Az elmúlt két tanévben mind a Nézőművészeti KFT, mind a K2 Színház több előadását is vendégül láttuk a József Attila Gimnáziumban, elsősorban azért, hogy azok a diákok is megtapasztalják, hogy milyen a színház, akik nem szívesen áldoznak saját kevéske idejükből erre a célra. Kényelmes opció, nem kell kiöltözni, sehova utazni és a leghosszabb előadás is csak 75 perces volt, amelyet egy rövid megbeszélés követ rendszerint.
Mivel a Hűség és az Antigoné olyan nagy tetszést aratott több alkalommal is, idén már augusztus végén megrendeltem a K2 tavalyi Rinocéroszok c. előadását, amelyik két hét múlva érkezik (október 18-án), és mellé még kettőt: a „Ki vele Néró!”-t és „Az apostol”-t is. Utóbbiaknak egy hete volt a hivatalos premierje, mi mindkettőből a második előadást láthattuk hétfőn, illetve pénteken. (Különböző osztályok voltak jelen, és közben még csütörtökön közönségtalálkozó is volt más osztályoknak. Krisztik Csaba jött el, akit korábban az Octopusban 117 diák láthatott.)
A Nérót játszó színész - Domokos Zsolt
A két teremszínházról következik egy-egy rövid ajánló most. Mindkettő nagyon alkalmas diákoknak, magyartanároknak érdemes meghívni ezeket, segítenek az érintett szerzők feldolgozásában. Egyébként a Benczúr Házban rendszeresen műsoron lesz mindkét előadás, mezei nézők ott nézhetik meg. Ha van valaki e poszt olvasói között, aki szintén látta ezeket, örömmel venném kommentben a véleményét.
A K2 két rendezője rendszerint közösen dolgozik a csapat előadásainak létrehozásán. Már a Hűség és az Antigoné esetén is két részre osztották a színészeket, és külön-külön hoztak létre egy-egy teremszínházi előadást.
Mindkettő témája hasonló: miként viszonyulhatunk egy diktátorhoz, illetve hogyan léphetünk fel vele szemben.
A Nérót Fábián Péter rendezte, aki ismét végignézte csapatának előadását, és segített berendezni a célra kiszemelt biológia termet, amely az iskola negyedik emeletén leginkább kiesett a forgalomból, nem is zajos, mert az udvarra nyílnak az ablakai, nem a Váli utcában folyó építkezésre, és összességében jól használhatónak bizonyult a célra. (A későbbi pénteki előadás is itt volt, és valószínűleg itt lesznek a későbbiek is.)
A nézők a terem két hosszabb oldalánál ülve nézték, ahogy a három színész – Domokos Zsolt, Formán Bálint és Gyöngy Zsuzsa – egy Néróról szóló színházi előadás előkészületébe kezdenek. Végig próbákon vagyunk, illetve a hozzájuk kapcsolódó megbeszéléseket hallgatjuk, és kirajzolódik egy társulat hangulata, illetve egy karrier íve is. Mindenki a saját nevét és ruháit használja, így ez még jobban közelíti a történetet hozzánk, hajlamosak vagyunk elhinni, hogy nem is darabot nézünk, hanem a hozzánk érkező színészek személyes életét.
Formán Bálinttal - megbeszélés
Egy pad és két szék – ennyi a bútorigénye a produkciónak, valóban bárhol játszható, nem is kell, hogy tanterem legyen.
A színházi próba helyzet nem biztos, hogy minden diáknak annyira érdekes, és kicsit nehezen indult be az előadás, amikor kiderült, hogy a társulatvezető Petya a Domokos Zsolt által játszott asszisztenst választotta ki arra, hogy helyette a próbákat befejezze. Innen indult ki a cselekmény, de aztán rendesen felerősödött a feszültség.
Domokos Zsolt a központi szereplő, aki háttérbe szorított, elnyomott figurából fokozatosan kibontakozik a hatalom birtokában. Kevesen vannak, akik semmit nem változnak akkor, ha hirtelen mások felé kerülnek valamiféle hierarchikus kapcsolatba. A színész képes arra, hogy fokozatosan mutassa be azt, ahogy elszabadul benne a zsarnok, aki már fenyegetést jelent másokra, és ennek ellenére egészen végig vele szimpatizálunk. Felmentjük az elkövetett bűnök alól, megértjük indítékait, és nem tudjuk nem megszeretni.
A K2 nem először vetette be ezt a trükköt. Ahogy a Hűségben is, most is Domokos Zsoltra osztanak egy negatív szerepet, hogy a nézőt megzavarják, és azt vegye észre, hogy mégsem tudja teljes szívéből elítélni a zsarnokot. Ügyes megoldás.
Ez a Néró tehát nem lett főgonosz, nem is egészen tehetségtelen, sikerült árnyaltan bemutatni. Domokos Zsolt szereplője nem túl tehetséges író és rendező, de igazán szuggesztív előadó. Ez nem kevés.
A megalkuvó
Formán Bálint és Gyöngy Zsuzsa szerepe nem kevésbé fontos: általuk láthatjuk, hogyan viszonyul az átlagember ahhoz, aki fölé kerekedik, mennyire tehetetlen és nem meri már a kezdeti pillanattól sem egyenesen közölni a véleményét. Kettejük álláspontja között is érezni különbséget, amíg Bálint a „megalkuvó”, Zsuzsi az „elvhű” művész – és ezen a ponton, aki ismeri Kosztolányi Dezső „Néró, a véres költő” című regényét, amely a darab alapja, ráérez, hogy ugyan más a történet, más a korszak, de a fókusz azonos: miként viszonyul a művész a zsarnokhoz. Felismerjük Seneca és Britannicus alakját, akik persze a Néróról szóló darab próbáin meg is jelennek.
Gyöngy Zsuzsa - Britannicus
Ez a regény nem kötelező olvasmány, így nem is muszáj feldolgozni, megismerni. Ugyanakkor nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy az előadás kedvet csinál az olvasáshoz, és ha csak néhány gyerek fog bele, már megérte. Emlékszem, hogy én még gimnazistaként olvastam el a többi Kosztolányi regénnyel együtt, és nyilván sokat jelentett volna egy hasonló előadás.
A hétfői teremszínház után következett a pénteki Apostol is, amelyikről nemsokára külön ajánló olvasható.
PS. A képek a K2 Színház facebook oldaláról származnak és a Benczúr Házban készültek.
