Ma jelent meg a Fidelio, a színházak szeptemberi műsorával. Ugyan a nyári szezonban is volt színházi kínálat, sőt - mások szerint is -, mintha magasabb lett volna a színvonal, kevesebb a hakni, mégis más az ősz, amikor mindenkiben még él a remény, hogy az idei évad jobb lesz mint korábban. Az igazi kezdés persze inkább az októberé, de bőven lesz mit nézni már szeptember első napjaitól kezdve.
Az új évadtól én leginkább azt várom, hogy a korábbi két évadtól eltérően ne jöjjön semmi olyan radikális változás, mint amilyen a Budapesti Kamara megszűnése volt, az Új Színház átalakulása Újszínházzá - nem is beszélve most arról, hogy a Nemzeti Színház több mint húsz előadást számláló és még további közönségérdeklődésre is számot tartó repertoárja köddé vált. (Átmentődik a Mefisztó - de azért valljuk be, ez elég sovány vigasz, ahogy kevés az is, hogy a magánszínházzá alakult Játékszín néhány kamarás előadást továbbjátszik.) Hogy egészen egyértelmű legyek, nagyon drukkolok, hogy Eszenyi Enikő ne bukja el a Vígszínházat, amely számára nem pusztán egy akármilyen színház. Neki nem mindegy, hogy hol rendez és kikkel és nekünk sem az, hogy Budapest legnagyobb prózai színháza milyen irányba fog változni. Jelenleg vannak előadások, amelyek a mához szólnak, a mi életünkről, vannak előadások, amelyek nem az egyszerű utat választják és mégis megtölti velük a hatalmas nézőteret. Vannak jobbak és kevésbé sikerültek, de összességében az érződik, hogy van koncepciójuk és együttesen működik a társulat. Luxus lenne egy mozdulattal ezt is eltüntetni. Semmi garancia, hogy akár hasonló színvonalú együttes is összeállhatna ismét.
És persze jó lenne, ha a független alkotók is időben megkapnák a pénzüket, megmaradna a sokszínű kínálat itt Pesten.
Konkrétan a szeptemberi műsorról:
A legfontosabb esemény kétségtelenül (számomra egyértelműen) a Vidéki Színházak Fesztiválja lesz a Tháliában. Szeptember 6-14 között 12 vidéki előadás látható, több olyan, amelyikről azt gondolom, hogy muszáj megnézni. (Kerekes Évát például látni kell az Édes Annában.) Részletek a programról itt.
Elég sok színház a szokásosnál előbb nyit, néhány darabjának keresettsége miatt már a hónap elejétől beindul az Operett, a Játékszín, sőt a Kamra is. A Virágos Magyarország, Heldenplatz, Rükverc, A mi osztályunk - csupa olyan előadás, amelyikre nehéz volt jegyeket szerezni, emiatt indokolt, hogy már szeptemberben műsorra tűzzék ezeket - most érdemes próbálkozni. A Kolibri 7.-én évadnyitó fesztivált tart szokás szerint és egy héttel később következik az első (csecsemőszínházi) bemutató is. A Madách leginkább a Mary Poppins játszásával lesz elfoglalva, 16 alkalommal megy majd a musical és így egy éven belül elérik a századik előadást. A Rózsavölgyiben lesz egy Gárdonyi-bemutató (Ábel és Eszter), és lesz még két előadás Az utolsó órából (Alföldi-Jordán), amelyekre nyilván nem lehet már jegyet venni. Aki Alföldit nézné, az Átriumban is próbálkozhat, ismét látható a Vaknyugat. Az Átriumban emellett a hónap végén lesz egy Macchiavelli Mandragóra bemutató is, Magács László rendezésében (benne Lázár Kati!), illetve a Magyar Dráma Napján Pintér Béla drámáiról esik szó (utóbbi programnak csak a címe adott, nem derül ki, hogy könyvbemutató lesz-e vagy beszélgetés). Pintérék Korcsulája majd okt.1-2-án nézhető meg itt.
A Szkénében a június Pintér Béláéké volt, a szeptember is az övé lesz nagyrészt. Most kell jegyet venni a Kaisers TV-re, a 42. hétre, a Tündöklő Középszerre, most megy. A hónap végén pedig jön az idei bemutatójuk, a Titkaink. Még tavasszal, egy közönségtalálkozón mesélt ennek a cselekményéről a szerző, majd kiderül, hogy azóta mit változott maga a darab. Csákányi Eszter és Stefanovics Angéla ismét fellép a társulattal, ami jó hír. Székely Csaba Bányatrilógiájának kedvelői most a Bányavirág és Bányavakság után megkapják a Bányavizet, amelyet Csizmadia Tibor a korábbi előadások szereplőivel állít színre. (Szerintem nem ez a trilógia erőssége, de az előadás akár javíthat is a darabon, láttunk már ilyet.)
A Trafóban lép fel a Maladype (Macbeth-Anatómia előadásukban Petrik Andreával), vendégszerepel Mundruczó lengyel rendezése (A Denevér) és idén náluk lesz Gergye Krisztián rendezésében a Színházi Kritikusok Díjának átadó ünnepsége. Mivel néhány esetben van átfedés az én "díjazottjaim" (lsd. évadértékelés) és a jelöltek között, drukkolni is fogok néhány embernek, hátha megkapják valóban ezt a kitüntetést. Tavaly a Znamenák rendezte gála különösen hangulatosra sikerült, azt nehéz lesz felülmúlni.
Aki Őze Áronra kíváncsi, az akár megnézheti az Aranytízben az Elling és Kjell című előadást, egyszer (szept.26.) műsoron lesz. A Belvárosi Színház is kinyit, mégpedig A szív hídjaival (László Zsolt és Udvaros Dorottya főszerepelnek). A Karinthy Színház idénre tervezett kilenc (!) bemutatója közül egyet már 12-én megtart (Én, Te Őt!). Ez egy szerelemről szóló komédia, Verebes István rendezésében, Bajor Imre szereplésével. Várhatóan lesz rá elég érdeklődő.
A Nemzeti Színház a hónap végén tartja az első előadást - kezdődik a repertoár felépítése a nulláról. Jön a Vitéz lélek, Tamási Áron darabja. Én a műsor kihirdetése után azonnal kivettem egy 1975-ben kivett példányt a könyvtárból. Erősen úgy tűnt, hogy én voltam a kötet első kölcsönzője, a darabot elolvasva aztán nem is csodálkoztam, hogy miért. Nem akarom a poént lelőni, elmesélni a történetet. A legmélyebb tisztelettel fogok adózni Vidnynszky rendezői zsenijének, ha ebből egy nézhető előadást tud majd csinálni. Magasra tette a lécet. Még a főszereplő (Trill Zsolt) helyzete sem irigylésre méltó, nemigen megy át a karakter fejlődésen, csak folyamatosan kész helyzetek elé kerül (menyasszonya hat évet nem várt rá és férjhez ment, szamarat vett és azt ellopták, hogy két fontos eseményt azért felsoroljak). A többi szerep kicsit sem hálás. Nehéz egy ilyen feladattal belelkesíteni egy formálódó társulatot, de nyilván semmi sem lehetetlen. Az előadást persze megnézem, mert kíváncsi vagyok erre a "halálugrásra". Csodák vannak, sikerülhet. Miután az Alföldi-társulat tönkrement, akármit is teszünk, ez tény marad - most annak kellene szurkolni, hogy legyen helyette valami más, ami érdekes. A színház a pillanat művészete, nem tartósítható, törvényszerűen elmúlik. Jöjjön akkor ez az új korszak, legyen valami jó. Bizakodjunk. (Kár, hogy a Nemzeti műsortervét látva azért nem kis optimizmus kell hozzá.)
A Vitéz lélek sikerénél több esélye van annak, hogy az RS9 új bemutatója beüt. Tamási Zoltán írja és rendezi, egyik szerepét is játssza A zlíni bőrözőnek. Komédiának néz ki, érdekes lehet.
A Radnóti a szokásos "Színház hátulról programmal" tart tájékoztatót idei évadjáról huszadikán (17h), és a hónap folyamán már öt darabját műsorra is tűzi. Közülük én a Főfőnök és a Vágyvillamos megtekintését feltétlenül, a többit kisebb fenntartásokkal tudom ajánlani. (A legtöbb ember úgyis a szereposztásra megy, a színészeket választja. Sok jó színész van most is a Radnótiban.)
Az Opera a Falstaffal és a Giselle c. balettel kezd (lesz még Traviáta és A telefon is), majd októberben kezd a repertoár tovább alakulni - A rózsalovag az, amelyik engem kifejezetten érdekel a műsorra tűzött előadások közül.
A Víg kimaradt a műsorfüzetből, nem is lesz túl aktív - látszólag, hiszen teljes gőzzel készülnek az októberi bemutatókra. (Lesz egy Alföldi-rendezés, a Danton halála, ha valaki ezt nem tudná még.) Szeptember 8-án Popfesztivál 40 címmel Eszenyi rendezéssel nyitnak, a későbbi előadásokra még elszórtan van hely. Ha valaki nosztalgiázna, és még szeptemberben, akkor most kellene jegyet vennie erre.
Ez várható a próbaüzem-jellegű szeptembertől, akad néznivaló bőven.
