Mezei néző

Hat napig ültem a Radnóti új bemutatóját ajánló szövegemen, amelyről be kell látnom, hogy alkalmatlanul hosssszú – 15 119 karakter, azaz 7 A/4-es oldalt tesz ki csak a szöveg.

Az Erdőszellem Csehov Ványa bácsi-jának ősváltozata, tíz évvel korábbi, nem hibátlan mestermű, viszont van benne remény és frissesség.

Miután valóban szeretném, hogy ne hagyjátok ki, mert csodásak benne a Radnóti színészei, akiket Valló Péter rendező jó helyzetbe hozott – most íme itt egy tömörítés. Ebben eltekintek a két változat hasonlítgatásától, de akit a téma részletesen érdekel, még most átkattinthat a hosszú ajánlómra.

Az előadást két részben játsszák, a menetidő közel három óra.

Immár hatodik napja foglalkoztat a Radnóti péntek este (főpróbán) látott Csehov-előadása, azóta írogatom ezt a bejegyzést -  Dömölky Dániel összes fotóját felhasználtam, amit csak találtam a színház Facebook-oldalán, még néhány próbaképet is. Ez itt 15119 karakter, aki a RÖVID AJÁNLÓval is beéri (3728), az már most átkattinthat arra.

Röviden: ne hagyjátok ki a Ványa bácsi ősváltozatát a Radnótiban! - ritkán látható, tanulságos összehasonlítani a tíz évvel későbbi mesterművel. A színészek erős többségét eltalálta a ráosztott szerep, most is örülni lehet a társulat életörömöt sugárzó csapatjátékának, mindenkit helyzetbe hoz a rendező, Valló Péter.

Az előadás négy felvonását két részben játsszák, a menetidő közel három óra - kevesebbnek tűnik.

Bővebben:

Ismét látható Jennifer Haley Menedék című darabja, bár a Trafó helyett most a B32-ben újította fel Vajdai Vilmos.  Az új helyszínnek megfelelően a rendezés is módosult, sőt mintha talán valamelyest rövidítettek is volna a szövegen - jelenleg egy letisztult, üresjáratok nélküli nagyon egységes 90 perces előadásról tudok beszámolni.

Miután az első (részletes) ajánlómban leírtak nem veszítettek érvényességükből, csak néhány kiegészítést fűzök hozzá, igyekszem nem ismételni magamat.

A Staféta programban jött létre ez a különleges előadás, amely után garantáltan másként fogunk az autógyártással kapcsolatos hírekre figyelni, mint korábban - megmutat egy másik Magyarországot, amely talán nincs is annyira messze tőlünk. Eredetileg csak Nagy Zsolt miatt voltam a produkcióra kíváncsi, nem kifejezetten érdeklődtem az autóipar iránt, viszont a megtekintést már nem csak miatta ajánlom.

Az előadás nyolcvan perces, angol feliratozással készült, amely elősegíti azt is, hogy a németországi vendégjátékok nézői is megérthessék. ( Április 9-10-én Münchenben, 30-án Hamburgban kerül színre, feltehetően a támogató partner Goethe Intézet jóvoltából is.)

Csak gratulálni tudok az alkotói csapatnak – az ötlet és a kitartás is figyelemre méltó, megérdemelnék, hogy sokat tudják játszani a Drive-ot.

Tavaly februárban mutatták be a Nézőművészeti Kft. új tantermi előadását, a Súlyos-t Gyulay Eszter rendezésében, amelyet azóta több, mint húsz alkalommal el is játszottak diákcsoportoknak. A színészek – Soltész Bözse és Szőke Abigél – a múlt kedden kivételesen „vegyes” közönséggel találkoztak a B32-ben, és a beszámoló-ajánlóm ehhez a 25. alkalomhoz kapcsolódik.

Aki teheti, rendelje meg a Nézőművészeti Kft.-től ezt a sokaknak hasznos előadást; kevesen lehetnek, akiket egyáltalán nem érint az evés- és testképzavar, és nincsenek más függőségeik sem. Akár megelőzésként is jól jöhet…

Az előadásfotókat Ács István készítette.

Vannak előadások, amelyekre évekkel a bemutató után csodálkozom rá, és döbbenek meg azon, hogyan sikerült ilyen hosszan elkerülni – ütközések ide vagy oda, muszáj lett volna ezeket (is) azonnal megnézni. A régebbi hasonló eseteket nem sorolom, de ezt a múlt hétfőit mindenképp kiemelem most, hátha van más is, aki elhalogatta, de a célközönsége lehetne. Három díjat kapott, így különösebben nem szorul rá a méltatásra.

Melegen ajánlom tehát négy és fél évvel (!) pécsi bemutatója után A mi utcánk -at, a Köles Ferenc előadásában Tar Sándor novelláiból szerkesztett monodrámát, amely Szabó Attila rendezésében már 2022 óta fel-feltűnik a Szkéné műsorában. Legközelebb csak április 28-án lesz, így aki betervezné, annak van ideje addig a szövegeket is újra/elolvasni. (Az előadás követhető akkor is, ha valaki most találkozik Tar Sándor művével először.)

Egy hete még Tóth Ildikó debütált a Lassan c. előadásban, azóta pedig már bemutatták Márfi Márk önéletrajzi trilógiájának harmadik darabját is. A Lóvasút egymás után öt este telt meg zsúfolásig nézőkkel, akik mind a Tovább-ra voltak kíváncsiak: mi új mondható még el a pulykafarmos életről, amit nem tudtunk meg sem a Telik-ből, sőt az anya személyét középpontba állító Lassan-ból sem?

Valami rémlett, de pontosan nem tudtam, mit is takar a Csengetett, Mylord? cím, és ezzel feltehetően az elenyésző kisebbséghez tartoztam a zsúfolt házzal megtartott szombati sajtóbemutatón.

Ebben az ajánlóban így nem fogok, mert nem is tudnék viszonyítani az angol sorozathoz, amelyből egy részt sem láttam, de – mint kiderítettem utólag – négy évadból és összesen 26 részből áll.

A színpadi adaptációt az első évad alapján készítette Jimmy Perry, David Croft, Roy Gould és Penny Croft, amelyet Zöldi Gergely dramaturg lefordított, Kocsis Gergely pedig megrendezett, hogy mi két és fél órán keresztül szórakozzunk, a szünetben pedig megbeszéljük a látottakat.

Legrövidebben: Orlaiék kellemes estét ígérnek, és azt is adják.

Ennél hosszabban: