Néhány benyomás következik Sárik Péter általam már két hónapja megszeretett Kékszakállú-feldolgozásának pataki ősbemutatójáról, és a Zempléni Fesztivál további eseményeiről, amelyeken ennek köszönhetően részt vehettem.
Próba közben: Sárik Péter, Gálfi Attila, Fonay Tibor és Miksch Adrienn
Ez a poszt csupán rövid bevezetés, akit csak célzottan az átdolgozás és a Trió részvétele érdekel, az rögtön léphet is tovább a következőre.
II.„jazz bezárva” – Sárik Péter Triója Hollerung Gábor várában
Aki viszont csak az énekesek viszonyáról írt néhány oldalamra kíváncsi, ugorjon azonnal a harmadikra:
III. „kihagyott ziccer” - Miksch Adrienn és Cser Krisztián szerepértelmezéséről
Miután nem 55 percnyi élményanyagot szedtem össze három nap alatt, külön nyomhagyó ajánlót is írtam a projekt járulékos hasznairól. Ha realisták vagyunk, bőven lehetnek olyanok, akiknek ez lesz viszonylag érdekes, és a Kékszakállúra sosem ülnének be, akár hat-nyolc oldalnyi győzködés hatására sem. Már most át lehet lépni az utolsó részre itt:
IV.A „Sárik Péter-csomag” többi része: két és fél további koncert és két kirándulás
Aki marad, azoknak most tényleg jöhet némi bevezetés:
Idén mindössze harmadszor jártam a Zempléni Fesztiválon, pedig már harmincadszor rendezték meg aug. 13-22 között, negyven helyszínen. Az ötvennél több programból részt vettem három koncerten. Nem jó arány, viszont amit eddig láttam ott, arra még mindig örömmel gondolok vissza. (2011-ben a Szerelmi bájitalt, tavaly pedig Hábetler András egészen zseniális Don Giovanniját nézhettem meg „álomszereposztással”, amely szeptember 4-én lesz a Müpában is!)
Már május közepén az egész nyaramat úgy terveztem el, hogy Sárik Péter jazzesített Kékszakállú verzióján mindenhogyan jelen tudjak lenni, bár ez annyira volt családbarát döntés, mint Judit szökése „apámanyámvőlegényem”-től, viszont vele ellentétben az én kalandom mérlege egyértelműen pozitív, és nem csak nyomokban tartalmazott örömteli pillanatokat, mint Judit és a Kékszakállú találkozása.
Még egy próbafotó...
Némiképp ugyancsak a darabban bemutatott kínlódásra emlékeztet, miként próbálkoztam ennek a bejegyzésnek először a megírásával, majd a képek letöltésével és a kiposztolással. Szerettem volna azonnal gyors reagálással megbecsülni az alkotók és az előadók befektetett munkáját - négy nap csúszás lett belőle és duplára nőtt terjedelem. Ahogy teltek a napok, mivel a témát nem tudtam lezárni, egyre több beleírnivalóm támadt, ennek a levét isszátok majd szigorúan önkéntes alapon.
Az előadással kapcsolatos benyomásaim szintén több ponton állíthatóak párhuzamba a művel, így mindenki, aki belenéz, számítson rá, hogy ehhez hasonló megállapításokat fog átszkennelni a következő oldalakon, hacsak nem lép le.
Tehát jöhet ezek után a Sárik Péterre, csak az énekesekre és a többi koncertre vonatkozó három rész. Mindenkinek köszönöm, aki végigolvassa.
Sőt még egy újabb is - mindegyik kép Sárik Péter FB-oldaláról származik
