Mezei néző

Igen, ez a negyedik eset, amikor valakit kimozdítottam a kisorsolt helyéről. Ezzel az ajánlóval már jó korán készen voltam, ki tudtam volna posztolni még a sorozat közepe táján is, de úgy gondoltam, hogy a rendező kapja meg a kitüntett lezáró helyet.

Aki eddig tudatosan követte ezt az énekes-sorozatot, az tudhatta, hogy már csak Ducza Nóra maradhatott utolsó előttinek. (A rendezőt szándékosan a végére tettem, és így összességében négyszer avatkoztam bele a számítógép által kijelölt sorrendbe – hamarosan az utolsó bejegyzés is következik.)

Wierdl Eszter a sokat emlegetett Mozart-maratonos kezdőcsapatomból”az utolsó, akiről nem volt még szó.

Cser Krisztián részletes bemutatása éppen annyira szimpla feladat, mint Peer Gynt karakterét elemezni, akinek az alakja nemritkán jutott eszembe vele kapcsolatban. De azért próbálkozzunk a hagymahéjak némelyikének lerángatásával és átvilágításával.

Mester Viktória az ötödik említett énekes, akire a Mozart-maratonban figyeltem fel, mégpedig a Cosíban. (A Cosí hat egykori szereplője közül négy látható a Figaro 2.0-ban is, Megyesi Zoltánról és Farkasréti Máriáról már volt szó, és már nincs sok hátra, jön a Wierdl Eszter-bejegyzés is.)

Szabóki Tündéről elsősorban a Müpa Wagner-előadásai jutnak eszembe (a Ring és a Tannhauser), két Strauss-opera (Rózsalovag, Ariadné Naxosban, illetve mióta A bűvös vadászban is láttam Ágotaként, még az is. Többnyire ezekkel kapcsolatban foglalkozik mintegy 17 bejegyzés a Művésszel. Láttam persze…

Amikor hirtelen kitaláltam július közepe táján, hogyha egyszer a Figaro 2.0 foglalkoztat, és a nyáron úgysem nézek semmiféle előadást, akkor írhatnék mind a harminc énekesről külön ajánlót, akkor kismértékben aggódtam azon, hogy mit fogok írni néhány olyan énekesről, akiket igazán keveset láttam,…

"Hogyan irányítson az ember, ha tervezni nem tud. Nemhogy száz évre, még egy napra sem, egy órára se mindig." Jutott eszembe a mai nap kapcsán Gyöngyösi Levente új operájából ez a sor. Az időjárás mégis nagy úr, a szabadtéri előadások sorsába rendszerint keményen beleszól.

Keszei Boriról azt hiszem, hogy jóval előbb hallottam bécsi előadásai kapcsán, mint amikor végül színpadon találkoztam vele és nyugtáztam, hogy „na, akkor ő a Keszei Bori”. A „hagyományos” Figaro Susannájaként már nagyon megjegyeztem, láttam Kálmán Péterrel (még 2009-ben), majd Bretz Gábor oldalán…

Káldi Kiss Andrást az utóbbi időben leginkább apró szerepekben láttam, bár az általam sokat emlegetett (mostanában nagyon hiányolt) Kovalik-féle Anyegin rendezésnek is volt címszereplője, sok évvel korábban. Amióta a bloggal foglalkozom14 alkalommal írtam róla is. Tavaly ütközés miatt az évad…