Mezei néző

12 előadás, ami egy hétfőre nagyon is sok:

Ugyan nem kezdődik el a Tavaszi Fesztivál csak március 31-én, de a márciusi műsort végiglapozva a bőség zavarát érzékeltem. Lehet, hogy most azért is tűnik soknak a kínálat, mert a szokásosnál több előadást néztem meg februárban, hiszen így tudtam végre régen tervezett adósságokat törleszteni.

De jöjjön a márciusi áttekintés:

Tizenkét előadás:

Tizenhárom előadás, a hónap egyik legerősebb napja:

"Húsba vágóan aktuális, groteszk társadalmi szatíra – középpontjában a menekültkérdéssel." - foglalja össze frappánsan a Katona szórólapján feltehetően a dramaturg, Török Tamara mindazt, ami a darab leglényege. A további öt sorból azt is megtudhatjuk, hogy egy házaspár szomszédjába új lakók, egy másik pár költözött, láthatjuk kibontakozó kapcsolatukat, majd valaki jön és ez a valaki (akit nem ismerünk meg később sem), beindítja az események láncolatát.

Néhány éve nagy élvezettel olvastam a darabot és éppen ezért a lehető legpozitívabb várakozással mentem a budapesti második előadásra a mai estén. Nagyon vonzó volt a szereposztás is (Nagy Mari, Pál András!), régen voltam a Trafóban és az előadás megtekintése a blogom 4. születésnapján a legjobb ötletnek látszott, ráadásul beleillett a jelenlegi stratégiámba is: legyen minél több helyszínről bejegyzés, sokféle műfajú előadásról és minél rövidebben, inkább ajánló jelleggel, hogy minél kevésbé keverjék össze a "valódi" kritikával.

Nyolc előadás:

A Jurányi Inkubátorház választéka egészen lenyűgöző és az méginkább, hogy rendszerint  különösebb reklám nélkül is  a termek maximális kapacitását kihasználva játszanak. A műsorban szokatlanabbnál szokatlanabb címek szerepelnek, amelyek vagy felkeltik a néző érdeklődését, vagy nem. Ez a "Waiting for Hiróz" cím az esetemben az utóbbi kategóriába esett, és egy ideig nem is értettem, hogy milyen név az a Hiróz, aztán nagy nehezen leesett. Miért mentem el mégis a bemutató utáni előadásra? Egy héttel korábban láttam a Házassági leckéket a Centrálban, benne Balsai Mónit és a port.hu-n utánanézve az oldalán megjelent ez az előadás  és akkor már láttam azt is, hogy a csapat többi tagja is újabb indok a megtekintésre.

Tíz előadás:

A Jurányi Inkubátorház valóban az a hely, ahol jó nekünk, bár nem egészen ebben az összefüggésben került szóba a címbe beemelt kifejezés. A címszereplőt, a csúnya kacsát anyja szólítja fel, hogy addig menjen, amíg azt nem érzi, hogy megtalálta azt a helyet ami jó neki. Ahogy figyeljük az eseményeket, ez nem is a legegyszerűbb feladat számára, és attól tartok, hogy nem lenne az sok néző számára sem.