Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (26) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (284) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (631) opera (22) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (23) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Nem sok kortárs író mondhatja el, hogy egy napra két színházi bemutatója is esik – nem is emlékszem hasonló esetre. (Egy nap két Shakespeare nyilván többször is volt már…) Sajnos Borbély Szilárd sem büszkélkedhet már ezzel a péntekkel, hiszen már 2014-ben meghalt, „tragikus hirtelenséggel”. Ez a halál nem választható el az életműtől, és a szerző ismerőinek az sem meglepő, hogy ez az új előadás szintén a halállal kapcsolatos játék, másfél órában, szünet nélkül.

Nem könnyű és nem nézőcsalogató téma, de a Forte Társulat bemutatóján mégis teltház volt és nagy siker.

Akár-borító

Míg Dunaújvárosban a Nincsteleneket adaptálták színpadra, a Szkénében egy bizarr jelenetsort látunk, eleinte hétköznapi(nak tűnő) szöveggel, amelyen azért helyenként erősen átüt a verses lüktetés, így azért mégsem merül fel, hogy ilyen párbeszédeket akármikor tudnánk mi is írni. Az előadás minden szereplője legalább egyszer meghalt – többé vagy kevésbé emlékezetes módon. A harmadik eset után ezt már előre várjuk is – most nyilván nem részletezem, hogy ki hogyan -, de ennek ellenére legtöbbször még így is váratlanul ér minket. (Ez a valódi haláleseteknél is épp így van, biztosra vehetőek, de a hely, idő és a mód mégis kiszámíthatatlan.)

Pallag3

Fortés előadás, és aki ismeri őket, azoknak ennél több információ nem is kell ajánlónak. Aki viszont nem ismeri a csapatot és Horváth Csaba korábbi munkáit sem, annak viszont teljesen elég lehet a színlapon szereplő igényes ajánló – ennyiből is fogja tudni, hogy ez számára érdekes lehet-e vagy sem. Aki pedig szereti a „fizikai színházi” irányzatot, kedveli, ha néhány kellék minél sokoldalúbb felhasználására épül egy előadás formanyelve, ahogy ez a fortés produkciók egyik „kötelező” eleme, az pontosan tudja, hogy mire vált jegyet. Nem hagyhat minket hidegen a már-már táncosnak is számító színészek ügyessége, muszáj elgyönyörködni bennük. A kellékek használatához nagyban kötődő humor, a szereplők virtuóz mozgása, éneklése (a vokális átiratokat Widder Kristóf készítette) és erős színpadi jelenléte  olyan megbízhatóan erős pillére minden Horváth Csaba-rendezésnek, amely miatt egyre se mondanám, hogy érdektelen lehet, bár az elmúlt évekre visszanézve, az sem lenne igaz, hogy mindegyik egyformán kihagyhatatlan. (Nekem még mindig A nagy füzet maradt a kedvencem, aki még mindig nem látta, gyorsan kapja magát össze, ki tudja, hogy még meddig lehet.)

Pallag2

Az Akár Akárkiről szóló történet címéből is sejthetjük, hogy a halál lesz a főszereplő, de azonnal az előadás elején az is kiderül, hogy a színház és a teatralitás legalább ilyen fontos tényezővé válik. Az előadás lazán összekapcsolódó jelenetekből áll, amelyek között meg lehet a közös pontokat találni, de ezek nem mindig nyilvánvalóak.

Az előadás jellege engem némileg megtévesztett, végig abban a hitben voltam, hogy ezt a rendező szerkesztette össze Borbély Szilárd szövegeiből és a saját konstrukciója. Csak később, amikor már utánanéztem, akkor láttam, hogy ez így ahogy van, a szerző saját műve, amelyből részleteket már 2012-től felolvastak, eljátszottak, és több teljes bemutató is volt (Debrecenben és a Pesti Magyar Színházban is) a szerző halála utáni évben, 

 Először egy Hamletet játszó színész – Fehér László - beszél hozzánk, sőt később néhány fordulat után ismét visszatérünk a színházi közeghez, amelyben a korábbi jelenetekre is visszautalnak. Az előadás kritikája is megjelenik egy díszítő és egy fiatal színész beszélgetésében, az önreflektív megjegyzések nem maradnak hatás nélkül, a közönség felélénkül - jól időzítették ezt a beszélgetést, amelyhez több közünk volt, mint a korábbi jelenetekben elhangzottakhoz. (Legalábbis ezt éreztem, mintha itt tért volna vissza a szürreálisnak tűnő szférából az előadás a megfoghatóhoz, pedig voltaképp végig az is világos volt, hogy közben mi történik, csak mind a szöveg stílusa, mind a szereplők egyénisége nagyon erősen eltért a megszokottól.)Akár3Fehér László és Földeáki Nóra

Mivel ezúttal premiert láttam, azaz közönség előtt még be nem gyakorolt előadást, feltételezem, hogy a jelenetsor tempója később még sokat alakulhat aszerint, hogy az egyes szöveg- vagy mozgás-poénra milyen visszajelzéseket kapnak a közönségtől.

Bár eleve sem merült fel bennem, hogy tájékoztatásként valamiféle leírást adjak az általam összerakott történetről, egy héttel a látottak után egyébként is leginkább erős benyomásokról tudnék beszámolni. (Még két héttel később is annyira foglalkoztatott a darab, hogy el kellett olvasnom, hogy megerősítse ezeket.) 

Földeáki Nóra, aki minden női szereplőt eljátszik, kiemelt helyzetbe került, de mind az öt férfi partnerének is adódnak jó szerepek, mindenki tud villantani. A legnagyobb ziccer ezúttal Pallag Mártoné, akinek bér-sorbanállóját (!) még sokáig fogjuk emlegetni. Az előadásban is említődik, így ebből is egyértelmű, hogy maga a szerző is tisztában volt azzal, hogy ez a jelenet sikerült talán a legjobban. Ettől persze Krisztik Csaba (akit Cassiusként nagyon szerettem legutóbb Székesfehérváron) minden megmozdulása is hat ránk, és ugyancsak a helyén van Widder Kristóf és Horkay Barnabás is.

Akár1Krisztik Csaba

Ha valaki látja a névsort és ismeri a korábbi Forte-előadásokat, akkor magától is tudja, hogy ezeknek a színészeknek nagy erőssége, hogy egyenként is jól érvényesülnek, markáns egyéniségek, de mivel hosszú évek óta együtt hoznak létre előadásokat, régen ráhangolódtak egymásra, a csapat egésze is erős - a Forte név találó választás volt több szempontból is. (Erős témák - erős színészekkel.)

Az előadásban megjelenő figurákon és jeleneteken ugyan sokat nevetünk, rámondható az "Akár Akárki"-re, hogy ez egy szórakoztató előadás, de mégis folyamatosan érzékelhetjük a szerző (nem alaptalanul) sötét világlátását, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az előadás egyik fő célja a szembesítés azokkal a társadalmi problémákkal, amelyek Borbély Szilárdot is nyomasztották. A szegénység, lepusztultság most is megjelenik a legtöbb képben, és a jeleneteket - a humor ellenére - gyakran nyomasztónak érezhetjük. (De erre is számítunk, ha tájékozódtunk előtte, szó nincs zsákbamacskáról.)

Pallag

A szinte üres térben minden, ami van, fontossá válik (díszlettervezők: Kalászi Zoltán, Kiss-Benedek Kristóf, fény: Payer Ferenc), elsősorban persze az útjelző bóják (ez a helyes kifejezés?), amelyeket akár képletesen is nézhetünk. Jellemzően rendeltetésüktől eltérő módon hasznosulnak, nemcsak öncélúan, bár arra is jók, hogy felhívják a figyelmet, hogy Horváth Csaba előadásról előadásra mindig meg tud lepni minket. A jelmezek is fokozottan fontossá válnak, Benedek Mari munkái most is színt visznek az előadásba.

Az Akár Akárki jelenetsorába még sokféle fordulatot beilleszthetnénk, sőt kis fantáziával magunkat is beleképzelhetjük - az utóbbi évekre visszanézve ez szinte automatikusan meg is történik. Persze erősen nézőfüggő ez is, minél több ismerősét vesztette el valaki a covidnak köszönhetően az elmúlt időszakban, annál valószínűbb, hogy a halálhoz való viszonyunk átgondolásához már nincs szükségünk színházi előadásra, a téma már nem rendkívüli, hanem a mindennapjaink részévé vált. Borbély Szilárd haláltáncának bizarr jelenetei így annyira már nem is meghökkentőek, lehet, hogy sokakban hosszú távon valóban a bér-sorbanálló és a bójákkal való zsonglőrködés marad belőle a legerősebb emlék, nem pedig maga a főtéma.

Akár4

Ps. Továbbra is várom a megjegyzéseket, örülnék, ha valaki kommentben a saját benyomásainak is nyomot szeretne hagyni.

PS. A fotókat Éder Vera készítette, a Forte Társulat oldalán több is elérhető.

Címkék: Szkéné Borbély Szilárd Horváth Csaba Fehér László Krisztik Csaba Forte társulat Horkay Barnabás Pallag Márton Benedek Mari Földeáki Nóra Widder Kristóf Éder Vera Payer Ferenc Kiss-Benedek Kristóf Kalászi Zoltán

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr9917988698

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása