Íme János újabb posztja, és az én kiegészítéseim:
Szandavár - akár rövid kirándulás keretében is érdemes beiktatni, Pestről 1,5 óra távolság csak
A túra első felében - konkrétan Galyatetőig - végig azt éreztem, hogy fizikailag sehol nem vagyok Jánoshoz képest, aki csak talán 2-3 kilóval vitt könnyebb zsákot, és végig nem láttam rajta, hogy fáradna - az eső ellenére sem. Nekem persze annyival könnyebb volt, hogy nagyon sok olyan túra van mögöttem, amikor a végkimerülés állapotában is végigvonszoltam magam, pont ez az erősségem - ha egyszer eldöntöm, hogy végigmegyek egy útvonalon, nem zavar meg az, hogy voltaképp nem vagyok rá felkészülve, és teljesen irracionális így nekivágni. Ami azt illeti, 30 éve se voltam fitt, akkor se ment könnyen, és inkább az vitt előre, hogy fejben eldöntöttem, hogy ez menni fog.
János ezen a napon fantasztikus volt, mert látva, hogy mennyire lassan tudok csak menni, Szandavár lejtőjén átvette az én zsákomat is, és valóban vitte mind a kb 12 kilót. (Aki nem tudná, hosszú távú túrára az az ideális, ha nem viszel többet, mint a testsúlyod 10%-a, azaz a gyerek esetén ez 4 kg lett volna. A hatodik naptól már ez alá ment a terhelése, és talán ez is belejátszott, hogy menni tudtunk 284 km-t.)
Ami Szandavárat illeti: aki teheti, menjen fel. A várhoz nagyon közel is meg lehet állni, így talán maximum 5 km lehet oda-vissza az a minimum, ami által még elérhető. Pestről a hely talán másfél óra, autópálya használata nélkül.
Ami pedig az erdei hangos zenét illeti:
ezeken a kéktúrás kirándulásokon mindig vágyakozom egy kis házikó után, elképzelem, hogy milyen lenne nyugiban ülni. Ehhez képest, késő este Nógrádon is őrült hangos zene rázta meg az egyébként nyugodt falut, és Becske szélétől is hasonló effektekhez volt szerencsénk. Ennek kapcsán meséltem Jánosnak, hogy a gyerekkori szomszédom is így hallgatott zenét, amire én a Verdi Requiem "Dies irae" tételét tettem fel maximális hangerőn, és a hangfalakat kiraktam még hozzá az ablakba...Ezt be is akartam neki mutatni, a túra közben meg is kerestem a telefonomon, amelyen nem is egy felvételem volt belőle, és a nap végén ezt hallgatva vonszolódtunk tovább.
