Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (89) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (20) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (27) Centrál Színház (34) Chován Gábor (21) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (284) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (20) Fekete Anna (20) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (43) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (24) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (631) opera (22) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (61) Pesti Színház (21) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (23) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Röviden: KIHAGYNI! (akkor már inkább a Vitéz lélek... - sokkal inkább)

( diákokat csoportosan elvinni rá pedig beláthatatlan károkat okozhat, azt fogják hinni, hogy ez az, amit az Opera tud nyújtani.)

Hosszabban, ha valakinek van ideje:

A frissen átfestett és némileg át is alakított Erkel első idei nyilvános főpróbáján jártunk, az Operabarátokén. Többnyire olyan emberek ültek ott, akik  most hétfőn egy közel 3 órás sorbanállás eredményeként vehették át (3 előadásra egyszerre) a főpróba jegyeiket. A tagság 9000 Ft fejenként egy évadra, ezért járnak a jegyek. A sort (mások helyett) végigállva én is jól elbeszélgettem vagy 8-10 nyugdíjassal és arra jutottunk, hogy ennél az álldogálásnál csak az lesz kellemetlenebb, ha egy rossz előadást kapunk érte. Amitől tartottunk, bekövetkezett.

Az előadás három órája alatt (egy a szünet) felötlött bennem egy eszményi Háry János előadás - mondjuk a MüPá-ban, koncertszerűen, az összes prózai rész kihagyásával. Az operisták döntő többsége hamis, ha elkezd beszélni. Szaval és nyoma nincs a szövegében a természetességnek. Hol van itt egy Trill, aki elhitet velünk kétdimenziós figurákat. Nincs senki, illetve Hábetler András az, akit el lehet nézegetni, ahogy kocsmárosként machinál, beleköp a kancsóba, mielőtt átnyújtja a burkus zsoldosnak. Mint Napóleon színen van pár percig, és egy üde színfoltot képez, de megmenteni nem mentheti meg az előadást. Van pár prózai mondata, francia akcentussal - az rendben van. A díszlet - háttérben népművészeti motívum-imitációk, falusi falvédőt idéznek, átvilágíthatóak, szalma-bálák, szalma tehén, fabódé hó-szivaccsal, a bódé tetején egy plüss mackó és egy flamingó, borpince népszínházi módon dajdajozókkal és egy hatalmas félköralakú emelvény - összhatásában giccs. Értjük, hogy Háry szempontjából mutatja a világot, azért olyan hiteltelen és hamis minden. Alig volt egy-egy természetes mozdulat, hangsúly.  Igaz pillanat volt, amikor egy nagy kenyeret felvágott az egyik szereplő és lekvárral megkenték, megették. Ez valódi volt, az összes többi része az előadásnak hamis. Aki ismeri Parti Nagy Lajos Sárbogárdi Jolánját, hát akkor az érteni fogja a párhuzamot: olyan az egész, mint Jolán "huszerettje", Annyi a különbség, hogy a poénok, a 3 Nemzetiből kölcsönzött lakáj (Fehér Tibor, Farkas Dénes, Mátyássy Bence) felléptetése ellenére sem kerül az egész idézőjelbe.A három színész most is inkább egyforma, mint különböző, lényegében ügyesen statisztálnak.  A zene nem segíti túlságosan az ironikus értelmezést. Ebből az előadásból az az ember benyomása, hogy ez a nemzeti önáltatás nagy műve. A magyarság bezzeg mindenre képes, Napoleont is legyőztük (szalmagolyókkal), Mária Lujzát viszont csak nem akartuk feleségül venni...("még a császárt is mi adjuk Bécsnek?!") Én nem hiszem, nem éreztem, hogy bármi üzenetet el akartak volna hozzánk juttatni, csak azt,hogy szép ruhákban, csupa illusztrációval nyögvenyelősen és hosszadalmasan akarnak elmondani egy történetet. A prózai részekből rengeteget kellett volna húzni, nem sérült volna a mű szellemisége - ez az, amitől a rendező annyira fél. El-elnézegettük a táncokat - megjegyzem, hogy a hatodik sorban látszottak a fehér egyenruhán a fekete foltok, hiszen ha a csizmát cipőpasztával kikenik, utána a krémet az illető a nadrágjára keni a nagy csapkodás közben, ez elég zavaró lehet a mosodának majd. Kis megkönnyebbülés volt, amikor leállt a történet és jött helyette egy-egy dal, melyeket az iskolában a legtöbb néző biztosan tanult. 

Aki szereti a magyaros ruhákat nézegetni, vagy a fehér egyenruhás huszárok táncában gyönyörködni, az valahogy ezt a három órát csak eltölti. Számomra ez a mérhetetlen unalom estéje volt és meglepődnék, ha ez után az első találkozás után még egy másik este is megnézném. Ahhoz az kellene, hogy olyan ember nyúljon hozzá, aki valami érdekeset gondol róla. Lehetne aktuálpolitikai párhuzamként is értékelni, hogy színre került, de nyilván nem utal a miniszterelnök bizonyos EU-val kapcsolatos kijelentéseire, a magyarság értékeinek kiemelésére, ez nem elképzelhető ezzel az avíttas stílussal (ami egyébként korábbi korszakaiban sosem volt sajátja Vidnyánszkynak, izgalmas dolgokat láttam tőle, összesen 14 rendezése tetszett kifejezetten, egyáltalán nem az elfogultság beszél belőlem, csak a csalódottság így másfél órával a vége után).

Ez viszont egy ajánló blog lenne - mi az, ami jó volt benne, mindig ezt keresem, hogy magamnak is megindokoljam, miért volt érdemes megnézni.

A legszebb: majdnem a legvégén a kórus éneke volt, azt tovább is hallgattam volna. (Nagyon nagyon kevésnek érződött a zene, ez a debreceni első verzióban lehet, hogy helyén volt, de az Operában nem szerencsés.) Az egész előadás egyetlen drámai pillanata pedig szerintem Gál Erika dalához kapcsolható ("Szegény vagyok, szegénynek születtem"). Ő is hamisan mondott prózát, de ez az utolsó dala megmutatta, hogy hiába tettek meg mindent, hogy elbanalizálják a történetet, Örzse tragikus helyzetét mégis át tudjuk élni egy dal erejéig. Hábetler Napóleonját már említettem, így most a felsorolás véget is ért. 

Egy hete láttam Pintér Béla új előadását (Titkaink - bejegyzés még mindig félkész, rágódom még mindig rajta és egyre hosszabb lesz az írás, már senki sem fogja elolvasni,az lesz a vége), amelyben táncház a háttér, szól a népzene és táncolnak - helyenként ott is azért hosszabban, hogy élvezze a néző. Ég és föld a különbség a két előadás között, bár mindkettő a népzenei gyökerek ápolásának fontosságáról is szól (mellékesen). Ha elképzelem, hogy erre a giccsre valószínűleg több pénzt fizettek ki a magyar adófizetők zsebéből, mint amennyiből a Szkéné egy egész éven át működne. Ez az igazi tragédia, az meg pláne, hogy mennyi gyerek fog elidegenedni az Erkeltől, ha odavonszolják erre. 

A karmester valami miatt a szünetben a Hunyadit próbálta az együttessel. Tavaly sok bajom volt azzal a rendezéssel, de visszagondolva, egészen felértékelődött az is, nemcsak a Vitéz lélek. Mindennél van rosszabb előadás, ez a tanulság. 

Színlap

 

 

 

Címkék: Opera Háry János Vidnyánszky Erkel Színház Hábetler András Farkas Dénes Fehér Tibor Mátyássy Bence Gál Erika

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr565552053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása