Mezei néző

13 előadás, ha valaki nem a Siegfriedet nézi (ha ma nem, akkor még kettő van mindössze!)

Hatalmas vállalkozás a teljes Ringet színre vinni, az Operaháznak az én színháznézéssel töltött több mint három évtizedem alatt ez már a második köre. A korábban (1993-98), hat évad leforgása alatt tető alá hozott Ring előadásait is évente többször nézhettem, később a müpás előadásokat kevés kivétellel, így elmondhatom, hogy van valamennyi előélményem a művel kapcsolatban és tudok mihez viszonyítani:  M.Tóth Géza premierje számomra a 15. élőben látott Siegfried volt, így máshogy látom nyilván, mint azok, akik előadás közben ismerkednek össze a sztorival. (Voltak ilyenek, például a mellettem ülő atlantai házapár most élete első operaélményeként kapta a sorstól éppen ezt az előadást.)

Én ugyan a bejegyzésemet most SOS-jelleggel kiteszem, hogy a későbbi (márc. 23., 26. ápr. .2.) alkalmakra kedvet kapjanak az ingadozók, de ennek mégsincs túl nagy jelentősége, mert annyira el vannak adva a jegyek, hogy csak a legelszántabbak fognak bejutni úgyis. Jövőre nem nézhető (2018 júniusában lesz viszont Istenek alkonya!), viszont a későbbi évadokban ciklusként kerül műsorra a teljes Ring, ahogy az megszokott. (Remélhetőleg, nem a Wagner-napokra időzítve, nagyon nem szeretnék azon vergődni, hogy kit válasszak, Irene Theorint vagy Kovácsházi Istvánt...)

Most az előadáshoz fűzött beszámolómat a 2. és a 3. felvonásból vett néhány képpel is igyekszem felturbózni, amelyeket Vilma készített egy fotós próbán az egyik páholyból és ő döntötte el, hogy mi kerüljön ide most. Ezek a képek azt mindenesetre tükrözik, hogy a látvány most is az egyik erős tényezője volt az előadásnak. (A tegnapi előadásról tévé-felvétel is készült, így aki nem tud egy Siegfrieden sem részt venni, nem marad le egészen.) Mi tegnap madártávlatból, a III. emelet első sorából néztük az előadást (ajándékba kapott jegyekkel, köszönjük!) - és innen mind a hangok, mind a látvány egyaránt nagyszerűen érvényesült.

Wotan (Egils Silins) és Alberich (Marcus Jupiter) Fafner barlangjánál - "felébresztési projekt"

A pillanatonként változó háttérképekből látható itt egy, és ez is jelzi a rendező azon szándékát, hogy a tetralógia legstatikusabb darabját kellően ingergazdaggá tegye a nem Wagnerre specializálódott mezei nézőknek is, akik önmagában a Halász Péter által vezényelt zenekar teljesítményétől nem lennének teljesen lenyűgözve, bár heroikus teljesítmény a darab végigjátszása is. Én az ő munkájuk előtt csak leborulni tudok, és a zenekritikusokra hagyom a részleteket - maradok továbbra is a színházi megközelítésnél.

Tíz előadás:

11 előadás:

Nemzetközi kezdeményezéshez csatlakozott az Operaház, amikor leküldte művészeit a földalatti megállójába, hogy ott Bach Kávékantátáját eljátsszák az éppen arra járóknak.

12 előadás szokatlanul jó egy hétfőre:

13 előadás:

11 előadás:

10 előadás:

Ahogy a dátumból is látszik, lassan két hete volt ez az én nagy csütörtököm, benne A kutya különös esetével, A bolygó hollandival, operabeavatóval és végül nagyon nem utolsó sorban, mindezt betetőzte Az "Elza, avagy a világ vége", amely szellemes, fordulatos és szórakoztató volt, sőt még gondolatgazdag is.

Jött két fiatal srác, Benkó Bence és Fábián Péter, a K2 Színház vezető párosa, fogták Babits "Elza pilóta" című regényét, kiragadták belőle a leghasználhatóbb alapötleteket, írtak egy izgalmas darabot, amely ráadásul lényegileg ugyanúgy a kultúra és az emberiség értékeinek pusztulásával foglalkozik, mint a kiindulópontjuk, azzal a minimális eltéréssel, hogy ami létrejött az a teljes előadás alatt végig lekötötte a közönséget, élvezni lehetett, míg a Babits mű - "a magas kultúrában" szokatlan és invenciózus ötleteit leszámítva nagyon túl van írva, legalább annyira, ha nem jobban, mint az én bejegyzéseim. (A könyvet ebből az alkalomból újraolvastam, és minél jobban haladtam benne, annál inkább nőtt a csodálatom az átírók iránt...) 

Az Elza Miskolcon - a Játékszínben -  havonta egyszer nézhető csupán, legközelebb ÁPRILIS 2-án.