Mezei néző

Kilenc előadás:

Ma este premier volt az Operaházban. Akár hozzá is tehetnénk, hogy igen, de ez szinte minden hetes esemény, a jövő hét végén is lesz kettő, ha leszámítjuk az egyszeri koncertszerű alkalmakat, mert azokból ezen a héten is volt kettő, a jövő héten megint lesz. Nagyüzem van, a zenekar és az énekkar különösen folyamatos igénybevételnek van kitéve, de egyes szólisták is bizonyíthatnak, akik egyszerre akár 3-4 produkcióban is jelen vannak. Ennek ellenére, ha valaki mindezt nem figyeli és csak erre az egy előadásra jött be, akkor egy kortárs opera igényes, minőségi módon kivitelezett előadását látja, amely zenész színházként is működik, jól megválasztott énekesekkel, a darab szellemének megfelelően. Halász Péter vezényelt. Ezen az előadáson nem érződik kapkodás, az lenne a jó, ha Ludger Engels rendezésére mondhatnánk azt, hogy ilyen az átlagszínvonal az Operaházban.

2015. áprilisában, azaz több mint egy éve mutatták be Szabó Máté rendezésében Miskolcon legelőször Füst Milán Boldogtalanok című drámáját. Röviden: ha tudom, hogy ennyire jó az előadás, akkor egészen biztos, hogy nem várok a megtekintéssel, hanem az eredeti helyszínen azonnal megnézem. Kellene rendszeresen vidéki előadásokra járni, más színészek felfedezni, akikre rá lehet csodálkozni.

Ez nekem a régen várt nap, a februári szolnoki Figaro 2.0 óta várom a lehetőséget, hogy ugyanezt az előadást Miskolcon is megnézhessem. Nagyon gyorsan eltelt a tavasz közben. Ha ez nem lenne, akkor evidens módon az Erkelbe mennék, hogy Bellini operáját meghallgassam koncertszerűen, Kolonits Klárával. Aki nem utazna Miskolcra, ráadásul azért sem, mert egy hét múlva a Figaro 2.0 lesz a jóval közelebbi Székesfehérváron is, az menjen helyettem is az Erkelbe. Az ilyen napokon sajnálom igazán, hogy nem tudok megkettőződni. Ezeken kívül négy általam már látott előadást találtam csak a műsorban...

12 előadás, az Operaházban javában tombol a Shakespeare-fesztivál (ezen a napon játsszák a Macbethet és az Erkelben a Falstaffot is), további tíz prózai előadás azoknak, akik erre nem vágynak mégsem:

Ez már a lezárás, néhány színház (kevés) hosszabban, mások rövidebben küzdenek még, hogy néhány előadással nézőket vonzzanak be. Viszont jönnek már a fesztiválok, Pesten a Városmajor és a Margitsziget lesz ismét színházi helyszín, Miskolcon ismét jön a Bartók+ Operafesztivál, Pécsen a POSZT, amely hagyományosan  ütközik a Müpa-beli Wagner napokkal.Június 27-től jön az Armel Operafesztivál a Nemzetiben és a Tháliában.

Rövid ajánló következik, és június 1-től én sem fogok napi ajánlókat kitenni, bár a tanév végéig akár lehetne még.

Shakespeare nincs elhanyagolva, Shakespeare-t nem kell felfedezni, különösebb évforduló nélkül is folyamatosan műsoron van. (A mai napon - valószínűleg nem az évforduló miatt - a Maladype Színház III. Richárd bemutatót tartott, amelyről szintén hamarosan következik egy megemlékezés.) Idén az Operaház mégis az egész műsorát az angol drámaíró életművéhez próbálta kapcsolni.

11 prózai előadás, ha valaki nem vetődik el az Operaházba, hogy a Shakespeare-évad Shakespeare fesztiváljának keretében megnézze az új bemutatót, A vihart. (31 előadásról beszélünk a fesztivál keretében, amely 17 féle!)

11 előadás:

Nyolc előadás: