Luca napján láthattam újra a Sárik Péter Trió „X Bartók” koncertjét, mégpedig egy olyan helyszínen, ahol sosem jártam korábban, pedig a belváros közepén van. Márciusban ugyancsak miattuk ismerkedtem össze az Opus Jazz Klubbal, illetve ahogy a korábbi bejegyzésekből látszik, számos más helyszínnel is.
A Triónak szinte minden műsoron lévő programját láttam és ajánlottam már, de az "X Bartók" a kedvencem, ennek valóban örömmel tennék félre minden hónapban egy napot, nagyon jólesik elmerülni ebben a zenében. Érdemes Sárik Péter honlapját is gyakran ellenőrizni, láthatóan törekszik arra, hogy 1-2 hónappal előre be lehessen tervezni az előadásait.
Ennél bővebben a kedd estéről:
A Háló Közösségi és Kulturális Központ az V. kerületben, a Semmelweis utca 4-ben működik, két percre a Katonától és a Puskin mozitól. Szinte minden napra esik valamiféle program, van kiállítás, könyvbemutató, színházi előadás, koncert és klubfoglalkozások. (Minden információ megtalálható a Facebook oldalukon és a honlapjukon is.)
A terem tele lett a koncertre, és Schön György művészeti vezető bevezetőjéből megtudhattuk, hogy ugyanez a program már 2020 novemberére is ki volt tűzve, közvetlenül a második covid-lezárás előtti napra, így elmaradt, mivel nem bíztak abban, hogy lenne rá elég néző.
Kiderült az is, hogy ez így is a negyedik fellépése volt Sárik Péternek ebben a teremben, aki mivel rengeteg helyen koncertezik, valószínűleg maga sem tudta volna ezt ilyen precizitással visszaidézni. (Mivel a művész azt érzi igazán pozitív visszajelzésnek, ha valahova visszahívják, a Hálóval kapcsolatban nem lehet panasza.) A nézők között ráadásul többen is voltak, akik már az első itteni hangversenyét sem hagyták ki.
A "Bartók X"-et szerencsére már több helyszínen is láttam, szünettel és anélkül is, és mindig kicsit más. (Néhány szám – a Spotify-on is meghallgatható – lemezről rendszerint kimarad, és közéjük csempésznek új Bartók-adaptációkat is. Már márciusban is voltak hasonló meglepetés-számok is.)
Jelen esetben Schön György egy hosszabb beszélgetést is elhelyezett a szünet utánra, amely során láthattuk, hogy Sárik Péter nagyon könnyedén és rokonszenvesen tud beszélni az együtteséről, a Bartók adaptációk játszásával kapcsolatos tapasztalatairól. Ennek ellenére jól érezte meg, hogy jó lett volna, ha a beszélgetésbe sikerül jobban bevonni mind Fonay Tibort, mind Gálfi Attilát, de persze törvényszerű volt, hogy együttesvezetőként neki kell mindhármukat képviselnie.
A koncert megszakítása bennem feszültséget keltett, elérte, hogy még annál is jobban vágyakozzam a zene folytatására, mint ahogy eredetileg vártam a koncertet magát. (Azért eléggé készültem arra, hogy legyen már végre egy pesti „X Bartók”, másfél éve hetente egyszer biztos ránézek Sárik Péter műsorára…)
Ha valaki a korábbi tizenegy ajánlómat nem olvasta, és nem is tervezi, azoknak röviden összefoglalnám a lényegét, hogy miért érdemes erre a jazzes Bartókra eljönni, illetve miért szeretem a Triót nézni.
Amikor a Sárik Péter Trió játszik, három olyan zenészt nézek, akik teljesen átadják magukat a zenének, egymásra végig odafigyelve és reagálva játszanak. Néha az az érzésem, mintha Sárik Péter és Gálfi Attila vetélkedne. Utóbbi láthatóan rendkívül boldog, olyannyira, hogy már szinte a bőréből is kiugrana. Mintha próbálná ezt eltitkolni, de igazán nem sikerül… (Jelenleg olyan szenvedélyesen játszott, hogy még az ütője is eltört.) Kettőjük között ott van Fonay Tibor a bőgőjével, aki maga a nyugalom, mintha ő felügyelné „a gyerekeket”…
Rendkívül jó elmerülni a zenében és a látványukban is, felszabadító élmény. (És hogy megy az idő, szinte most volt, amikor felavatták Sárik Péter zongoráját, és most már látszanak rajta apró kopások a sok turnézás miatt…)
Aki január közepén Párizsban vagy Brüsszelben jár, azok hallhatják legközelebb az „XBartók” programját, nincs jelenleg újabb meghirdetett pesti alkalom. Még nincs. Reménykedem, hogy sokáig nem marad így az a naptár…
PS. Siklós Péter remek képeiért köszönet, továbbiak is megtalálhatóak a Háló Fb-oldalán.
