Mezei néző

Tizenkét előadás:

Egy hete láttam Czeizel Gábor rendezésében Sándor Anna doku-drámáját a Spinozában, a bemutatóhoz képest egy hónap csúszással. A mellettem ülő szétnézve a zsúfolt nézőtéren, ahova több széket nem is lehetett volna benyomni, feltette az inkább csak költői kérdést, hogy lehet, hogy itt minden előadás tele van?

Kilenc előadás, miután a Szkénében baleset miatt elmarad a Röpülj lelkem. Aki nem látta, fontolja meg a május 5-i előadás megtekintését, várakozáson felüli nagyszerű előadás, a K2-es csoporté.

Idén ismét játszották Zsótér Sándor rendezését az Erkelben, négy alkalommal is. Én már háromszor írtam a korábban megtekintett hat előadásról, most a célom elsősorban annak a nyugtázása, hogy idén is volt sorozat, remek állapotban volt a legtöbb közreműködő, az előadás minősége még tovább javult és kifejezetten fogom sajnálni, hogy jövőre nem lesz. Bízom benne, hogy nem végleg vették le és nem kell a pesti közönségnek újabb hetven évet várnia a következő bemutatóra. Én szeretem ezt az előadást minden összetevőjével együtt és még szívesen megnézném egynéhány alkalommal.

11 előadás nektek, szerdára:

A Rózsavölgyi Szalon többször fog bele kockázatos vállalkozásba, mint nem. Alig van olyan előadásuk, amelyiknek a sikeressége előre biztosra vehető. Hol bevállalnak ismeretlen szerzőt, hol a színészek nem tartoznak a legnevesebbek közé, hol pedig a darab témája olyan, amely nem minden mezei nézőt inspirálna arra, hogy az óriási pesti színházi kínálatból éppen azt válassza. Jelen esetben a kevésbé közismert K.V. társulat bemutatóját láthattuk.

Hat oldal Kolonits Klára debreceni Violetta-alakítása kapcsán. Aki kevésbé szereti az operát, vannak fenntartásai (igazi színház-e ez?), azoknak éppen ezzel az előadással kellene próbálkoznia. Ha ez sem tetszik, akkor biztosan nem nekik való a műfaj. De hátha igen…

Mostanában ez a második olyan előadás, amelyiknél azt érzem, hogy egészen konkrétan is rárímel az élethelyzetemre, így nyilván egészen másként hat rám, mint hatott volna akár egy hónappal korábban. A legutóbb két hete a Rózsavölgyi Szalonban láttam egy igazán nagyszerű előadást (Szerelem), amelynek egyik szereplője (Molnár Piroska által megszemélyesítve) házi betegápolásban részesült. Akkor már sejtettem, hogy ebben a témában primér élményhez is hamarosan hozzájuthatok, és most már egy hete benne is vagyok a helyzetben. 27 év után visszaköltöztem az anyámhoz, mert egyedül nem lehet hagyni. Ma este bónuszként megnézhettem a Sanyi és Arankában, hogy működik az én szerepkörömben -  Igó Éva.

Tíz előadás:

Az elmúlt tíz év alatt biztosan nem volt még olyan május, amelyikre ennyire kevés előadást terveztem be magamnak, mert rendszerint mindent ilyenkor akarok megnézni, amit évad közben kihagytam. Mindenkinek ezt tudom javasolni, hogy még most pótoljon, bár jó idő esetén valóban nem a színház az a hely, ahova igyekszünk. Vannak még új bemutatók, de a legtöbb színház szokás szerint a repertoárját játssza.  A Fidelio megjelent, így most már könnyen áttekinthetővé vált a kínálat, bár mivel a színházak most már két hónappal előre terveznek, sok népszerű előadás régen be is telt. De azért mindig érdemes próbálkozni.