“Jön már az ismerős, széllábú deres ősz,”és itt a szeptemberi Fidelio. Lesz a Tháliában Vidéki Fesztivál (szept. 6-13.), Tom Stoppard bemutató a Szkénében, Trafóban a színikritikusok díjának átadója (szept.21.). Bízom benne, hogy lesz némi átfedés az én évadvégi névsorom (lsd. évad értékelés) és a végső befutók között. De ha nem, akkor nem. Azt gondolom, hogy elég nagy szám az is, ha valaki a végső három közé került. Az Erkelben pedig Almási Tóth András rendezésében Dohnányi Ernő bemutató. Első blikkre ez lenne a lényeg. Jönnek a részletek…
Thália – Vidéki Fesztivál (szept. 6-13)
Érdemes a színház honlapján részletesen megnézni. A felsoroltak közül láttam és szerettem a Pillangót, és Zsótér kecskeméti előadását. Nagyon jókat hallani Lovas Rozi miskolci Tanítónőjéről. De ez nem jelenti azt, hogy a többi előadás ne lehetne éppilyen jó. Mindenképpen érdekes más színészeket és más rendezők munkáit látni. Ki az, aki megteheti, hogy a vidéki színházakat is sűrűn látogatja? Aki nem, az legjobban teszi, ha a Tháliába megy.
Átrium
Alföldi dominál a programban, és minden jel arra mutat, hogy kell is ennyi tér neki – sőt talán a nézői igények alapján az sem lenne túlzás, ha az Igenis, miniszterelnök úr!, a Vaknyugat és különösen Az őrült nők…a teljes műsort lefednék. Utóbbit felesleges már reklámozni, eladva. Ha nem lenne a már említett Vidéki fesztivál és nem mennék már Lovas Rozit nézni a Tháliába szept. 12-én, akkor eléggé adná magát az Átriumklorid, amelyet Parti Nagy Lajos részben átírt a tavalyi bemutató óta. Szeptember 21-én Mohácsi-est lesz, a színikritikus díjátadóval egyszerre…Ami nekem nagyon jó hír még: szept. 30-án, az általam mindenféle operák miatt eddig meg nem nézett Hitgyógyász (az Ódry Színpadról) megérkezik az Átriumba és műsorra kerül. Remélhetőleg végre látni fogom.
Belvárosi Színház
Az Orlai Produkció visszaköltözik lassacskán a fővárosi bázisára. Mindhárom nyári bemutatója műsorra kerül (Amadeus, Bagoly és Cica, Happy Ending). Pótolnom kell, az utóbbi kettőt nem láttam. A csemegepultost (Ötvös András) a Jurányiba viszik, hahó! (szept. 19.)
Kolibri
Az évadnyitó fesztivál ( szept. 6-án 9.30-tól) ezúttal nem ütközik az Örkény kerttel (aug.30.), ami jó hír.
Nemzeti
Már szeptember 5-én indítják a második évadot, az elmaradt Operett lesz az első bemutató. Majd jön a Szentivánéji álom és A fehér felhő. Utóbbi Molnár Ferenc műve.
Radnóti
A szokásos évadnyitó, a „Színház hátulról” 17-én 17h-kor lesz. Az évad a Platonovval indul, a Hedda Gablerrel folytatódik….Nézzétek meg, ha eddig kimaradt volna.
Rózsavölgyi Szalon
Grecsó Krisztián Mellettem elférsz c. regényéből készült bemutatóval kezdenek. Ha a tavalyi évad programjából indulok ki, akkor idén is várhatóan lesznek merész vállalások a Rózsavölgyiben.
Szkéné
A Szkéné azon kevés színház közé tartozik, amelyek programjára vakon rábökve is jó előadást talál a néző. Végigfutva a szeptemberi kínálat húsz előadását, elmondható, hogy bármelyikkel jól járunk, ha Pintér Béla, ha Nézőművészeti Kft, ha Vádli vagy Forte Társulat előadásról van is szó. A Vádli bemutatja Szikszai Rémusz rendezésében a Rosencrantz és Guildenstern halott című Tom Stoppard darabot. Ez az újdonság a jól bevált repertoárdarabok mellett.
Opera
Szept. 6-án az épület előtt, a Szfinx teraszon lesz a tavaly már bemutatott A telefon repríze, illetőleg Donizetti vígoperájáé (A csengő). Utóbbit Fehér Balázs Benő rendezi. A másik két ok, akik miatt biztosan ott leszek: Farkasréti Mária és Geiger Lajos. Új bemutató a Parasztbecsület-Bajazzók. Ha egészen őszinte akarok lenni, ezekre most nem álltam rá még, de Balatoni Éva és Szappanos Tibor szerepel, és mivel őket figyelem, így valószínűleg egyszer csak beiktatom a programba.
Lesz még Tosca Fekete Attilával és kisebb szerepben Gábor Gézával, menni kellene arra is, a lányom már kiszúrta a programban....
Az Erkelben az első előadás a már említett Dohnányi vígopera (A tenor), mégpedig nagyon erős szereposztással. Akiben van egy kis nyitottság, próbálkozik ezzel a lényegében ismeretlen darabbal. Almási Tóth András rendezi, várhatóan neki ez-az eszébe is jutott a darabról. Erősen bízom benne, hogy jó lesz. Miksch Adrienn, Fekete Attila, Farkasréti Mária, Geiger Lajos és Csiki Gábor szerepel a „megfigyeltjeim” közül, így nem zárnám ki, hogy akár kétszer is odavetődöm. (Kilenc Mario után már semmit sem zárok ki….)
És végül egy előadás, amelyikre július közepe óta készülök, hallgatom mindenféle énekesekkel: a Don Carlos. Jó régi rendezés (Mikó Andrásé, 1969-ből), egészen hagyományos, láttam többféle szereposztásban is az elmúlt évtizedekben. Ez tipikusan az az előadás, amelyiket az énekesek feltölthetnek, pontosabban: működhet, ha mindenki a helyén van. „ Forse" avagy "Meglátjuk”, mondom az inkvizítorral…. (Gábor Géza, Cser Krisztián) Aki pedig Molnár Leventét Pesten akarja látni, nem Zürichben és nem Londonban, az mást nem is választhat, erre kell mennie ( szept. 12, 17, 19). Kíváncsi vagyok, hogy végül melyikre jutok el a hatból, a prózai színházak műsorkészítői ügyesen intézték, hogy mindegyik előadásnak van méltó versenytársa.
Ennyi a szeptember és ez volt valószínűleg az utolsó Mechwart téren írt bejegyzésem, mellesleg itt van egy költözés is háttéreseménynek. Akármilyen izgalmas is a dobozvadászat és életem minden tárgyának ide-oda pakolása (színházi műsorok hegyei várják, hogy mi lesz velük), erről nem lesz külön blog-bejegyzés. Most már lesz elég színházi téma is...
