Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

2017.március 12-én volt a Nemzeti Színházban Nagy Mari önálló estjének a bemutatója, én pedig a 18. előadáson jártam két nappal ezelőtt.

Hm.

Erre a késésre nehéz lenne mentséget találni, esetleg csak annyit mondhatok: ha egy független pincében mutatja be a produkciót Viktor Balázs, a rendező esetleg kilátásba helyezve a továbbjátszás esélytelenségét, ahogy ez független produkciókkal rendszerint (értsd: mindig!) történik, akkor azonnal odarohantam volna. (Ezen a napon ráadásul épp nem voltam színházban máshol sem...)

A többi hasonlóképpen elhalasztott 16 este némelyikéről is maradtak emlékképeim, négy éve folyamatosan evidenciában tartottam, hogy erre el kell jutnom. Most ez meg is valósult, annál mindenesetre kicsit hamarabb, mint ahogy Odüsszeusz haza bírt érni Ithakába. (Minden viszonyítás kérdése.)

Erről a péntek estéről következik nyomhagyó-AJÁNLÓ.

Nagy Mari onallo eorifoto-7013

A „Három Holló” -ban mindössze egyszer jártam, egy beszélgetésen, amely a Színház folyóirat 50. születésnapja alkalmából szerveződött. Lehet, hogy nyavalyásan hangzik, de még azt sem tudtam, hogy a kávézó alatt van olyan helyisége, ahol előadás tartható, sőt ahogy most megtudtam, még van egy másik, ennél is nagyobb terme.

Ez a nem túl nagy alapterületű, hosszúkás tér hatalmas üvegablakaival a mellette álló templom falaira néz, elé ült le egy székre Nagy Mari, mi pedig félköríves sorokban vele szemben helyezkedünk el. NAGYON közel vagyunk. Mivel ez igazából csak egy előcsarnok, jól behallatszik a poharak elmosásának zaja fentről, sőt az is, hogy valaki elszántan duolingózott. Mindez akár megrendelt hangkulisszának is felfogható volt, csak aláhúzta, hogy zajlik az élet, MOST is történhetne mindaz, amiről szó van.

Ebben a helyzetben telt el az előadás (talán) nyolcvan perce, feltétlenül kevesebb, mint amennyi az eredeti bemutató idején lehetett. De mindez nem nagyon számít, pontosan nem is emlékszem, az idő múlása nem volt érdekes ezúttal, egészen lekötött a színésznő.

Monodrámát előadni gigantikus feladat. Nincs senki, akibe kapaszkodhatna a színész – ez esetben se súgó, se kellékek, csak mi nézők vagyunk a partnerei. (Egy vizes üveg azért van, de ezt nem tekintem színházi kelléknek.) Most tényleg kizárólag egyedül rajta múlik, mennyire sikerül megszólítani a nézőt.

Éppen a nehézsége miatt olyan sok monodrámát nem vállalnak be színészek, bár a jelenlegi helyzetben talán ez lehetne a leggazdaságosabb műfaj – egy színész könnyen szállítható, könnyen egyeztethető. (Monodrámák tömegét lenne jó játszani, ha leszámítjuk, hogy a színházi nézők jelentős része valóban vágyik a látványos szórakozásra, a kikapcsolódásra.)

Éppen ezért, mert kevés az ilyen előadás, én se láttam sok hasonlót, viszont amelyik NAGYON működik, az hosszú távon is megmarad emlékezetünkben. A novemberi leállás előtt nem sokkal hasonlóan eszköztelenül mondott Dantét Gyabronka József, az feltétlenül az idei évadszerűség másik csúcsteljesítménye volt, minden lehető alkalmat megragadok, hogy ajánljam.

Két nappal korábban az Átriumban volt szerencsém egy másik monodrámához is: Kovács Mátét, egy kezdő színészt néztem meg „A bogyósgyümölcskertész fia”-ként.

Nagy Mari onallo eorifoto-7015

Jól jött ez a párhuzam, illetve kontraszt. Kovács Máté előadása is minimalista, egy bőröndnyi ruhával, néhány átöltözéssel emlékezett vissza felnőtté válására Háy János alteregójaként, de ezek után Nagy Marit nézve elmondható: még ez a minimalizmus is fokozható. Ahogy a bemutató idején készített (és ebben a bejegyzésben is elhelyezett) képeket néztem: a színésznő egyetlen fix pontja a kék pulóver, amely júliusban kevésbé tűnt indokoltnak, és biztos vagyok, hogy az előadás ereje nem ezen múlt.

Amit Nagy Maritól most látunk, ez a színészlét magasiskolája, amikor az előadó egyáltalán nem mozog (na jó, egyetlen egyszer felállt a székéről), néha megmoccan ugyan, de a hatás könnyen megszerethető személyiségén, természetes jelenlétén és erős kisugárzásán múlik, azon ahogy hozzánk szólt, végig szemkontaktust tartva a legtöbb nézővel.

Ennél közelebb már nem is lehetne, így ez a kapcsolódás most nem megúszható egyik fél részéről sem. Egyesével a szemünkbe néz, talán a visszanézésekből erőt is merítve. (Aki középtájon elől ül, az arányosan több ilyen pillantást kaphat – a rendező előre szólt, hogy oda érdemes ülni, és örülök, hogy ezt a tanácsot megfogadtam.)

Nagy Mari onallo eorifoto-7005

Mindenképp kiemelendő, Nagy Marinak nem ez az első ilyen lehetősége – én nagyon szerettem már az Új Színházban is Kádárnéként (2000.02.17-én láttam Kornis Mihály monodrámájában), már akkor sem volt kérdéses alkalmassága egy hasonló halálugrásra, mint amit egy ilyen „one woman show” jelent egy akármilyen pályaszakaszban lévő művésznek.

Nagy Mari azok közé a csodák közé tartozik, aki könnyedén eléri, hogy akármi van a színpadon, feltétlenül őt nézzük, de ha szükséges, el is tűnik, bár ott marad a látóterünkben. Ezt bizonyította be már ezerszer, nem is olyan sokkal a covid előtt A hős című előadásban, amelyet továbbra is nagyon ajánlanék, ha még életben lenne.

Amennyiben Nagy Mari – mondjuk – sanzonok éneklésére vállalkozott volna, vagy valami hasonlóra, nyilván jelentősen több érdeklődőt vonzott volna be a Három Hollóba ezen a júliusi péntek délutánon a rekkenő hőségben, de a Mária testamentumának a története is megosztó, ráadásul nem megúszható az, hogy az elhangzottakba ténylegesen is belegondoljunk. (Aki odamegy, az nyilván ezt vállalja is…)

Az ír Colin Toibín 2012-ben kiadott regényének Bíró Yvette által készített fordításából a rendező és Kautzky-Dallos Máté készített adaptációt. Jézus anyja a saját szemszögéből meséli el, hogyan élte meg fia híressé-hírhedtté válását és keresztre feszítését. (A neten az eredeti regény könnyen megtalálható, elolvasható.)

Már ez a felvetés is kizáró ok lehet sokaknak, akik vallási meggyőződésből gondolhatják, hogy szentségtörés már a gondolat is, hogy az evangéliumok leírása megfontolható más látószögből, esetleg általánosításként az anya-fiú kapcsolatot kiemelve. (Aki számára ez felháborító, vagy elképzelhetetlen, az nyilván a környékre sem megy – a színlapról világosan kiderül, hogy a „Mária testamentuma” ezt jelenti. Utólagos reklamációnak ebben a kérdésben helye nincs.)

Maria testamentuma NagyMari eorifoto-5175

Ahogy Nagy Marit hallgattam, óhatatlanul is azonosultam vele, elhittem, hogy tényleg az ő fiával történt mindaz, ami elhangzik, miközben természetesen tudtam, hogy az ő fia nem Jézus, hanem a rendező, Viktor Balázs, aki éppen új projekteken töri a fejét (ugyanitt a Hollóban lesz egy Peer Gynt hamarosan, szintén Nagy Mari közreműködésével) és a keresztre feszítése nincs kilátásban. (Egy előadással ilyen messzire még Alföldi Róbertnek sem sikerült eljutnia, bár nagy támadási felületet azért művészként is képezhet valaki – ezt már tudjuk mostanára.)

A kisregényt (lsd. wikipédia) sokan színpadra alkalmazták, meglátták benne a lehetőséget talán nemcsak arra, hogy Jézus életéről egy egészen más beállításban legyen szó (bár ebben a szűkített értelmezésben sem érdektelen). Talán éppen az anya és a felnőtté válás folyamatát már átvészelt, nagy célokért küzdő fiú kapcsolatának általános érvényűsége lehet a legfőbb vonzereje.

Nem egyszerű valakit elengedni, hogy a saját életét élhesse, de feltétlenül szükséges, és talán még hétköznapi „átlagos” esetekben sem feszültség és fájdalom nélküli folyamat.

Elsősorban az anya szemén keresztül nézzük mindezt és így egészen más színbe kerül maga a megváltás. Erősen megkérdőjeleződik, hogy megmenthető-e egyáltalán az egész emberiség egy ember (ön)feláldozása árán. Volt-e értelme Jézus kínhalálának, ment-e a világ ezáltal ténylegesen előre, és mi történne ma, ha újra eljönne közénk a messiás? És mi van, ha a keresztre feszítést csak azért vállalta be, mert a három év prédikálás alatt rájött, hogy akármennyi csoda sem segít, mélyreható minőségi változást még ezek sem tudnak beindítani az emberek tömegeiben? Mi van, ha Jézus feladta a küzdést? – (Ezt csak én teszem már hozzá, az anya ezen nem morfondírozik.)

Az anya a folyamatokat az elejétől követi, szinte azonnal tudja, hogy baj lesz, és nincs kihatása a folyamatokra. Látni, amikor valaki, akit szeretünk rossz úton jár, és nem beavatkozni, sőt erre még kísérletet sem tenni akkor is kihívásnak tűnik, ha az illető ezt egyébként sem hagyná.

Később a kivégzéskor passzív maradni – szintén racionális okokból – eggyel nagyobb terhelés, és nyomot hagy. Meddig bír valaki csendben tűrni?

Maria testamentuma NagyMari eorifoto-5144

Ha valaki szétnéz a színházi műsorban, nem ez az egy olyan előadás, amelyik erre (vagy erre is) kifut. (Lsd. pl. Molnár Piroska „Egy német sors” c. monodrámáját, a párhuzam eszembe jutott már előadás közben.) Ha ezt a mozzanatot emeljük ki, akkor az előadás még sokkal többeknek is szólhat, ez a magatartás a színházba járók széles tömegeire is vonatkozik, akik észlelik a körülöttük megtörténő igazságtalanságokat, és talán túl sokszor legyintenek/legyintünk „rajtam úgysem múlna” jelszóval.

Az előadás akár a színész, akár a téma (akár mindkettő) miatt erősen ajánlható. Elévülni sosem fog, Nagy Mari pályája végéig játszhatja, amíg csak erőt érez magában. Kívánom neki, hogy még nagyon sok előadásra módja legyen.

Maria testamentuma NagyMari eorifoto-5156

PS.Ezt az előadást kellene akármilyen program keretében körbehurcolni, az ország összes középiskolájában láthatóvá tenni, olyan nagyon sok mindenről lehetne ennek kapcsán beszélgetni diákokkal…

PS.2.A bejegyzésben a Nemzeti Színház képgalériájában is szereplő fotókat használtam fel.

Címkék: Nemzeti Színház Nagy Mari Viktor Balázs Három Holló

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr3216632678

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása