Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Nyári bemutató volt a Római vakáció, az Orlai Produkció egy újabb filmes adaptációja. Együttműködésben készült a Szentendrei Nyárral és a FÜGÉ-vel. Július 26. óta nemcsak Szentendrén, más helyeken is játszották, a Belvárosi Színházba csak most érkezett meg a hónap elején. Egészen biztos, hogy még járni fog néhány helyszínen, hiszen az Orlai Produkció minden előadását eleve alkalmassá teszik a turnézásra. Így legalább olyan helyeken is nézhetnek színházat az emberek, ahol nincs állandó társulat. (Vagy ha van, akkor változatosabb lesz így a kínálat a vidéki városokban is. Nézhetnek az emberek fővárosi híres művészeket.)

Vasárnap este (nov.10.) telt ház volt. Ősz vége van, korán sötétedik és úgy tűnik, hogy jónéhány mezei néző ezt az előadást választotta hangulatjavítónak.(Egy kritikust láttam, rajta kívül erősen úgy néz ki, hogy csak mezei nézők jöttek ezen az estén a Belvárosiba, a "szakma" valószínűleg már a bemutatóra azonnal kiutazott Szentendrére. ) Egészen mellékesen én éppen ebből a célból néztem most. Az előző napi Kékszakállú után muszáj volt valahogy helyreállítani a kedélyállapotomat. (Félreértés ne essék, nem a mű viselt meg, hanem a rendezés ostobaságai. Bővebben erről itt.) És a Római vakáció valóban segített is.

A kedvcsináló  vidóból, rádióreklámból, interjúkból már lehetett valamiféle képet alkotni, hogy miféle előadáshoz is lesz szerencsénk. Megtudhattuk, hogy nem a híres filmet próbálják a lehetőségekhez képest leutánozni, hanem egy római filmstúdióba helyezik a cselekményt. És még csak nem is "élesben" veszik a jeleneteket, mindössze egy előzetes próbát látunk, amikor kisebb-nagyobb megszakítással végigfut a cselekmény. Fontos szerepe van az elidegenítő közbeszólásoknak. Minduntalan figyelmeztetik a nézőt, hogy nehogy komolyan vegye azt, amit lát - még csak véletlenül se kezdje el magát beleélni a love story-val kecsegtető cselekménybe. Hangsúlyozottan játékról van szó, felhőtlen szórakozást ígérnek, nem elandalodást. A keretjátékból is látható, hogy nem lesz privát viszony sem a két főszereplő kapcsolatából (jó megoldás, hogy a "valóságban" fordított a helyzet, Tenki Réka hercegnőt ÉS kezdő színésznőt játszik, Fekete Ernő szegény újságírót ÉS befutott sztárt). A Cole Porter daloknak, táncbetéteknek ugyanez a feladata a szórakoztatás mellett. Ne vegyük komolyan a történetet.

A szereposztás láttán akkor is támad az emberben némi  várakozás, ha nagyon igyekszik előítéletek, előzetes elvárások nélkül beülni. Csak azokban nem, akiknek esetleg egyik színész neve sem mond semmit és sosem jártak még színházban. A legtöbb színész meg is felelt a vele szemben támasztott igényeimnek. Fekete Ernő könnyedén játssza el a bulvár-újságírót, aki igazából zeneszerzőnek készülne. Elhisszük neki, hogy nem csinál pénzt az ölébe hullott sztoriból és még csak meg sem zsarolja az életben annyira tájékozatlan hercegnőt. Tenki Réka bájos, tapasztalatlan, de azért tudja, hogy mit akar. Jelentős színész már most fiatal kora ellenére is. Drukkolok neki, hogy továbbra is kapjon nagy lehetőségeket.

Hernádi Judit főleg Hernádi Juditra emlékeztet most is, a hangja még mindig különlegesen szép és ezt ki is használja. Jelentős része van abban, hogy az előadás siker, néhány apróbb döccenőn átsegíti a történetet. Ha ránézek, egészen elképesztőnek tűnik az idő múlása, ami rajta olyan mértékben mégsem érzékelhető. (Ez egy személyes magánblog - nem kritika. Tehát itt most megemlítem azt, hogy Hernádi Judit az az egyetlen egy színész, akitől én valaha aláírást kértem, kilenc évesen egy miskolci vendégjátéka alkalmával, amikor talán ha két dalt énekelt. Ezt az aláírást éveken át néztem az íróasztalom fölött, az arcképével együtt.)

Szikszai Rémusz nagyon jól passzol Fekete Ernő újságírójához, nehéz elhinni, de ha jól tudom ez az első közös munkájuk. Márton András kisebb és nem túl hálás szerepet kapott ezúttal, ha őt nézem, mindig arra vágyom, hogy megint a régi Spiró-Kvartett menjen, amelyikről egészen jó emlékeim vannak. (Persze az évek folyamán azt sokszor néztem, talán hét-nyolc alkalommal is.) Cseh Judit néhány korábbi Orlai-előadásból ismerős, de most kevésbé találtam erősnek. Nem annyira állt jól neki az olasz sem. Aki viszont egészen hitelesen szólal meg olaszul és ugyan több apró szerep, lényegében néhány villanás jut neki, az Nagy Dániel Viktor. Ugyan rájöttem, hogy többször is láttam kisebb szerepekben (lsd. a szerepeit itt), most figyeltem fel rá igazán. Talán éppen ezért, mert ő volt az egyetlen, akinek a színészete nem volt ismerős, igazán elbűvölt. Ez egy bónusz volt, Orlai Tibor az ilyen kicsi szerepre is tudott találni megfelelő színészt, aki jól énekel, gyorsan vált alakot és mint említettem, még olaszul is gyönyörű kiejtéssel beszél. Szoktak hangulatfestés céljából próbálkozni idegennyelvű szövegek beiktatásával más előadásokban is (Pintér Béla: Korcsula, Magyar Színház: Holdvilág és utasa), de ennyire hatásosan nemigen szólalt meg nekem más. Ez pici dolognak látszik, de ilyen apró dolgokból áll össze egy előadás. Nagy Dániel Viktor - érdemes a nevet megjegyezni.

A Római vakáció valóban felhőtlen szórakozás, Orlai megint azt adta, amit ígért. És ennek megint örültem.

Színlap

Címkék: Nagy Dániel Viktor Tenki Réka Szikszai Rémusz Belvárosi Színház Fekete Ernő Hernádi Judit Orlai Tibor Márton András Pelsőczy Réka Zöldi Gergely Római vakáció Cseh Judit

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr935628436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása