Mezei néző

A III. Eszterháza Fesztivál – már-már hagyományosan – ismét egy Haydn-operával kezdődött meg. Ezúttal a választás a saját korában ötvennél több előadást megért Armidá-ra esett, amely a tizennegyedik és egyben a legutolsó volt Haydn Eszterházán bemutatott operái közül, de az első opera seria a sok vígopera után. A boldog szerző 1784 március elsején bécsi kiadójának írt levelében is büszkén emlegette a darabot: „Úgy mondják: legjobb művem ez idáig.”(PS.2.)

Elgondolkodhatunk, hogy ha valóban ennyire nagy általános sikert aratott az Armida, mi lehetett az oka, hogy az Eszterházán töltött utolsó hat éve alatt már csak más operaszerzők műveit mutatta be Haydn, és ő maga nem komponált Esterházy „Fényes” Miklós herceg haláláig újabb operát.

Jó évadkezdésnek bizonyult tavaly is egy barokk koncert, akkor is Kalafszky Adriánával – a műsor jóvoltából idén is vele kezdtem, bár most egy bő héttel hamarabb. A szoprán énekesnő ezúttal nem a BFZ-vel, hanem a Budapest Bach Consorttal lépett fel egy jótékonysági koncerten, mégpedig a Gödi Barokk Napokon, ráadásul egy Händel-pásztorjáték hősnőjeként. Egyszeri alkalom volt, viszont akár egy különleges esemény előkészítésének is tekinthetjük: a BMC-ben jelentősen nagyobb apparátussal, félig-szcenírozva fog ugyanez a mű megszólalni, ráadásul barokk gesztikával: az alkotói csapat arra törekszik, hogy majd úgy adják elő, ahogy ez a szerző korában is történhetett. Nem maradtatok le tehát még, szeptember 13-ra jegyek is válthatóak az alábbi linken.

A bevezető, a prózai színházi előadások és a koncertek méltatása után ebben a bejegyzésre már csak az Operaház előadásai  maradtak hátra, ezek kapcsán írok le néhány gondolatot. Mivel az Opera idén augusztus 19-re időzítette a zárást, ez a nap akár optimálisnak is mondható az évadértékelésre. (Köszönet mindenkinek, aki elolvasta az előző öt részt és még kitart.)

Ebben a korábbi operás cikkemben beígért "Respekt" fejezet IS megtalálható, azaz néhány sor olyan énekesekről (a teljesség igénye nélkül), akik az idei évadban (is) "legyőztek" egy vagy több nem feltétlenül néző- és/vagy énekesbarát koncepciót. Továbbra is örömmel veszem a kommenteket és kiegészítéseket, vagy akár ellentétes véleményt - ez is egy nézői vélemény, nem kinyilatkoztatás. (Van benne néhány javaslat is...)

 A prózai színházak után legyen szó a koncertekről - előbbre vettem őket, mert idén (talán először fennállásom óta) jelentősen több koncerten jártam, mint ahányszor az Operaházban. ( Egy plusz rész külön jön nemsokára csak az Operaház előadásai kapcsán. Mindenkitől elnézést kérek a késésért, aki netán várta ezt - közel egy hónapja nincs velem a számítógépem, a szöveg jelentős részét telefonon írtam.)

A 2025-ös év is jól kezdődött: Évszakok Ficher Ádám vezényletével (fotó: Pályi Zsófia/Müpa) 

Valóra vált negyven éve (!) dédelgetett álmom: tegnap eljutottam egy promenád koncertre, ott ültem a Royal Albert Hallban, ahol éppen a mi Fesztiválzenekarunk játszott – mintha csak 2019-es Hamburg - Luxemburg - Párizs Kékszakállú-turnéjuk folytatódott volna, amelynek minden állomására követtem őket. A kombináció viszont új: a régi Kékszakállú, Cser Krisztián újabb Juditot kapott Láng Dorottya személyében.  

Figyelem: a koncert még 70 napig bármikor meghallgatható felvételről, nagyon jó hangminőségben,  szeptemberben a Müpában pedig háromszor még eljátsszák, még néhány jegy is akad.  

Íme a beszámoló: 

Egy-egy színész kiemelése után folytatom azokkal a produkciókkal, amelyekben a rendezés, a koncepció, a csapatmunka összességében is megfogott és visszanézve az egész ugrik be, nem elsősorban egy-egy színész.

Anyegin - Örkény Stúdió - Kókai Tünde - fotó: Horváth Judit

A bevezető és a monodrámák, kétszereplősök után ez a harmadik rész kifejezetten az általam idén látott produkciók legjobb színészi alakításairól szól – a teljesség igénye nélkül. Az egyes előadásokról korábban leírtak nem vesztették el érvényességüket… 

A bevezető gondolatok után, három részre osztva a legjobb prózai előadásokról és előadókról emlékezem meg – azokról a produkciókról némileg bővebben, amelyekhez nem írtam önálló ajánlót. 

Pinceszínház - Kamaszharc - Márfi Márk és Grisnik Petra

233 előadásért tudok most a 2024/25-ös színházi évad végén köszönetet mondani minden alkotónak és közreműködőnek, beleértve a színházi háttérmunkásokat és a színházakért dolgozó szervezőket is, és egyben ezek közül néhányat nyomatékosan a figyelmetekbe ajánlani.

Mivel nálunk még mindig a repertoár-rendszer dominál, még a független (=államilag nem támogatott) csapatok esetén is bízni lehet benne, hogy a legjobb/kellő nézettségű előadások a jövő évadban is műsoron maradnak, még ha ritkásabban is, mint ahogy az jót tenne egy előadásnak. (A megírt részletes ajánlók linkjeit mellékelem, és nem fogok újra mindenkit ezekből az előadásokból újra emlegetni, így is öt részre kell bontanom ezt az összegzést.)

Az előadások közel negyede zenés volt (opera, operaközvetítés, koncertek, két musical, egy operett) – ezekről szokás szerint külön bejegyzésben emlékezem meg. Jólesett ez a gyűjtögetés is, az idei évadértékelést több mint egy hónapon át írogattam, de egész biztosan nem lett teljes. Várom a kiegészítéseket kommentben, nektek mely előadások váltak a legjobb élményeitekké?

Örkény Színház - Anyegin - Ficza István

Ugyan előzetesen nem számítottam rá, de a Müpa Wagner-fesztiválja után kaptam még egy ráadás ajándékot, amelyről most haladéktalanul be is számolok. 

Szerda este beindult a nyári színházi szezon Burgerlandban is, amelyet hagyományosan a Szentmargitbányai Kőfejtő premierjétől számítanak. Minden évben más-más operát vesznek elő, de Wagnerre korábban még nem került sor. 120 ezer ember részére készült el ez a Wagner-rendezés (!), ebből is látszik, hogy az opera műfaját még korai temetni. 

A bolygó hollandi-t Philipp M. Krenn rendezésében heti 3-4 estén át (szerdától szombatig) összesen 24 alkalommal játsszák majd el a nyár folyamán, hármas szereposztásban, esőnap nélkül.  Ezen a linken minden információ elérhető, és a jegyek is.