Ha valakinek nem mond semmit, hogy "Munkaügyek", akkor szerintem innen hamar tovább fog kattintani. Az M1 irreality show-ja már harmadik éve megy a televízióban. Némi csúszással, a youtube-nak (is) köszönhetően TV nélkül is követni tudjuk. Lányaim "felfedezték" azokat a színészeket, akiket én évtizedek óta követek. Én is szeretem nézni, éppen a szereplők miatt (Molnár Piroska, Mucsi Zoltán, Elek Ferenc, Lengyel Tamás, Kovács Lehel, Murányi Tünde, Fodor Annamária, Tamási Zoltán, Gazsó György! Jó kis névsor.) Van nem egy olyan színházi ember, aki szerint ez "bohóckodás" (hivatalosan "szituációs komédia" a műfaji megnevezése) és megalázó a nagy művészeknek. Nem egy színész ezzel szemben vágyik arra, hogy szélesebb közönség is nézhesse, nem pusztán a kiválasztott kevesek, akik eljutnak színházba. Arról nem is beszélve, hogy több munka kell a színészeknek, nem elég az, ami egy színházban jut.
A Munkaügyek egyetlen szereplője volt számomra egészen ismeretlen és ez Mogács Dániel. Róla nagyon szép részletes bejegyzés található a wikipédián (itt). Már hosszú hónapok óta terveztem, hogy a Thália Arizóna színpadán havi egy-két alkalommal futó önálló estjét megnézzem és szombat este ez össze is jött. Volt három másik tervem is (egy vendégjáték a Nemzetiben illetőleg a Vérnász az Ódryn, az új Bagossy László-rendezés a Katonában), de a délelőtti Danton után végül a könnyed levezetést választottam. Valójában eddig nagyon kevés kabaréelőadást láttam élőben, a műfaj a rádión keresztül jut el hozzám, nem a kedvenc műfajom. Most kipróbáltam, hogy milyen is ez színházban.
Az előadásra a 80 hivatalos férőhelyre 95 néző gyűlt össze. Mivel Mogács Dániel több TV-showban is szerepel, a műsor alapján erősen úgy néz ki, hogy szinte minden nap nézhető, ha valaki akarja. Mégis (amint megtudtam a nézőtéri dolgozóktól) minden alkalommal egészen tele van a színház a "Rohan(d)ó életre", működik az emberek kíváncsisága, érdekli őket, milyen lehet Mogács élőben. Én is ezért mentem, más is ezért ment a Tháliába. (És én a többi műsoráról ekkor még nem is tudtam, nem lehetetlen, hogy nagyobb rajongói bázisa is van.)
Az előadás (70 perc) elején a színész frappánsan azonnal elmondja, hogy mi várható, valahogy így: "akik azért jöttek, hogy élőben lássanak, azoknak ez meglesz - akik egy kicsit többre számítottak, azoknak ez azért lehet, hogy kevés lesz".
Innentől egy kicsit részletezni fogom az előadást, igyekszem nem hosszan, de akár spoilerként is működhet, így aki megnézné, az inkább ne olvassa tovább, hanem vegyen jegyet időben a november 16-i előadásra. Én sajnálom kicsit, hogy Mogács nem látható "szabályos" vígjátékokban, mert menne neki az is. Hátha előbb-utóbb kipróbálja, pontosabban kap felkérést.
Innen tényleg spoiler:
Az előadás legelején látunk egy díszletmunkást, aki még ezt-azt fűrészelget, pakolgat. Később ő kisebb szerephez is jut, hörcsögként. De ki ő? nincs rajta a neve egy szórólapon sem, pedig fontos ember és lehet, hogy színész, nem is civil. Nagyon jó díszletező, el lehet neki hinni. Az vagy nem? Ez lebeg egészen végig. Ez a kis bizonytalanság jót is tesz az előadásnak.
Mogács rögtön bejelenti, hogy sajnos nem készült el az előadás, a lépcső túl alacsony, stb stb - tehát sajnos nem a várakozásainknak megfelelően fog az este lemenni. Meg persze kevés az idő, siet Pécsre egy haknira. De addig is legyen azért valami. És jönnek különböző paródiák, elváltoztatott hangon, majd bábok bevonásával a tévé világáról, az eszement fogyasztásról, a testépítésről, a meditációról, nagyon érintőlegesen egy amerikai politikusról. Verset farag bemondott szavakra ott, azonnal.
Eddig.
Nem politikai kabaré, van egy érzésem, hogy a mezei nézők döntő többsége nem vágyik arra, hogy politikai állásfoglalást demonstráljon azzal, hogy színházba megy. A döntő többség azért megy, hogy kikapcsolódjon, legyen egy nyugodt, kellemes estéje. Ami zavaró lehet a programban: van jónéhány káromkodás, amelyek nem lennének indokoltak, de a többség ezeken is nevet. Színpadról egy kötőszó még mindig poénnak tűnik ezek szerint. Aki ezt nem szereti, az erre azért számítson. A másik: ez egy önálló est, de Mogács is érzi, hogy egymaga hetven percen át nehezen kötné le a közönséget, így ezért alkalmazza a segédet, sőt a közönség számos tagját is mozgósítja. Aki nem szeret ennyire bevonódni, az ne üljön az első sor közepére. Aki meg igen, az menjen időben (érkezési sorrend szerint lehet leülni az Arizónában, nincsenek számozott helyek) és rohanjon oda a sor közepére. Akiket bevontak szombaton, azok élvezték a helyzetet, nem utálták azt, hogy a színpadon álltak. Én boldog voltam, hogy ezt megúsztam.
A kabarét nézve Karinthy Frigyes A cirkusz című novellája jutott eszembe a hegedülő kisfiúról, aki a cirkuszba vágyott. Ezzel elvileg mindenki találkozott, aki 15 évesnél idősebb, hiszen évtizedek óta az irodalom könyvek művészeti bevezetésének fontos része, ennek kapcsán lehet elmélkedni a magas kultúráról és a tömegkultúráról. Micsoda erőfeszítésekbe kerül az, hogy valaki felhívja a figyelmet magára és eljuttassa a mondanivalóját az embereknek. Mogács Dániel az előadás végén a színpadon lévő asztal lába alól kihúz egy József Attila kötetet és "elolvassa" a Reménytelenül-t, majdnem végig. Közben segítőjének lejár a munkaideje, a világosítónak szintén, így az első sorok után sötétben maradunk. Nem jut a végére, elvicceli, de mégis, az alatt a talán két versszaknyi idő alatt is képes megteremteni ugyanazt a teljes csendet és a közönség éppúgy koncentrál, mint ahogy "komoly" színészekre. Meggyőz egészen a képességeiről. Mintha azt üzenné, tudnám én ezt is, de nektek inkább a blődli kell, akkor adom azt. Érdekes lenne, ha ő is Jordán Tamás útját választaná, aki a Rózsavölgyiben egy roppant igényes stand up estet ad, ahol a poénok mellett végig meri a kiválasztott verseket is mondani. Bízom benne, hogy Mogács Dániel a "kultúra osztást", amelyre többször hivatkozott, még folytatni fogja és lesz több és másféle műsora is. Mi addig is várjuk a Munkaügyek következő epizódját.
A szombati közönség nagyon pozitív volt. És olyat tett, amit sose láttam még színházban. A hosszú és intenzív taps után nem kezdett menekülni, nem rohant eszement módon a ruhatárba, hanem csendben a helyén maradt percekig. Lehet, hogy most szerették volna megkapni azt a "többet", amit persze nem ígért senki. Várták, hogy visszajön Mogács és még befejezi a József Attilát is.
