Erre a két Anyegin-nézésre komolyan visszaszámoltam 17 napon át, és ez a (boldog) várakozás kicsit átszínezte a közben megnézett 13 előadást is, amelyek közül hétről ajánlót is írtam. Köztük volt az Örkény másik új bemutatója a Boldogtalanok is, amelyet nem mellékesen ezúttal is ajánlok megtekintésre.
Ez a két előadás bizonyította, hogy jól éreztem, tényleg kellett nekem ez a hatszori élmény. Megkaptam valamit, amire nagyon vágytam és hálás vagyok érte mindenkinek, aki az előadásért dolgozott. Nagyon remélem, hogy még visszajutok rá, esetleg nem is egyszer.
Ez a bejegyzés csak a szombat délutáni előadásról szól, a LILA csoport útvonaláról, az estiről (a zöldről) külön írok – ez két külön élmény volt, még akkor is, ha kevesebb, mint három óra választotta el őket. Most megtapasztaltam én is, hogy milyen a duplázás - nézői pályámon ritkán, de történt már ilyen. (Nem szerencsés a színészeknek, de jelzi: van igény az előadásra.)
Ugyan ez már az ötödik bejegyzés, de nyomatékosan leírom, hogy szpoilert tartalmaz, ahogy a rózsaszín, kék, piros, sárga út leírása is, sőt már a bejegyzésben felhasznált képek is nyomravezetőek. Aki meg szeretne lepődni még azon is, hogy melyik négy színésszel tölti majd az estéjét, az a BEVEZETÉSt olvassa, amelyik általános tájékoztatót ad az előadásról. (Igazán még felvétellel sem lehetne pótolni a részvételt, ha valaki tudja, hogy mi történik, az úgysem helyettesíti azt, hogy valaki ezt meg is tapasztalja a színészektől karnyújtásnyi távolságra ülve – a hatás pedig a nézőn is nagyban múlik.)
