Mezei néző

12 előadás:

11 előadás:

Mondhatnám, hogy kicsit késésben voltam, a bemutató egy éves évfordulóján néztem meg tegnap este Radnai Márk rendezésében ezt a számomra új, Magyarországon korábban még nem játszott Martin McDonagh "fekete komédiát" a Tháliában.

Sorozatnak indulok neki, mert már most benne van a terveim között néhány olyan koncert, amelyeket - hacsak valami igazán extrém akadály nem jön közbe - meg fogok nézni, így még legalább három rövid írás születni fog egy hónapon belül.

Mivel a koncertek egyszeri események, ami elmúlt azt jó esetben egy felvételen lehet visszaidézni, javasolnám előre, hogy a már megjelent májusi Koncertkalendáriumot nézzétek végig - én az imént is találtam valamit, ami elkerülte a figyelmem korábban. De mivel e programok közléséért a koncert szervezőinek fizetni kell, ahogy megtudtam nemrég, így még ez sem biztosíték arra, hogy az ingyenes programokról is elég információt tartalmaz. Benyomásaim szerint naponta van a városban legalább egy orgonakoncert, amelyekre én ugyan nem járok, de aki szeretne menni, az gondoljon erre az eshetőségre is.

Az én következő kiszemelt programom kedden, április 25-én 19h-kor lesz. A Magyar Rádió Márványtermében Cser Krisztián 17 (Schubert, Liszt, R. Strauss és Kodály) dalt énekel, Lugosi Anna zongorázik. Ez lesz a következő koncert-bejegyzés témája, de most legyen szó a péntek estéről.

Májusban még mód nyílik arra, hogy az év közben kihagyott előadásokat pótoljuk. Nekem is van egy régi adósságom, most már ha esik-ha fúj meg kell végre néznem a Karinthy Színházban a Nyitott ablakot (május 10-én), és most megint kitűzöm. Nem ez az egyetlen, és ahogy néztem, áprilisban a restanciáim közül túl sokat nem sikerült pótolni, de ilyenkor, amikor a következő havi táblázatomat készítem, mindig nagy bennem a lendület. Ismerek nem egy embert, aki ugyanígy előre beírja egy hónappal előre, hogy aznap mit néz, de - velem ellentétben - pontosan be is tartja a tervet. Én azt hiszem, erre nem lennék képes, de a körülmények is rendre keresztülhúzzák a számításaimat.

Most pedig jöjjön néhány javaslat, mi néz ki érdekesnek a Fidelio műsorát átlapozva.

Kilenc előadás:

Kilenc előadás:

14 előadás:

Szeretem a bejegyzések címét a szövegből kiválasztani még előadás közben, most is így tettem. Már csak itthon vettem észre, hogy az előadás szórólapján is épp ez a mondat szerepel kiemelten, így eléggé biztos, hogy az alkotók is az előadás kulcsmondatának szánták.

A Szókratész-történet lényege valóban ebben áll. Látunk egy olyan embert, aki vállalja önmagát, és még az élete megmentése - pontosabban, mivel senki nem lenne halhatatlan: meghosszabbítása - érdekében sem hajlandó változtatni megszokott tevékenységén (jelen esetben az emberek megfigyelésén és vizsgálatán), sőt még ennek a látszatát sem akarja kelteni. Akkor is kevés volt, ma is kevés az ilyen meg nem alkuvó ember, így nem csoda, hogy Szókratész története fennmaradt, az azóta eltelt majdnem 2500 év ellenére is. Nem ez volt az első koncepciós per, nem is az utolsó, csak nem minden áldozatnak sikerült ilyen méltósággal viselnie sorsát.

Platón 39 oldalnyi szövegét (Devecseri Gábor fordítását alapul véve) hetven percen át Makranczi Zalán mondta el szerda este a Spinozában, Röviden csak azt mondhatom, hogy igazi élmény ezt vele együtt átélni. Következő alkalom: április 22-én.

15 előadás és hozzá jön még a Védőbeszéd a Spinozában, Makranczi Zalán előadásában, amelyről írom is nemsokára a benyomásaimat. (Ez csak kétszer lesz az évadban már!) :