Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

2019 októberében mutatták be az előadást, amelyet nem is egyszer terveztem be, de utoljára épp a karantén-időszak törölte a naptáramból. Szerdán megnéztem, és rövid ajánlót írok róla, nem mintha szüksége lenne rá: a mai előadás is teltházzal ment a vírus ellenére, szinte minden széken ültek a B32 intim nézőterén.

kalap1

Feltétlenül rétegelőadás ez, bohóctréfa és fejtágítás a mentális betegségekről egyben. Akkor is meglepődünk, ha elolvastuk a színlapot, mert az ember a tudata mélyén csak „normális” színházra készül. De van szabálytalan színház, ahogy vannak az átlagtól látványosabban eltérő emberek is. Az előadás kaput nyithat a másik megértésén keresztül az elfogadásához, ha netán olyan ember tévedne be a B32-be, aki ezekkel a betegségekkel szemben ellenszenvet érez – már amennyiben egyáltalán tisztában van mindegyikkel. Látunk egy aspergerest, prozopagnóziást, afáziást és egy Tourette zavarost. Akinek ez nem mond semmit, az előadásból garantáltan megtudja, hogy melyik betegség kapcsán merül fel a címadó kalap…

Feltehetően az átlagember nincs is képben a felsorolt betegségek többségével, esetleg az autizmus az, amelyikről hallott – több színházi előadás is foglalkozott ezzel a közelmúltban, így az esélye ennek kicsit nagyobb.

Érdekes lehet, hogy a jelenlegi második hullám milyen hatással lesz az előadás fogadtatására, hiszen most minden felületen az jut el hozzánk, hogy egyfolytában magunkat kell megfigyelnünk, egy nátha-tünetre is már aggódva kell reagálnunk, a másik emberben pedig potenciális veszélyforrást kellene látnunk, nem szabadna találkozni vele, de megérinteni egy velünk nem egy háztartásban lakót pláne tilos.

Ebben a mai időszakban még a mentális betegségekre is másként gondolhatunk, hiába nincs semmi közük a covidhoz. A jegyeladás statisztikája fogja ezt igazán megmutatni, de nem zárnám ki, hogy ebben a hangulatban az emberek még inkább érdeklődni fognak e téma iránt.

Gyulay Eszter rendező előadása, aki a szövegkönyvet is szerkesztette (ebben támogató irodalmi munkatársa Faragó Fanni), kilencven perces jelenetfüzér, amelyben a bohóctréfa visszatérő elem és megadja a ritmust.E jelenetek kidolgozásánál különösen nagy szerepe lehetett Méhes Csabának, a mozgások megtervezőjének, Monori András zenei vezetőnek és Pirityi Emesének, aki a csapatot öltöztette. Felmerült bennem, hogy ugyan szempont lehetett-e a férfiszínészek kiválasztásánál az, hogy a két vendég, Jaskó Bálint és Fehér Dániel, akik nem tagjai a Nézőművészeti Kft-nek, alkatilag is hasonlítanak Kovács Krisztiánra, és testmagasságuk is szinte egyezik . Ez feltétlenül szerencsésnek tűnik, bár ugyanezek a jelenetek működhetnének akkor is, ha történetesen mindenben különböznének egymástól. (Lsd. Elhanyagolt férfiszépségek)

kalap3Kovács Krisztián tojásokat számoz (?)

Mindhárman kapnak olyan jelenetet, amelyikben dominálhatnak – Fehér Dániel zeneterápiája, Jaskó Bálint két orvos-figurája válik leginkább megjegyezhetővé, míg Kovács Krisztián előadása az Asperger szindróma jellegzetességeiről egyenesen lenyűgöző színészi teljesítmény. (Aki A gyávát látta, az persze kicsit sem lepődik meg azon, hogy milyen bonyolult monológot tud a színész elmondani. Ezt az előadást meg is rendeltem a tanítványaimnak március 12-re, de a karantén épp elvette tőlünk a lehetőséget. Azóta is töretlenül várjuk, hogy megnézhessük végre.)

Mi is be vagyunk vonva az előadásba, már az elején úgy fogad minket az egyetlen női szereplő, Nagy Dóra, hogy hosszan és nagyon bátorítóan néz minket, egészen úgy, mintha mindannyiunkban személyes ismerősét vélné felfedezni. (Néhány esetben ez valóban így is lehet, hiszen az előadást megtekintette három maszk mögött is jól felismerhető művész. Szeretem, ha valaki időt szán kollégái pályájának követésére, és örültem, hogy a nézőtéren ül Bercsényi Péter, Spiegel Anna és Molnár Gusztáv is.)

kalap2

Később sor kerül közös zenélésre, és még kérdéseket is tehetnek fel egyesek az Asperger-szindrómáról, ha nem is azt, amit saját maguk fogalmaztak volna meg. (Nem, a színház nem demokratikus intézmény.)

Az, hogy valakinek az előadás mely eleme válik legemlékezetesebbé, Nagy Dóra "mutatványa" a tojásokkal, vagy éppen közös Jenga/Dzsenga-partija Kovács Krisztiánnal, netán az orvosi vizsgálatok Jaskó Bálint és Fehér Dániel közreműködésével, nézőfüggő. Az viszont talán nem, még maszkban nézve sem, hogy elhihetővé válik, hogy a földi élet még így is ajándék, ezekkel a plusz tehertételekkel együtt is .

Akik netán afantáziában és/vagy netán tripofóbiában szenvednek, illetve más itt nem felsorolt betegségekben, azok reménykedhetnek, hogy egy másik alkalommal valaki éppen róluk akar előadást készíteni.

PS. A fotókat a Nézőművészeti Kft honlapjáról vettem át.

Címkék: Nagy Dóra Kovács Krisztián Nézőművészeti Kft Méhes Csaba Gyulay Eszter MaNNa Fehér Dániel Jaskó Bálint Pirityi Emese Monori András Faragó Fanni

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr5316213470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása