nov.23.
Csákányi miatt, hogy a Keresztanya jegyeket átvegyem (átvettem), ma elvetődtem a Tháliába is - amibe az is belejátszott, hogy váratlan fordulattal elmaradt a mai szkénés főpróba délután (Bányavakság) és keletkezett némi időm. Gondoltam, ráérek a jegyeket átvenni. Ha már ott voltam, megnéztem az EMKÉ-t. Erre korábban is gondoltam már, minthogy kortárs darab, Garaczi László műve.
Bementem. Első rész után kijöttem. Ez lenne a rövid méltatás. (Minthogy nem néztem végig, ezért voltaképp itt abban is kellene maradni az írásnak.)
De ennyivel nem lehet megúszni: miért rossz előadás az EMKE? (árnyaltabban: miért nem kötött le az EMKE annyira, hogy végig tudjam ülni én, aki évi 180 előadást megnézek? Ez itt a kérdés.) Először is: egyáltalán nem kelti fel a néző érdeklődését az a mondvacsinált konfliktus, hogy a kávéház vezetését átveszi az apától a fiú, vagy színésznek megy. Sőt: az sem, hogy a két prímás közül ki lesz a győztes.
Ha emlékeztek, az évad legelején a Cigányprímás c. darab kapcsán meditáltam arról, hogy Mikó, aki nem művészszínházat csinál, hanem lényegében csak szórakoztatni akar, milyen erős jelenléttel bír, tud hegedülni és ez mennyit segít abban, hogy eljátszhassa a prímást. Furcsa módon az az előadás, a Bakács tér járdaszegletéről nézve is bírt annyi erővel, hogy lekösse a többszáz nézőt, akik a legkisebb komfort nélkül zsúfolódtak, hallatszottak az autók, stb. Hasonló banalitás, de mégis - ha van 1-2 igazán erőteljes figura, nézhető lesz az előadás, bár kiszámítható az elejétől kezdve.
Most ezt a hasonló témát, erőtlen-érdektelen darabbal, élő zenekarral (jók!) és egy a darabhoz hasonlóan erőtlenül teljesítő színészgárdával vezették elő. Cserhalmi a szokásos külsődleges eszközeit alkalmazza, olyan mint 3o éve, nem öregedett - ezt meg lehetett állapítani. Konzerválta magát. Ezért irigyelni is lehet. Ugyanazok a szerepek állnak jól neki, mint a 80-as években, ez a benyomásom. Gubás Gabi egyszerűen közönséges, ebből az előadásból nem is sejthető, hogy lett valamennyire közismert neve. Nem biztos, hogy ő a hibás - történetesen rengetegszer láttam színpadon, ennél árnyaltabb figurákat is képes játszani.
A darab egyetlen értéke (a zenekar mellett, akik korrektül zenélnek, látványosan unatkoznak a szüneteikben) Nagy Péter színészi jelenléte. De partnerek nélkül ő is hamar elveszti az érdekességét, belelapul az előadás egészébe. (Tavaly a Don Carlosban láttam, akkor is sok jelenete volt Cserhalmival - sokkal erősebb színész. Volt Hamlet is Egerszegen, de arról lemaradtam sajnos.)
Összességében egész annyira nem volt érdekes, hogy a második részt is bevállaljam.
A színház egyébként majdnem tele volt, nem egyedül estem csapdába. (Itt igazából tiszta fejjel mentem be a kelepcébe, mert többen is figyelmeztettek a balesetveszélyre.)
Egyébként néha az volt az érzésem, hogy egy Budapest történetével foglalkozó kézikönyvet állítottak színpadra. Lehet, hogy ez azért kellett, mert pályázati pénzt kaptak erre a témára?
Ha valaki még időben olvassa, rendelkezik 5-1o év körüli gyermekkel, továbbá holnap, azaz szombat délelőtt 11-kor nem tud mit kitalálni, de a gyermek vágyna valamire, hogy legyen már akármi más, mint az otthonülés: megoldási javaslatom a Világszép nádszálkisasszony, ami a régi Újból áthozott FÜGGETLEN előadás, azaz a NEPTUN brigád terméke, amelyben vannak újszínházasok is, de van HOPPArtos alkotó is, a kiváló Baksa Imre. Én erre viszem holnap a 3 gyermekemet - már jó régen voltak színházba ők, bár Juni a Pomádét szeretné, heti rendszerességgel követeli - most ez lesz helyette.
HA valaki meglepődne, hogy ilyen hosszan írok rosszat egy előadásról és másnap visszamegyek mégis ugyanoda: a Thália befogadó színház, más társulatok lépnek fel benne - egyiknek semmi köze a másikhoz. Itt van a szenzációs Nőnyugat, a nagyon jó A pillangók szabadok is - ezekből nem von le az EMKE. Némi kárt biztosan okoz, ha valaki arra téved be elsőnek, de akik más ismerik a színházat, azokat ez azért nem tudja elrettenteni.
