Ha Fischer Ivánnak lenne egy ellenőrzője, abba már nagyon sok csillagos ötöst és pirospontot beírtak volna az elmúlt negyven évben – nemcsak a Bachtrack kritikusai, akik nemrég a világ tíz legjobb karmestere közé választották. A kitűnő zenekari hangzás mellett különleges ötletei és a közönség számára vonzó programválasztásai révén folyamatosan teltházasak koncertjei.
A zenekar követői pillanatok alatt hosszú listát tudnának összeállítani a BFZ „nagy dobásaiból”, így a 40. születésnap előtt különösen. Emlegethetjük a Covid idején adott ingyenes szerenádokat, az ingyenes közösségi heteket (most is jönnek a templomi koncertek, október 6-8 között, már lehet regisztrálni!), a szcenírozott operákat…
A Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében A csodálatos mandarin előadásában egy független, csupa fiatal művészből álló tánc-társulatot is láthattunk. Minden független színházra nagyon ráférne egy ilyen megmutatkozási lehetőség. Kíváncsi voltam, hogy miként hat egymásra (és ránk nézőkre) a BFZ és a Duda Éva Társulat, ráadásul nem sokkal a Pelléas és Melisande előadás után, amelyben szintén színházat játszott Fischer Iván és kiváló zenekara.
Tíz éve tart „Európai hidak” fesztivált a Müpa a BFZ-vel, minden szeptemberben kiemelt szerepet kap egy másik ország az intézmény műsorában. Ez a koncert a magyar oldalt mutatta, a szerdai koncert - illetve számos filmvetítés és beszélgetés - Olaszországba vezetett minket.
A műsor első darabja hatalmas sikert aratott - ahogyan sejtettük is: Liszt II. magyar rapszódiá-jában Lisztes Jenő (cimbalom) virtuóz és hosszú szólója alatt a zenekar és a karmester is a közönség részévé vált... szinte megállt az idő.
Ugyancsak tapsorkánnal köszönte meg a közönség a második darab, Liszt II., A-dúr zongoraversenyének szólistája, Deján Lazic játékát. E műsorszám alatt már a színház is elkezdődött, legalábbis azt hittük. A körülöttem ülők közül többen összesúgtak, nem értették, hogy mit csinál egy elegáns, őszes úriember (Herboly László) az emelvényen egymagában. Eleinte hosszasan ült, végig figyelte a karmestert.
Azt, hogy a zenekari tagok néha kicsit énekelnek, alkalmanként táncolnak, gyakran más zenei műfajok irányába kalandoznak el, megszoktuk – ezúttal másfajta, vizuális poén lett, ahogyan a zenekarban rendszerint eldugott, hátul ücsörgő ütőhangszeres elővette a cintányérjait, amelyeket Liszt zongoraversenye végére tartogatott.
Ahogy az elmúlt évtizedekben megfigyeltem, Fischer Iván rendszerint különösen vonzó műveket kínál fel Bartók előtt, amelyek annyira feltöltenek minket, hogy akkor is lesz erőnk a nehezebb művek befogadására, ha netán lemerülve érkeztünk a helyszínre.
Ez most is így volt. A szünet után nagyszerű hangulatban ültem vissza a Müpa nézőterére. A második részt egészen kitöltötte Bartók egyfelvonásos pantomimja, A csodálatos mandarin. Ennek előadásához befordították a karmester mögé a vonósokat, akik így akár nézhették is a produkciót, amelyet kísértek. A játékot a zenekar mögé épített emelvényre szorították be, így mindenki jól láthatta a táncosokat. Ez az elhelyezés már önmagában is támogatta a darabot, hiszen a cselekmény nagy része egyébként is egy szobában zajlik, sőt a főszereplő lány egészen végig kényszerhelyzetben van.
Visszagondolva az egy héttel korábbi (Debussy: Pelléas és Mélisande) operára, amelynek díszletét szintén a zenekar terében helyezték el, örültem annak, hogy bár az előadás hasonló megoldáshoz nyúlt, de ezúttal nem tartalmazott semmilyen illusztratív elemet. Az operaelőadásban tetszett, hogy az énekes szereplők a zenekar tagjai között mozogtak, de nem éreztem szükségesnek a növény-imitációk elhelyezését is, amelyek engem eltávolítottak a történettől, annyira sütött róluk díszletelem mivoltuk. Duda Éva rendezésének eszköztelensége most A csodálatos mandarin megvalósításában egészen kedvemre való volt. (Legutóbb a Katona 40. évfordulójára is az ő koreográfiájával készült műsor - ld. Csinibaba táncdalfesztivál - úgy tűnik, hogy megtalálják ezek az események.)
A koreográfia illeszkedett a zenéhez; ahogyan Bartók zenéje Lengyel Menyhért szövegkönyvére készült, a mozdulatok is a karakterek jellemzését szolgálták. A zenészek mellett a táncosok is beleadtak mindent, hogy az olthatatlan szenvedélyről valljanak. Drukkolni lehet a fiatal táncos tehetségeknek, hogy egy napon majd ők is eljussanak arra a szintre, ahol az öreg gavallért játszó Kováts Tibor jelenleg tart - aki másodpercek alatt elvarázsolt, még így messziről is - , ehhez a kisugárzáshoz azonban évtizedek tapasztalata is kellhet.
A BFZ nagyon hatásosan kiemelte a fiatalokat, láthatóan mind a zenészek, mind a táncosok beleadtak mindent, hogy az olthatatlan szenvedélyről valljanak.
Az előadás volt olyan izgalmas, hogy az elsősorban komolyzenei hangversenyek iránt érdeklődőket is kíváncsivá tehette Duda Éva Társulatának többi előadására is. A mára világhírű Fesztiválzenekar játékában nem éreztem, hogy a szenvedélyt a beérkezettség nyugalma-unalma váltotta volna fel. Bartók Béláéval ellentétben, az ő mandarinjuk akkor sem hal meg, ha már megkapta, amire vágyott.
Ps. A fotók a BFZ és a Duda Éva Társulat Facebook oldaláról származnak. Készítők: Lékó Tamás, Horváth Judit, Jókúti György
Az utolsó (lenti) képpel a Duda Éva Társulat néhány sort kiposztolt a táncosokról is. Ezt nagyon szerettem, így változtatás nélkül közlöm, hogy minden szereplő neve forogjon. (Ezen a linken megtekinthető BFZ minden tagja (fotóval) - most is öröm volt őket újra látni.)
„Balról jobbra a képhez képest:
Csavargók: Dragos Dániel: a Társulat oszlopos tagja és egyben technikai vezetője, táncosként az összes futó előadásban közreműködik. Váth Máté: a csapatunk egyik legújabb tagja, ez az első munkája a Társulattal. Gyugos Dominik: nyáron kezdett el a Társulattal dolgozni, először új beállóként a FRIDA, az élet múzsája című produkcióban.
Lány: Bundschuh Vera: 2021-ben szerződött Társulatunkhoz, azóta minden előadásunkban látható.
Mandarin: Szabó Áron: a májusi próbatáncon ismerkedtünk meg vele és bemutatkozásként A csodálatos mandarin egyik főszereplőjeként láthatjátok!
Fiú: Kovács Mátyás: kezdetben gyakornokként csatlakozott a Társulathoz, azóta pedig már az összes repertoár előadásban szerepel.
Gavallér: Kováts Tibor: Liszt Ferenc-díjas táncművész, balettpedagógus, kiváló művész. A Társulat a FRIDA, az élet múzsája előadásában Diego szerepében látható még.”
