Mezei néző

Tegnap este megtörtént a hivatalos bemutatója Márfi Márk „szakdolgozat-színházának”, amelyet maga írt, és játszik. Erőfeszítéseiben Tóth Péter rendező és alkotótárs, Bíró Bence dramaturg és Mester Dávid (a zenei háttér összeállítója) támogatta.

Időről időre mindig akad olyan előadás, amelyik annyira jól eltalálja a közönség érdeklődését, hogy mindenki pont arra kíváncsi.

Sajnos július legelején a kéktúránk miatt nem láthattam azonnal Bödőcs Tibor „kocsmaáriáját”, amelyet Enyedi Éva alkalmazott színpadra,Thuróczy Szabolcs mond el szinte egy levegővel, hetven perc alatt, de azóta sokan ajánlották a figyelmembe. Péntek este jutottam el rá, a 6színben, ahol a továbbiakban rendszeresen műsoron lesz az előadás – jelenleg az októberi három időpontra lehet még jegyeket venni, feltehetően már nem sokáig.

plakát a jegy.hu-n

A címben idézett mondatfoszlány nem a Rózsavölgyi Szalonban hangzott el, hanem egy nappal korábban, Rudolf Péter szájából a Vígszínház sajtótájékoztatóján, amikor mind Fekete Péter államtitkár, mind Karácsony Gergely főpolgármester gratulált neki az újabb öt évre szóló kinevezéséhez.

Ez a friss darab (szerző: Penny Gold, fordító: Makai Luca) egyértelműen felveti a potenciális nézőben a kérdést: hogyan viszonyulunk a nagypolitikához, megpróbáljuk-e az életünkből kizárni, netán főszerepet adunk át neki. Hiszünk-e abban, hogy egy politikus lehet önzetlen, jólelkű, és az állampolgárok érdekét szem előtt tartó és nem hataloméhes nárcisztikus?

Erre az előadásra feltétlenül csak azok fognak menni, akik teljesen nem zárkóznak el a témától, akikben van kíváncsiság a politikusok magánéletével kapcsolatban, és ennél is nagyobb tényező: akik a darabban szereplő színészeket szeretik nézni.

Söptei Andrea, Ágoston Péter, Erdélyi Timea, Schneider Zoltán

A megtekintésnek ez az utóbbi lehet a legfontosabb oka, részemről is ez volt. Aki kifejezetten Schneider Zoltánra és Söptei Andreára kíváncsi, akik az előadást elviszik a vállukon, az nem jár rosszul semmiképp – mindketten hitelesítik ezeket a figurákat, és odaállnak teljes személyiségükkel, hogy élőknek láthassuk azokat az embereket, akiket felületesen mindenféle tévéhíradókból ismerhettünk meg. (A többesszám nyilván az 50 pluszosoknak szól, a lényegesen fiatalabbak azok már akkor találkoztak Mihail Gorbacsov nevével, amikor pályafutása lényegében véget is ért.

Szeptember másodikától újra a Centrál műsorára kerül a Házassági leckék 2., a hónap folyamán még újabb kettő lesz belőle. Aki tervezi, az most épp dönthet mellette, mert jelenleg mindre van még hely. Ez tűnik a jó pillanatnak, hogy az ajánlómat kiposztoljam, amelyet közvetlenül a júliusi előadás estéjén félig megírtam, de aztán az Ördögkatlan és a róla szóló 21 bejegyzés, majd Sárik Péter Kékszakállúja miatt eddig elhalasztottam.

Néhány benyomás erről a júliusi estéről.

Tegnap megjelent a Fidelio Súgó ismét, és ezt átnézve (mármint az online kiadást, mert nyomtatott példányt nem sikerült szerezni, ennyiben is minden olyan, mint régen) az volt az alapvető benyomásom: egészen olyan az összkép, mintha minden menne szépen tovább a normális kerékvágásban, sőt bővebb a kínálat, mint a covid előtti szeptemberekben volt. Idén is több színház hamarabb kezdett dolgozni, talán most is azért, mert tartanak egy újabb leállástól, bár az elvileg nincs kilátásban, ha lesz hullám, ha nem. De sosem lehet tudni.

Sárik Péter Kékszakállú változata köré összesen három napnyi programom szerveződött szinte spontán, és így a „csomag” részévé vált Sárospatak városán kívül a zempléni táj is két kirándulás erejéig, illetve további két koncert. (Nem elhanyagolható, hogy összesen nyolc emberrel tudtam hosszabban beszélgetni a Kékszakállúról – utoljára a BFZ Kékszakállú turnéjának külföldi helyszínein adódott alkalom hasonlóra.) Ezekről a járulékos értékekről fogok nyomot hagyni ebben az AJÁNLÓ célzatú bejegyzésben.

Ez nem a Kékszakállú vára, hanem a sátoraljaújhelyi - éppen rekonstrukció folyik - a Zempléni fesztivál egyik nagy ütőkártyája maga a táj - lehet kirándulni (saját fotó az előadás másnapján)

Miután Sárik Péter és triójának helyzetét megnéztük az előadásban, jöjjenek az énekesek.

Mindkét énekest fokozottan figyelem mióta ezt a blogot írom, igyekszem fellépéseiken jelen lenni, így volt előzetes elképzelésem, hogy mire számíthatok velük kapcsolatban. Énekeltek már közösen Kékszakállút, 2013 novemberében a Pannon Filharmonikusokkal, Reimsben, de én egy színpadon őket együtt csak más produkciókban láthattam, a 2014-es Figaróban nem is egyszer, továbbá az Álarcosbálban, és tavaly a Don Giovanniban.

Ez a Kékszakállú nekem majdnem két és fél év szünet után következett be, és így nem csoda, hogy újult lendülettel vetettem rá magam a lehetőségre, hogy n+1. alkalommal elemezgessem a két szereplő az előadásban feltáruló viszonyát. Akárhogy is, csak ez a legérdekesebb összetevője egy Kékszakállúnak, minden más tényező a két szereplő kapcsolatának megmutatását kell, hogy elősegítse, semmi nem lehet öncélú.

Ez az áthangszerelt produkció a szokásosnál talán nagyobb kihívás számukra, esélyük sincs, hogy rutinból oldják meg a feladatot. Veszik az akadályokat, és megérdemelnek egy külön nyomhagyó bejegyzést azért is, mert sokat tettek azért, hogy sikeresen mutatkozhasson be Sárik Péter átdolgozása. Ez most egy győztes-győztes játszma, Sárik Péter is jól jár velük, és ők is szerencsések, hogy az ősbemutató részesei lehetnek. (Ennyiben alapvetően eltér a darabtól, amely mindkét fél vesztes helyzetbe kerülésével zárul.)

Sárik Péter - Miksch Adrienn - Cser Krisztián

MIKÉNT VALÓSULT MEG SÁRIK PÉTER JAZZES KÉKSZAKÁLLÚJÁNAK ŐSBEMUTATÓJA?

A 2021-es év legnagyobb ajándéka számomra ez a projekt, amelynek apropóján elkezdtem figyelni Sárik Péter pályáját is, és rajta keresztül életemben először a jazz (általánosságban) is elkezdett érdekelni. Gyors egymásutánban nyolc koncerten néztem meg a Triót az újranyitás óta, ebből hétszer vidéken.

Ennek következtében már ilyen rövid idő után is kezdem ismerősnek érezni gesztusaikat, érzékelem játékstílusuk különbözőségét attól függően, hogy éppen kit kísérnek, de legjobban szeretem mégis, amikor önállóan lépnek fel. Van varázsa az örömzenélésnek.

Eredetileg a jazz rajongók Bartókhoz térítése volt a szerző célja, de az én esetemben fordítva működött – mostanában Sárik Péter Kékszakállúját hallgatom legszívesebben a 14 felvételem közül. Lehet, hogy másokra is így hat majd, ezt mindenki kalkulálja be, aki a komolyzene felől közelít. Aki így jár, mint én, az frissen megújult honlapján tud további koncertjeikről tájékozódni, felvételeiket – köztük a Kékszakállút - megvásárolni.

Néhány benyomás következik Sárik Péter általam már két hónapja megszeretett Kékszakállú-feldolgozásának pataki ősbemutatójáról, és a Zempléni Fesztivál további eseményeiről, amelyeken ennek köszönhetően részt vehettem.

Próba közben: Sárik Péter, Gálfi Attila, Fonay Tibor és Miksch Adrienn

Ez a poszt csupán rövid bevezetés, akit csak célzottan az átdolgozás és a Trió részvétele érdekel, az rögtön léphet is tovább a következőre.

II.„jazz bezárva” – Sárik Péter Triója Hollerung Gábor várában

Aki viszont csak az énekesek viszonyáról írt néhány oldalamra kíváncsi, ugorjon azonnal a harmadikra:

III. „kihagyott ziccer” - Miksch Adrienn és Cser Krisztián szerepértelmezéséről

Miután nem 55 percnyi élményanyagot szedtem össze három nap alatt, külön nyomhagyó ajánlót is írtam a projekt járulékos hasznairól. Ha realisták vagyunk, bőven lehetnek olyanok, akiknek ez lesz viszonylag érdekes, és a Kékszakállúra sosem ülnének be, akár hat-nyolc oldalnyi győzködés hatására sem. Már most át lehet lépni az utolsó részre itt:

IV.A „Sárik Péter-csomag” többi része: két és fél további koncert és két kirándulás

Aki marad, azoknak most tényleg jöhet némi bevezetés:

Véghez vittem immár a tervet, szerettem volna az Ördögkatlan Fesztivál általunk meglátogatott minden eseményét külön bejegyzésben megörökíteni, sorozatként. Ez mára, a saját magam által kitűzött határidőre meg is történt.

A fesztivál két megteremtője: Bérczes László és Kiss Mónika