Mezei néző

Tíz előadás péntekre:

A Fidelio Súgó decemberi kiadásában Szabó Máté interjú található (60.p.). Ebből értesültem, hogy Sybill bemutató lesz, amelyet még sosem láttam, de nem is terveztem, viszont a rendező korábbi munkái és a körvonalazott  koncepció alapján érdemesnek tűnt a megtekintésre, még úgy is, hogy nem kifejezetten kedvelem az operetteket. Az előadás várakozáson felüli élmény volt, örültem, hogy néztem. 

Megkezdődött az idei évad hat estéből álló Don Giovanni sorozata az Erkel Színházban. Gianfranco de Bosio rendezése egy sokkal szellemesebb, gondolatgazdagabb elődöt váltott le 2012 novemberétől, amelyet éppen az első két előadás karmestere, Kesselyák Gergely jegyzett és amelyet én napra pontosan 12 éve, a főpróbán láttam először. 

Annak idején a főpróbán megfogadtam, hogy egy ennyire jellegtelen Don Giovannira nem ülök be többet. Ez hiba volt. Azóta a szereposztás változásainak köszönhetően már sokszor megszegtem ezt a fogadalmam, most meg ráadásul mind a hat (de legalább öt) este megtekintését tűztem ki. Már az első kettő is - teljesen megegyező felállással, egy nap szünet beiktatással - ismét azt bizonyította, hogy mennyire más tud lenni ugyanaz az előadás. 

Az Operaház vezetősége ezúttal is vendéget hívott a címszerepre, mint tavaly, bár lassan hasonlóképpen különleges eseménynek számít a második szereposztás Don Giovannijának pesti fellépése is, hiszen Bretz Gábor alig van jelen az Operaház műsorában, idejének háromnegyedét külföldi fellépések töltik ki. A további négy előadás az övé lesz (dec. 11, 13,17,19), aki kedvet kap, ezeket nézheti és 17-re tud legjobb eséllyel jegyet venni. De a péntek még messze, amikor az első szereposztás minden más művésze még vele is megmutatkozhat.

De ennyire ne szaladjunk előre, ez a bejegyzés Erwin Schrott vendégjátékáról szól és nem kis részben néhány gondolatról, amit ez a két este ébresztett bennem, amely nézői pályafutásom 19. és 20. Don Giovannija volt, de részben ajánlónak írom a további előadások megtekintéséhez, hiszen még csak az elején vagyunk a sorozatnak.

Tizenegy előadás csütörtökre:

Nyolc előadás szerdára:

Nyolc előadás kedden:

Nyolc hétfői előadás:

Óriási dolog, hogy nagyszínpadon mutatják be Nádas Péter darabját, a Találkozást. Ráadásul telt ház előtt, bérletszünetben. Az első előadás a Víg házi színpadán volt 1985-ben és azóta legendaként emlegetik Ruttkai Éva és Hegedűs D. Géza kettősét. Az, hogy a színház igazgatója, Eszenyi Enikő most maga rendezte, mégpedig a Pestiben és a korábbiakhoz képest jóval nagyobb apparátussal, ez jelentős gesztus. Elmondható, hogy nem csak kipipálták, hogy "játszottunk idén is egy mai magyar szerzőt", hanem valóban bele is tettek mindent az előadásba, ami csak adható.

Az én operai évadomban most egy nagyszerű nyolc napos időszak záróelőadása volt ez a ma esti Farnace, Vivaldi korábban nálunk soha nem játszott műve. Két Poppea és egy Élet a Holdon után egy újabb barokk opera ez és ez is tetszett.  Most már elhiszem, hogyan tudta két ismerősöm is kihagyni tavaly a Wagner napokat azért, hogy a teljes sorozatot a főpróbától az utolsó előadásig végignézze. Igen, ez az az előadás, amelyikre rá lehet szokni, függővé lehet tőle válni. Megnéztem a további időpontokat: dec. 4,6, 11, 13 18h - mindegyik ütközik a Don Giovanni sorozattal. Én tavaly Wagnert néztem, így számomra ez a mai főpróba az első megtekintést jelentette.

Tizenegy előadás erre az izgalmasnak ígérkező vasárnapra a Wagner Társaság szenzációsnak ígérkező Adventi koncertje (15h - Marczibányi Tér) mellett.