Ha Ödön von Horváthnak ez a darabja kerül elő, akkor egyszerre jut eszembe három olyan előadás is, amelyik nyomot hagyott bennem. 1998-ban az Ódry Színpadon Ascher Tamás rendezte meg (többek között Fullajtár Andreával és Csákányi Eszterrel), 2007-ben Keszég László a Nemzetiben (ebből Kaszás Attila és Molnár Piroska alakítása az, amelyik leginkább eleven emlékem ma is), illetve a legutóbbi, az is már 2009-ből, Zsámbéki Gáboré a Katonában, amelyből Rezes Judit Mariannként talán az előbb felsoroltaknál is mélyebbre ment. Ez a Mariann (ezúttal Zsigmond Emőke) a darab központi szereplője, és Bagossy László bemutatója is az ő szemszögéből közelíti meg a történetet. Én a csütörtöki főpróbát néztem, néhány benyomás következik. A tovább nem kattintóknak: én nagyon szerettem, leleményesnek a központi ötletet és jónak a társulat összmunkáját is és az egyéni színészi teljesítményeket, ajánlani tudom a megtekintést.
március
20.
Örkény Színház – „A világ nem hallgat a hülyékre” – Mesél a bécsi erdő 2016. március 17.
| | Szólj hozzá!Címkék: Örkény Színház Bagossy László Debreczeny Csaba Csuja Imre Znamenák István Polgár Csaba Kerekes Éva Gálffi László Máthé Zsolt Bíró Kriszta Ficza István Für Anikó Pogány Judit Baksa Imre Bagossy Levente Murányi Márta Takács Nóra Diána Zsigmond Emőke Kákonyi Árpád Szathmáry Judit Kerekes Viktória Vajda Milán Jéger Zsombor Osváth Judit Lénárdt Laura Neudold Júlia Mesél a bécsi erdő
Szólj hozzá!
Az utóbbi két évadban talán összesen hatszor is megtekintettem A trubadúr korábbi rendezését, és ha valaki elolvasott csak egyet is az ezekről szóló 4 írásból, nem fog csodálkozni, ha azt mondom, hogy örömmel vártam, hogy lecseréljék. Az előzetes hírek alapján tudni lehetett, hogy Galgóczy Judit a mai korba helyezte át a darabot a XV. századból, tehát egy újabb „öltönyös” előadást látunk majd és nekem ez ellen sem volt kifogásom.
Címkék: Opera A trubadúr Erkel Színház Komlósi Ildikó Létay Kiss Gabriella Palerdi András Medveczky Ádám Kálmándy Mihály Markovics Erika Galgóczy Judit Kamen Chanev Ujvári Gergely Juhász Katalin
Szólj hozzá!
március
14.
Radnóti – TURANDOOOT!, avagy akkor mi van, amikor megkapod, amire vágysz
| | Szólj hozzá!Ha Carlo Gozzi, akkor Török Tamara egyetemi kurzusa mellett azonnal a Radnóti Színház A szarvaskirály című előadása jut eszembe még 1994-ből, amelynek színlapján a commedia dell’arte hatás miatt ugyanúgy szerepelt a Pantalone és a Truffaldino név is, illetve Bálint Andrásé. Ez a Turandot mégis nagyon más színházi világot képvisel, mint amit feltételeznénk a szerző alapján, sőt a mellékszereplők által bevitt humor sem igazán tompítja le az előadás komorságát.
Címkék: Radnóti Színház Turandot Petrik Andrea Bálint András Gazsó György Szatory Dávid Juronics Tamás Martin Márta Schneider Zoltán Rétfalvi Tamás Cziegler Balázs Martinovics Dorina Csankó Zoltán Pál András Kurta Niké
Szólj hozzá!
március
14.
Ódry Színpad – „Változatok boldogtalanságra” – Hol utca hány – 2016. március 9.
| | 11 kommentNéha van úgy, hogy egy színházi előadás teljes egészen beletrafál a néző lelkiállapotába és megszólítja. Ezen a szerda délutánon azt hiszem, hogy kellően érzékenyen tudtam fogadni a IV. éves színművész-bábszínész osztály Tengely Gábor által rendezett előadását, akikre a januári Mackóélet-mackóálomból még emlékeztem.
A szórólap most is abc-rendben sorolja fel a közreműködőket, de hasznosítani tudtam a produkció facebook-oldalát, amely mindenkinek a képét külön is közli. Az internetnek egyébként is nagy szerepe van a történetben, az egy házban lakó szereplők közül többen is véletlenszerűen egy társkereső oldalon chatelnek egymással és ez némi bonyodalomhoz vezet. A meg nem nevezett látványtervező – feltehetően a rendező – mindenkinek egy facebook profilt tervez, amelyre rá jellemző tartalmak kerülnek fel és ezt egy ajtó méretű plakáton rendszerint a szereplő mögött látjuk. A túloldalra pedig mindenki esetén más-más mintázatú ajtó kerül, amelyik leginkább jellemző rá. (Ez is egy internetes személyiség-tesztféleséget idéz, nem egyszer botlottam én is bele a felszólításba, válaszd ki a neked legjobban tetsző ajtót és megmondjuk, hogy ki vagy. A szereplők nagy része ezzel foglalkozik, hogy ki is voltaképp…)
A színlap elárulja, hogy a darab az Avenue Q című amerikai musical átdolgozása (dramaturg: Boronkay Soma) itt és mostra, eredetileg Vas utca 9 is volt a címe, és ez még direktebben utalt arra, hogy esetleg a szereplők saját problémái is belekerültek. A második rész elején a színészoktatásról szóló kis betét – elvileg reklám – értésünkre adja a növendékek aggodalmait. Az eredeti musical, ha valaki nem ismeri, akkor a wikipédián részletesen leírják a tartalmát, fiatal felnőtteket gyűjt egy csokorba, akiknek közös jellemzője, hogy mind krízishelyzetben vannak és egyenként elmondhatnák mind magukról, hogy „nincs a teremtésben lúzer, csak én”. Megállapítható, hogy néhány hasonló mozzanat megtartása mellett (pl. homoszexualitását letagadó fiú mindkettőben van) a mai magyar viszonyokra adaptálták a művet és az volt az érzésem, hogy elég ötletesen szedtek össze mindenféle típusokat és ezáltal egy igazi csődtömeget sikerült létrehozni. Tényleg nincs senki, akit egy picikét szerencsésebbnek tarthatnánk a többinél, mindenki másért és másként boldogtalan, sikertelen.
Én ugyan nem szeretem a musical műfaját, de ez az előadás nem is egészen lett olyan, hiányzik a bombasztikus látvány (tervező: Szűcs Edit, Árvai György), amellyel jellemzően igyekeznek elvarázsolni a közönséget, másfelől pedig a zene ugyan optimizmust sugall (zenei vezető: Kákonyi Árpád), de a szöveg helyenként durva kifejezésekkel sem fukarkodva sikeresen ellenpontozza ezt. Itt-ott élvezni lehet egy-egy poént, vagy néhány színinövendék játékát, de alapvetően elég jól meggyőznek minket arról, hogy ilyen kilátástalan a helyzet minden vonalon, persze azért sokat segít, ha az ember eleve rossz passzban megy színházba. Nekem ez a szerda délelőtt a hetem mélypontja volt – így öt nap távlatából ez már világos -, így a lehető legérzékenyebben tudtam reagálni az előadásra. Könnyen bele tudtam volna magam is illeszteni a csapatba. Emiatt az, hogy talán a musical több táncot és jobb énekhangot várna el a közreműködőktől, egyáltalán nem zavart. Mindent megteszek, hogy ne nagyon legyen ezen a téren összehasonlítási alapom, így nem hánytorgatok semmit. Ráadásul egészen nyilvánvaló, hogy ha lett volna több anyagi forrás a vizsgaelőadásra, akkor talán a nyolc plakátnál, amely a teljes díszletet alkotta, mertek volna nagyobbat is álmodni.
A színészek egy részére még a Mackóéletből emlékeztem, ezért is mentem, mert kíváncsi voltam, hogy ugyanazok a diákok mit fognak egy egészen más jellegű darabbal kezdeni. A bábozás nagyon kevéssé volt jelen, valószínűleg senki nem jöhetne rá az előadásból, hogy ez egy bábosztály részére készült vizsga. (Valentyik Anna jelenete Vadász Tímea menedzser szerepében, amikor a saját kirúgatását elbábozza egyedül, mindössze a két kezét használva, emlékezetes azért így is. De nem mondhatjuk, hogy most a bábos jövőjüket készítik elő éppen.)
A nyolc színész mind kapott egy-egy jól körvonalazott emberi sorsot, de azért mégsem tudták azonos mértékben jelentőssé tenni, nem mindenki érik be egyszerre, van, akinek még idő kell ahhoz, hogy majd magára tudja a nézők figyelmét azonnal terelni, ha a színpadra lép, másoknak viszont ez a képessége már jól kifejlődött.
Az előadás után néhány órával úgy tűnt, hogy rám feltétlenül a Gyula-Ildikó páros hatott a legjobban és most a bejegyzést folytatva, 5 nap után még mindig ezt gondolom. A sütemények királynőjében megismert Főglein Fruzsina bárpultost játszik (Szabó Ildikó), aki hajlandó eltartani munkanélküli élettársát, Gyulát (Horváth Márk). Míg Főglein Fruzsina karakterében a dinamizmust érezzük, az eget-földet megmozgató energiát, amely mégsem elég arra, hogy Gyulát a tehetetlen állapotából kihúzza, de arra igen, hogy mindkettőjük életfeltételeit biztosítsa. Bár a legkezdőbb pszichológus is be tudná bizonyítani, hogy ez a kapcsolat se ér sokat, játszmázás az egész, ugyanakkor mégis van néhány apró jel, amely arra utal, hogy valamiféle emberi viszony kettejük között mégis létrejött, míg a többiek még ennyire sem jutottak. Sem a szingli menedzser, akit végül még el is küldenek (Valentyik Anna), sem a csábító bártáncosnő (Horváth Alexandra), aki látszólag sikeres, mert Leventét (Csiby Gergely) el tudja halászni a nőiesség terén nem túl versenyképes és önbizalom hiányos tanítónő elől (Nagy Petra), bár sokra nem megy vele. A szerelem terén nem áll jobban a vállaltan homoszexuális Szabolcs (Kovács Domokos) és kiszemeltje, aki viszont az önáltatást választja mégis (Tóth Mátyás).
A nyolc elrontott vagy elromló félben lévő élet, tele hiányokkal ebben az összeállításban erős dózis számunkra. Ráadásul a látottak-hallottak le vannak öntve a pezsdítő zenével, így a felszíni hatás mindvégig azonos lenne a hagyományos musicalekével, amelyek elandalítanák a nézőt. Mi pedig tényleg hálásak lennénk valami kis kapaszkodóért, amely által azt éreznénk, hogy a dolgok mégsem olyan kilátástalanok, vagy ha olyanok, mégis lehetne valamiféle esély a megjavulásukra. De ez most nem ilyen mindennapi musical, a felirat ellenére sem. Nincs kegyelem, nem ígérnek semmi jót az alkotók, mintha azt üzennék: ha nem akartok ide jutni, változtassátok meg az életeteket ti magatok és ne tőlünk várjatok segítséget hozzá.A tüneti kezelés ezúttal elmaradt.