A kényszer rávesz, hogy most tényleg rövid ajánlót írjak, de nem is bonyolult a helyzet. Az Orlai Produkció még tavaly szeptemberben színpadra segített egy igazán jó előadást, amely mostantól folyamatosan jelen lesz a Jurányi műsorán. Eddig nem tudtam róla, fogalmam sincs, hogy az elmúlt évben összesen hány előadásban volt látható, de ez nem is fontos. Kiérlelt munka, az látszik rajta, és akár hosszan el is lehet gondolkodni a látottakon. Mindössze másfél óra szünet nélkül Dékány Barnabás rendezése, amelyhez nagyjából egy kanapé szükséges tárgyi elemként, a többit megoldják a színészek.
Mészáros Béla - Kurta Niké - Baki Dániel
Mészáros Béla és Baki Dániel személyesítik meg Grecsó Krisztián azonos című könyvének főhősét. Néha együtt, egymással is vitázva látjuk a felnőtt és a fiatalkori ént, máskor egyikük (leginkább Mészáros Béla) más mellékszereplők bőrébe bújik, és így megy előre a játék, amely lényegében nem más, mint egy leltár, a férfi „régi asszonyainak” (egykori szerelmeinek) bemutatása.
A rendezés praktikus megoldást választ: minden nőt Kurta Niké játszik, aki kevés eszközzel, egy-egy ruhadarab és hajviseletének megváltoztatásával képes arra, hogy elkülönítse a múltbeli Lilit, Esztert, Grétát, Petrát és Adélt Julitól, a legfrissebben megismert lánytól. Bíró Bence színpadi adaptációjában jó megoldás, hogy mindaz, amit látunk-hallunk – Daru hosszú beszámolója elmúlt életéről, szerelmeiről – visszaemlékezés. A férfi két énjének felléptetése miatt nem válik egysíkúvá a történet, bár ilyen is lehetne az, ahogy egyik nő jön a másik után. (Persze, hogy eszembe jutott utána a Kékszakállú, csak ebben több a nő, kevesebb a titkolózás – a múlt bevallása abban a reményben történik, hogy azt ezáltal le lehet zárni, sőt Julival jövő épülhet belőle.)
A szöveg vége felé hangzik el, hogy mindez, ami történt pusztán csak „átrohanás az életen”, hiszen minden ugyanaz. És ott a kérdés: mivel Daru nem változik, tehát a helyzetei is mindig hasonlóan alakulnak, vagy pedig minden „ijesztően más”? Nyilván egyszerre igaz a kettő, az élet tele van ismétlődéssel, és mégis hoz számos új fordulatot is, és aki az egyes jeleneteket külön elemezné, megállapíthatná a régi és új elemek arányát is az életút folyamán.
Az előadás visszaidézi a regényt azokban, akik olvasták, de a mű ismerete nélkül is könnyen követhető a cselekmény, és az előadás humora miatt szórakoztatóak a látottak, bár a keserű felhangokat is kihallhatjuk belőle.
Mindhárom színésznek egyformán jó feladat jut, érezni, hogy kedvük van ezt játszani és nagyon jól ráhangolódtak egymás hullámhosszára, csapatként és egyénenként is jól érvényesülnek. Baki Dánielnek elhihető az útkereső és nagyon bizonytalan fiatal srác, Mészáros Bélának a kissé már megfáradt, de néha még a felvillanyozódásra is képes ereje teljében lévő férfi, Kurta Nikének meg minden egyes női egyéniség, akik egyáltalán nem folynak egybe, és még hosszan mi is elgondolkodunk, hogy ugyan melyik lett volna Daru mellé az ideális. Lehet, hogy döntés kérdése az egész? Mi magunk jelölünk ki valakit igazivá, és ha szerencsénk van, akkor sikerül hosszan kitartani választásunk mellett.
Még hosszan jó lenne fényezni ezt a három nagyszerű színészt, de igazából felesleges, hiszen a Jurányi kamaraterme nagyon kicsi, és valószínűleg még évekig jó előre el fogja adni az előadás magát, mindenféle ajánló és reklám nélkül is. Jó hosszú szériát kívánok a játszóknak!
ps. Révész Róbert fotóját használtam fel.
