Ezekben a sorokban elnézést kérek Eszenyi Enikőtől, akit 25 éve követek és valóban nagyrabecsülök. Sajnálom, hogy a Vígben most úgy érzik, hogy ártottam nekik azzal, hogy több főpróbájukon (is) részt vettem ÉS ezekről írtam. Évek óta teszem ezt zárt körnek, nem is tudhattak róla, hogy minden előadásukról, amelyet megnéztem, tudósítottam. A fő célom az, hogy minél több ember menjen színházba és lehetőleg a nekik való előadás kiválasztását tudjam EGY véleményként segíteni, semmiképp nem megmondó-emberként. Igyekszem a színházak mellett állni, nem velük szemben. Ha ez nem látszik, régen rossz. De hátha a többségnek ez mégis átjön, azt remélem.

A mai délelőtt Enikő választás elé állított, hogy megnézem-e az Álomkommandó pedagógusoknak szervezett zártkörű eseményét és nem írok, vagy nem nézem meg. Éppen a blogom alapvető kiindulópontja miatt arra jutottam, hogy akkor nem nézhetem meg. A döntésre volt pár másodpercem és ekkor magam számára is kiderült, hogy mennyire fontos része lett az életemnek ez a blog. Ha egyszer mindenről írok, akkor csak a kevesebb előadás nézése lehet a megoldás... 

Most számot vetettem, megnéztem a május 14 óta publikált száz írás témáját. Ebből 12 olyan van, amely bemutatóról (és sajtóbemutatóról) szól, 15 főpróbáról. Az összes többi hétköznapi előadásokról (beleértve a vendégjátékokat is) íródott, illetve általános ajánló. Az eddig feltett 340 cikk esetén módosulhatna a mérleg, de nem hiszem, hogy jelentős mértékben. Illetve: bárki nézegetheti őket. Van több olyan előadás, amelyikről van főpróba ÉS későbbi hétköznapi előadásról szóló cikk is. (És sok előadást néznék újra, ennek mindössze anyagi korlátai vannak.)

Eleve eldöntöttem ugyan, hogy nem teszem fel az írást az Álomkommandóról, csak a bemutató után, így azoknak az újságíróknak az állítólagos érdeke nem sérült volna semmiképp, akik csak premiert néznek.Csak most vált világossá számomra, hogy a Vígszínházat nem csak az zavarja, hogy mikor jelenik meg a cikk, hanem az is, hogy valaki véleményt alkot még nem egészen kész állapotában egy előadásról. Vannak színházak, akik blogot készíttetnek az előadás készítésének folyamatáról is, ebből is nyilvánvaló, hogy a színházak nem lehetnek azonos állásponton ebben a kérdésben. Ez az előadás pedagógusoknak szólt (aki vagyok én is) és abból a célból, hogy vigyék a hírét,  és később hozzanak csoportot. Én azt gondolom, hogy írásaimmal én is viszem a hírt és támogatom a színházakat,  ellenszolgáltatás nélkül. (Azon is el lehetne morfondírozni, mikor van igazán kész egy előadás, nem biztos, hogy a bemutató az a legjobb választás, túl nagy a feszültség.)

Ezek után elővigyázatosságból minden színházat, ahova éppen főpróbára  készülök, külön meg fogom kérdezni az álláspontjukról, mert annyira nem vágyom arra, hogy a végén már csak abba a tíz pesti színházba járjak, ahova hívni szoktak. Lehetőleg a teljes színházi paletta bemutatása  lenne a cél.

Most az Álomkommandó helyett az így felszabadult megközelítőleg öt órában a színházak novemberi műsoráról fogom a szokásos havi ajánlómat megírni, ahogy ezt öt éve minden hónapban megteszem. A Fidelio megjelent, nézzétek meg és menjetek színházba.

Én mindentől függetlenül továbbra is drukkolni fogok, hogy a Fővárosi Közgyűlés hosszabbítsa meg Enikő mandátumát, minthogy ő az alkalmas jelölt. Ezen a véleményemen ez a kis incidens sem fog változtatni. A blogomat pedig írom tovább más színházak más előadásairól.