Mezei néző

A címben idézett csodás megállapítást Leporellótól vettem. A darab elején mondja, amikor Don Giovanni kényszerhelyzetbe hozza:  Donna Elvirának kell elmondania mindent.

Nem egyszerű feladat az őszinte szembenézés a valósággal, de Leporello ebben a helyzetben mégis ezt választja, nem a sunnyogást, nem a taktikázást. Mindent megtudunk Don Giovanni viselt dolgairól, de - a zenének is köszönhetően - mégsem utáljuk meg mi nézők, Donna Elvira pláne nem. Ha jól játsszák a címszerepet, megmarad a karakter végzetes vonzereje, még akkor is, ha nem ilyen élettársat kívánnánk magunknak a mindennapokra. Most a tegnapi előadás kapcsán következik néhány gondolat. (Még van másik három is kitűzve a sorozatban, javaslom a megtekintését.)

Ezen a vasárnapon végre megnézem, ha minden igaz, a Nemzeti Színházban Zsótér Sándor Brand c. előadását, amely után lesz közönségtalálkozó is. És ezen kívül van még négy ötletem:

Sok az előadás szombatra. Én nagy kísértést érzek valami kirándulásfélére...De A nap legjobb öt választási lehetőségét azért megosztom.

A mai blogíró hangulatomat teljesen szétverte a szinhaz.hu-n olvasott Kiss Csaba interjú, pedig Bán Bálintról ( a budaörsi Ármány és szerelem kapcsán) már kedd óta készülök egy kisebb laudációt írni. Nagyon nem örülök, hogy bizonytalan helyzetbe került a miskolci színház, amelyet olyan jó formában láttam alig egy hete (lsd. Nő a múltból, Titkos házasság) Nemsokára  viszont megyek a Rajnára. Akik ma éjszakai bejegyzésre számítanak, azoknak előre mondom, hogy nyilván elkezdem, de kivárom valamiféle íratlan elváráshoz alkalmazkodva a bemutatót. Sőt, azt is megnézem, és majd csak vasárnap reggel a kettőről együtt lesz fent valamiféle benyomás. Miután ma ennyire lelombozott ez a miskolci hír, úgy érzem, hogy ezek után az a legkevesebb, hogy a mai Rajna kincse viszont valóban jól sikerüljön...Nem ártana, akár évtizedekig ezt kell majd nézni. Mindennek dacára itt van nyolc tipp holnapra.

A mai napból még 65 perc van hátra, így most már talán megkockáztatható, hogy ez egy átlagon felül jól sikerült, jó hangulatú nap volt. Megállapíthatom, hogy az én életszínvonalam és közérzetem nagymértékben függ azoktól az előadásoktól, amelyeket nézek, nem hiába igyekszem jól választani. Ez többnyire sikerül is. A mai délelőtti iskolai operabeavató önmagában is elég muníciót adhatott volna sok napra is, de a műsorhoz kell igazodni és minden előadást akkor kell megnézni, amikor lehet - inkább korábban, mint később, mert akármi közbejöhet. Ha egy nap alatt egy színház igazgatója is lecserélődhet hirtelen (ahogy ma Miskolcon történt), vagy ahogy nemrég, egy független társulat (Szputnyik) is bejelentette, hogy abbahagyja az együttes működést, akármi megeshet. Amit ma megnézhetsz, ne halaszd holnapra. Éppen ezért mentem el a Szkénébe, mert már így is csúszásban voltam, már rég meg kellett volna néznem a K2 társulattal készített közös előadást.

Amióta a József Attila Gimnáziumban tanítok, immár a negyedik alkalommal sikerül operaénekeseket testközelből bemutatni a tanítványaimnak. Tavaly eljött Csiki Gábor és Bretz Gábor, idén Hajnóczy Júlia, hogy egy-egy előadáshoz kapcsolódva a saját pályájukról, az operához fűződő viszonyukról beszéljenek.  A mai napon még ennél is több történt: a fiatal énekesekből álló Moltopera Társulat, amelynek nagy sikerű Lakatlan szigetét láthattam a télen, operabeavatót tartott. A kétszer 45 perces program valószínűleg közelebb vitte a gyerekeket a műfajhoz, mint a legutóbbi hagyományos rendezésben játszott Operakaland előadás, a Szerelmi bájital. Erről a délelőtti programról lesz most szó. Aki tanít, jelentkezzen a társulatnál, próbáljon időpontot kérni erre a programra. Aki meg nem, az figyeljen, jövőre ismét lesz A lakatlan sziget a Királyi Lépcsőházban (mindössze hat alkalommal!), sőt egy új produkció is, a Szökdelés a szerájból.

Az idő irgalmatlan tempóban múlik - egy hónapja mentem el Milánóba Kékszakállút nézni, és most már valóban itt a Rajna kincse (főpróba este hatkor). Nagyon bízom benne, hogy jó lesz, különösen azért, mert ez egy négy estés sorozat bevezető darabja, amely akár húsz-harminc évig is repertoáron maradhat és lehet, hogy a nyugdíjig ebben a felfogásban fogom nézni a tetralógiát. Most kifejezetten bizakodó hangulatban vagyok, amelyet a Moltopera társulat  ma délelőtti operabeavatója erősített fel bennem - bejegyzés következik, legkésőbb holnap délelőtt. Addig még néhány ajánlat holnapra:

Ezt a hónapot némiképpen meghatározzák a rendkívüli események. Színházi találkozó lesz a Nemzetiben (MITEM), jön a Budapesti Tavaszi Fesztivál (ápr.10-26), az Erkelbe felhozzák a vidéki színházak egy-egy idei operaelőadását (Primavera), a hónap legutolsó napjaiban Parasztopera-fesztivál (Pintér Béla darabja ötféle rendezésben) lesz az Átriumban, amely átnyúlik májusra is.

Néhány gondolatot megosztok most a régebbi Rajna-előadások kapcsán, az egyre jobban közelgő új bemutató előtt. Külön bejegyzésben, előre, kedvcsináló szándékkal is és különösen azért, hogy amikor majd a szombati premierről írok, már csak és kizárólag M. Tóth Géza - számomra jelenleg még egészen ismeretlen - rendezői koncepciójáról és a szereplők színészi teljesítményéről lehessen szó.

Szerdán a Moltopera társulata kijön az iskolába előadást tartani, este megyek a Szkénében Züfecre. Ma néztem egy jó Ármány és szerelmet Budaörsön, megjelent a Fidelio Súgó - az áprilisi műsor nyomtatott formában is elérhető. A Rajna ajánlóm félig van kész. - Tehát ez az öt bejegyzés vár megírásra - lehetőleg csütörtök estig...Kicsit azt érzem, hogy elborítanak az élmények, de nem baj. Jó ez így is....Holnapi ajánlatok következnek: