A regényadaptáció - szinte reménytelen vállalkozás. Néha beüt (egyik ismerősöm a főpróbán a régi szkénés Mester és Margaritát említette ellenpéldának - mást nem bírtunk felidézni).
Most nem ütött be.
De Vilma itt is élvezte a színészeket (Gazsó György megint a Munkaügyekből, a lányom ott látta először, én persze már Nyíregyházán is követem Gazsót, akkor még vidéki előadásokra is eljutottam - most kis szerepe volt, de azt persze jól megoldotta kisujjból. Ha már Gazsó, akkor Főfőnök - menjetek inkább arra.).
Szerintem ez az előadás nem kihívás egyik résztvevőnek sem, a Radnóti gárdája ennél jóval többre is alkalmas. Esetleg ahhoz kell erős koncentráció a sorozat elején, hogy megjegyezzék, hogy mikor ki hol jön be és milyen ruhában. A legjobb jelenet Martin Márta cselédasszony-alakjához fűződik, aki nyílt színi tapsot kapott. Sajnos utána a közönség 5 percenként megtapsolta a távozókat, pedig csak Martin M. érdemli jelenete ezt meg igazán. Az a jelenet lesz valószínűleg az egyetlen, amire még két hét múlva is vissza tudok gondolni. Persze a csodás Petrik Andrea a kis lehetőségeit megoldja, nagyon jó - de néznénk hosszabban is.
Én a Radnóti előadásait már évek óta követem (1988 óta, hogy egészen precíz legyek), van ami jobban tetszik, van ami kevésbé. Idén eddig feltétlenül a Jelenetek volt az, ami leginkább megfogott.