Két hete láttam az előadást, amelyik november 26-án ismét nézhető lesz a B32-ben, így most már csak kiposztolom az ajánlómat. Három nagyszerű színész játszik benne, és aki akár csak az egyikük pályáját is követi, legyen az Katona László, Kovács Krisztián vagy éppen Kovács Lehel, az nem jár rosszul ezzel az estével. Ezek a színészek bármilyen darabban érdekelnek, így nyilván nem hagyhattam ki ezt az előadást sem.
Katona László, Kovács Krisztián és Kovács Lehel
Ezúttal Tárnoki Márk rendezte meg Mika Myllyaho darabját Gyulay Eszter dramaturg közreműködésével. A Pánik-ról lehet sokaknak valamiféle emlékképe: a Nemzeti Színházban még 2009-ben volt a bemutató ugyancsak Falk Nóra fordítása alapján. Rába Roland rendezését láttam én is (2 év késéssel a bemutatóhoz képest), aki mellett még Marton Róbert és Szabó Kimmel Tamás játszott. Akit a darab szövege érdekelt, megvehette – volt a Nemzeti Színháznak kerete a játszott darabok szövegének kinyomtatására, így többeknek meg is lehet ez a kis könyvecske.
Modern lakásbelsőt rendezett be Molnár Anna a B32-ben, kicsit nagyobb térben, mint a szintén itt játszott Kálmán-nap, vagy az Egy százalék indián előadásaihoz – a tágasság és egyben a szétesettség az, amely legelsőnek eszembe jutott erről. A nézők három kisebb emelvényen ülhetnek, mindegyik helyről jól látni a színészeket. A B32 eredeti szőnyegpadlója az alap, és ezen külön kis szőnyegekkel is jelzik a lakás elkülönülő tereit.
Az előadásra érkezési sorrendben lehet beülni, és akik a helyüket keresik láthatóan nem nagyon érzékelik, hogy ők most éppen egy díszleten vágnak át utcai cipővel – fel sem merül sokakban, hogy esetleg ezeken a kis szőnyegeken később akár egy színész is fekhet.
Ez a kezdés, a mindenen áttaposó emberek látványa (bár a közönségnek csak talán a tíz százalékát, ha érintette) elkeserített, de ezt leszámítva jól viselkedett az összegyűlt nézősereg, jól reagáltunk a számos poénra, mentünk a színészekkel, szórakoztunk.
Színészközpontú, kellemes előadás ez, és az jár jól, aki ez esetben nem vár választ élete nagy kérdéseire, hanem a megjelölt három színész játékát szeretné nyugodtan élvezni. Ez megadatik.
A történet alaphelyzete szerint egy válsághelyzetben lévő ember segítséget kér egyik barátjától, akiről szintén hamarosan kiderül, hogy neki is jelentős problémái vannak, majd lehull a lepel a harmadik gondjairól is.
Ha megkaparjuk, mind elő tudnánk húzni megoldhatatlan nehézségeket az életünkből, így megértjük még azt is, amikor egy látszólag apró esemény nagyon fel tud valakit dúlni, bár kívülről-felülről látva mindez inkább komédiának nézhető, még akkor is, ha a bejegyzéshez mellékelt fotókról nem ez jön le. Sokat nevetünk.
A cím Almadovár filmjét idézi, de az előadásban egy másikról (Beszélj hozzám) is szó esik, így aki történetesen szereti e filmrendező munkáit, még sokkal jobban élvezheti a szerző utalásait.
Szerethető színészek szereznek nekünk egy kellemes estét, ennek lehet most nyugodtan örülni.
PS. A fotókat Ács István készítette, a Nézőművészeti Kft. Facebook-oldaláról használtam fel őket.
