A hétfői Néró után következhetett a K2 Színház csapatának másik felével az újabb kaland, Petőfi Az apostol c. elbeszélő költeménye alapján készített 50 perces színház Benkó Bence rendezésében. Informátoraim annyit előre kiszivárogtattak, hogy nagyszerű lesz – és akinek nincs ideje, annak ezt tudom röviden továbbítani: igen, ez valóban nagyon alkalmas előadás arra, hogy a diákok figyelmét felkeltse, és esetleg utána a bátrabbja bele is fogjon az elolvasásába.
Pálóczi Bence, Király Dániel és Piti Emőke
Az idők változnak, 30 éve még fel sem merült, hogy Az apostol esetleg megúszható, ahogy a teremszínház műfaja sem létezett. A mostani ifjak persze nem érzik, hogy nekik mennyivel jobb a helyzetük, hiszen vannak, akik az előadást tanáruk nyomatékos javaslatára vállalták be.
Ami viszont sokat mutat: az előadást követő (harminc perces) foglalkozás felénél felajánlottuk, hogy akik szeretnének, azok elmehetnek, de mégis voltak tízen, akik még maradtak – és további fél órát töltöttek el még a színészekkel, hogy az előadás által felvetett problémákat megbeszéljék csoportokra bontva. Ez a tény feltétlenül jelzi, hogy a célközönségre is hatott az előadás, nemcsak rám, aki egyébként sokszor tanítottam is ezt a művet.
A három színész első ránézésre laza próbaruhában lépett elénk, semmi különös szándékosságot nem vettem észre mindaddig, amíg egy rövid jelenetben egymás mellé nem kerültek. De akkor beugrott, hogy nem egészen véletlenül van piros Adidas melegítőfelsőben Piti Emőke, akire többen emlékeztek az Antigonéból („de akkor olyan más volt!” -hangzott el, és igen – ez egy másik szerep), fehérben Király Dániel és zöldben Pálóczi Bence.
A diákoknak nyilván újszerű élmény, hogy ennyire közel voltak a színészek, felvették velük a szemkontaktust, bevonták őket a történetbe, mintha ők is a szereplők közé tartoznának, véleménynyilvánításra bírták őket. A három szereplő egyes szövegeket narrátorként is mondott, néha közvetlenül azután, hogy szerepben is megszólaltak, így erősen kiszámíthatatlanná vált, hogy mi várható, és ez feltétlenül adott az előadásnak némi plusz feszültséget.
A diákok többsége érdeklődést mutatott a történet megelevenítése iránt, nekem az jött le, hogy követték is az apostollá válás folyamatát. A szerepek váltogatása közben azért láthattuk, hogy egy fekete baseball sapka jelezte, hogy éppen ki bújik a főhős bőrébe, illetve a gyerekkori én jellemzően Pálóczi Bence volt, aki a legfiatalabb közülük, és a felnőtt forradalmár pedig Király Dániel.
Az előadásnak még van egy fontos eszköze: egy mikrofon, illetve hangosító készülék, amellyel lehet trükközgetni: felvenni hangokat, majd visszajátszani. Észleletem szerint ezt így, hogy maga a berendezés is látható, kevés előadásban használják, de a hatáson nem rontott.
A mű megmutatja, hogy jár az a forradalmár-alkat, aki nem forradalmi helyzetben kísérletet tesz a zsarnok megdöntésére. Megbüntethető a tettéért, vagy sem? Egyáltalán, tehetünk valamit, ha nem tetszik a rendszer? – ezek a bonyolult kérdések valószínűleg nemcsak a nálunk játszott előadás után maradnak nyitva, de legalább kísérlet történt a felvetésükkel, és már ez is valami. Minden nagy lélek egy sugár, hangzik el a szőlőszem hasonlat szövegében, és mi ezen a héten láthattunk két ilyen kérdésfeltevő előadást is, azaz kaptunk azonnal két sugarat. Rajtunk múlik, hogy tudunk-e ezekkel hosszú távon kezdeni valamit.
PS.A szőlőszem hasonlatot csodásan magyarázzák el nekünk, már önmagában emiatt is érdemes az előadást megrendelni. Hátha ez megmaradt a diákokban egy meghallgatásra is.
Ps. A képek a színház fb oldaláról származnak.
