A legutóbbi levelekből kimaradt két előadás, nem azért mert nem voltak fontosak, csak azért, mert az egyikről egy alapos elemzést kellene írni, azt érdemelne és még gondolkodtam a dolgon. Még mindig gondolkodom, de előbb-utóbb csak leírom, hogy milyen a Jadviga párnája (Belvárosi Színház) - nekem. (Feltétlenül több, mint amire számítottam és aki szereti a regényt, szerintem nézze meg.)
Most sem fogom sajnos ezt megírni, ugyanis teljesen váratlanul átszerveződik a napom, azaz a milánói Scala Nabuccója helyett (élő közvetítés az Olasz Intézetben) ma is a Xerxeszt fogom nézni. A két lányom elviszi az apósomékat, ez már régen le van rendezve, akiknek ez lesz az első "igazi" opera-élménye, én pedig, mivel hirtelen kaptam két újabb Xerxesz jegyet, elviszem Junit, aki eddig az Operában csak Pomádén volt, de azóta is hetente követeli a visszajutást. Tényleg! A Pomádé zseniális opera, értelmezhető politikai állásfoglalásként is (a gyerekek nem így fogják) és az benne a nagyszerű, hogy a szülők sem unják magukat, mégis gyerekelőadás születik. Másként képtelen lettem volna vagy 8 alkalommal megnézni, elhihetitek. Minden előadására megyünk idén, ha egyszer ez kell a gyereknek. Ha közületek van, aki most elhúzza a száját, és kizártnak tartja, hogy szerethető legyen egy opera - annak mondom: EZ NEKED VALÓ! Ahogy a Xerxész is éppen az operába nem járó közönségnek szól. Azoknak, akik inkább néznének musicalt a Madáchban - éppen nekik rendezte Kovalik. (Áriák olaszul, minden más magyarul szólal meg.) Ez nem a vájtfülű, a barokk operákért rajongó kiváltságos kevesek darabja. Ez népopera a javából.
Ezért akarom ma vinni a négy éves fiamat, mert szerintem neki is menni fog. Még nem tudja, de ma megnézi ő is a Xerxeszt, ami tele van látványelemekkel is, elektromos autókon közlekednek a szereplők, kidől egy platán és kukába dugja a főszereplő a vetélytársát.
Ha valaki szeret nevetni, ez kifejezetten szórakoztató színház, szöveg- és látványpoénokkal. Gyertek el, intellektuálisan is leköti az embert - ha valaki épp nem az olcsó poénokra éhes, az sem fogja unni.
Nekünk azt hiszem ezekről az előadásokról fog szólni a február.
Juni vasárnap megnézett egy ütőshangszer bemutatót velem, megtudtuk, hogy 45oo ütőshangszer létezik, de ez az együttes, a Talamba csak 3oo-at használ ezek közül. Láttam végre egy amadindát is, fogalmam sem volt korábban, hogy mi az és hogy néz ki. Az előadás az újra megnyitott Játékszínben megy majd rendszeresen. Mi jól szórakoztunk. (Jegyár: 1000 Ft)
Csak úgy benéztem a Nemzeti szervezésére az Operából jövet, hogy van-e akármire akármikorra akármennyiért valami jegy.
A kérdést poénnak szántam.
ÉS VAN JEGY!
A tárgyban megadott előadás premierje kb 10 nap múlva lesz. Alföldi Robi főszerepel benne, kb 5 perc alatt fogyott el az összes jegy rá az árusítás napján.
DE:
technikai okok (egyeztetés miatt nyilván) ezt a márc. 28-i előadást nem tudják hétkor kezdeni, hanem délután 3-kor fogják. Most kénytelenek minden esti jegyet visszavenni (ez folyik most 1-2 napig, gondolom dühöngeni fog az, aki szintén 2 órát állt érte sorban) és újra eladják a délutáni jegyeket. Most tehát, aki megoldhatónak látja, hogy csütörtökön színházba menjen, látni akarja Robit - lépjen. (Ez most még mindig aktuális: febr.17.)
Gondoljátok át.
Amint hallom, áprilisban lesz több előadás is extrém időpontban, nyilván arra törekszenek, hogy lehet a legtöbb előadást benyomni a programba.
Holnap délután 6-kor van egy Vidnyánszky-beszélgetés a testnevelési egyetem aulájában. Téma: a nemzeti kultúra. Ha nem marad el, akkor megnézem.
Még egy apróság: nem kapott túl nagy sajtót eddig, de a Rózsavölgyi szalonban lesz holnap egy izgalmasnak ígérkező bemutató. Kétszemélyes előadás - Freudról. A két szereplő személye az érdekes: Jordán Tamás és Alföldi Róbert. Közös rendezés, díszlet-jelmez: Robitól szintén. Nyilván mind tudjátok, hogy Jordán és Alföldi a Nemzeti igazgatói voltak (lassan ez a múlt idő mindkettőre vonatkozni fog).
Ha még van köztetek, akit érdekel ez a Nemzeti-téma, annak ellenére, hogy már mennyit foglalkoztam vele, a szinhaz.hu-n van egy klassz interjú Gálos Orsolyával, a Nemzeti kommunikációs vezetőjével, olvassátok el.