főszereplőként. (Neki voltak nagyon erős pillanatai a hétfői gyerekelőadásban is, a Holnemvoltfá-ban, amelyet a Marczibányi Téren a 7. Gyermek-és Ifjúsági Színházi Szemle keretében lehetett látni. (Erről nem írok külön, mivel színházon kívüli okokból ott kellett hagynom az előadást nem sokkal a fele után.) A két előadás másik közös szereplője volt Tóth Molnár Ildikó is, aki a Csodában kifejezetten élettel telítette a pincérnő néhány jelenetét. Éreztette néhány néma mozdulattal is, hogy mi a véleménye a vendégeiről.

Ez az előadás sem tüntet fel dramaturgot.Közvetlenül előtte láttam Az ördögöt a Karinthyban. Ők sem említik, hogy kik dolgoztak a szöveggel, pedig kifejezetten jó az a néhány módosítás mindkét előadásban. Igen, hazamentem a dupla előadás után és mindkét darabot elolvastam a rákövetkező napon. Emiatt tudom ezt a részletet értékelni.

A Csodát 1975-ben írta Schwajda, nem sokkal a jóval ismertebbé vált Himnusz előtt. (Utóbbit a Gózon Gyula Színház tavaly bemutatta, Vasvári Emese és Kuna Károly emlékezetes volt benne. Méltatás itt.) A főszereplő Vencel, aki harminc évesen, nyomdászként megvakul. Mivel nem volt elég a munkaviszonya a nyugdíjazáshoz, az SZTK keresőképesnek nyilvánítja. Hősünk ebből levonja a következtetést, hogy csoda történt, és ezek szerint lát. Az események, amelyek a feleséget és a főszereplő szocialista brigádját érintik legfőképpen, innen indulnak ki. A feleség ugyanaz a típus, mint amelyet a Himnuszban látunk. Veronika (Sipos Vera vendégként) a lehetőségek szerinti legnagyobb mértékben próbálja magával és férjével is elhitetni, hogy minden a legnagyobb rendben van, ez a világ így jó, ahogy van. Sikerül elégedettséget sugároznia. Nem lázadó Vencel sem, ahogy a brigád minden tagja elfogadja a kialakult új helyzetet, hogy ezentúl még egy ember munkáját kell végezniük. Persze vannak az élelmes lógósok - hárman is (Szula László, Lugosi György és Hunyadkürti György) és van egyedül szegény Zöld Géza (Váncsa Gábor), aki mind az öt brigádtag munkáját végzi. (A darabban ez a kontraszt nem ekkora, de elhisszük nekik, hogy hárman kártyáznak és csak Géza dolgozik.) Fontos szerephez jut még Bíborka, a takarítónő. Szükséges, hogy Vencel szeretője legyen, máshogy nem hihető az, hogy a férfi lát. Persze mindenki tudja, hogy mi az igazság, de a látszatra ügyelni kell. Bíborka elvileg egy tönkrement öregasszony lenne. A jelmezei elég ócskák és ízléstelenek, de Takács Kati nem tud eléggé csúnya és lepusztult lenni. A szépség átsugárzik, emiatt nem igazán hiteles. Persze lehet, hogy nem is volt cél, hogy elhiggyük. Ez a történet az elejétől kezdve az önámításról szól, ebbe akár az is beleférhet, hogy valaki szerencsétlen öregasszonynak képzeli magát és mégsem az. Vencel nem elég, hogy vakon betűszedő, még autót is kénytelen vezetni. Kiül az útra és figyeli a mellette elsuhanó járműveket. A mű eredeti befejezése ez a kép, amely sejteti, hogy előbb-utóbb csak elüti egy autó és szenvedései végére érnek. Bíborka is öngyilkos lesz, Vencel kimondja az igazságot.

Ebben az új kaposvári változatban  az autós kép előbbre kerül, senki nem lesz öngyilkos és az igazságról sem esik már szó. Helyette marad a család,amelynek Bíborka is részévé válik. Pálinkás kenyeret szopogatnak az asszonyok (a színfalak mögött a gyerekek is), a helyzet állandósul.  És ez sajnos kilátástalanabb befejezés így, mint az eredeti. A rendező Schwajda Gergő ezek szerint még az apjánál is pesszimistábban látja a magyar viszonyokat. Ezen az sem segít, hogy viszonylag sokat tudunk nevetni és az egyfelvonásos komédiába beiktatva kapunk ajándékba egy szünetet is. És persze örülünk a kaposvári színészek jelenlétének is.

Címkék: Kaposvár Nemzeti Kovács Zsolt Hunyadkürti György Csoda Fándly Csaba

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr205646735

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása