Szabó Borbála új kétszemélyes darabjának főpróbáján jártam pénteken a B32-ben, és erről következik most rövid ajánló.
Legrövidebben: színészdarab, Kurta Niké és Egger Géza jó színészi lehetőséget kap a szerzőtől és Balogh Attila rendezőtől, az irántuk érdeklődőknek érdemes elsősorban a B32-be elmenni.
Az előadás megnézéséhez valóban kedvet csinál a színlap, amely korrekt módon - és az alábbiaknál jóval részletesebben - vázolja is a történet alaphelyzetét: adott egy fiatal és sikeres pszichológus, akinek elvileg van egy jól működő házassága is, és életét mindössze egyetlen páciens nehezíti meg, egy bizonyos Márta. A pszichológus hipnózist alkalmaz, és Márta helyett egy benne lakó másik nő ébred fel.
Az előadás viszonylag hamar eljut erre a pontra, és mi megismerkedhetünk Egger Géza által dr. Tamás Attilával, míg Kurta Niké kapja Márta ziccerszerepét, akinek módja van pusztán testtartásának, beszédstílusának megváltoztatásával két szélsőségesen eltérő nőt játszania.
A néző a történet hatása alatt elcsodálkozhat, és latolgathatja az eshetőségeket, hogy valóban létezhet-e ilyen típusú személyiségzavar a valóságban is, amikor két életet élhet egy testben valaki, és elkápráztathatja Kurta Niké valóban bravúros, igazán részletesen kidolgozott alakítása. Nem mindennap látunk valakit, aki önmagával is párbeszédet folytat. Persze, ha valaki már több produkcióban is találkozott a színésznővel, akkor annyira nem lepődik meg, de a hatás még így is eléggé lenyűgöző.
A B32 terét sokszor átrendezik a befogadott előadás szükségleteinek megfelelően, és most Golicza Előd látványtervező hosszantilag elvágja a teret, és a színpadtér két oldalán ülünk két-három sorban, a játékhoz nagyon közel. Az előadásnak egy későbbi pontján még maga a színpad is megmozdul, kifejező gesztus ez is, legyen meglepetés.
A nézőtér kialakítása nem tűnik azért annyira szerencsésnek, néha választanunk kell, hogy éppen melyik színészt is akarjuk nézni. (Az emelvény nekem bevált, a közel másfél órás előadást nekem nem volt probléma törökülésben végig ülni a dobogón. Utólag jó döntésnek ítéltem a helyválasztásomat, mivel így nemigen szoktam színházat nézni. Mielőtt valaki megijed - nem, rendes székeken ül a nézők 95%-a. )
Az előadás célközönsége az, akiket maga a pszichológiai téma, illetve egy megbonyolított szerelmi történet érdekel, illetve még inkább azoknak lehet vonzó, akik ezt a két színészt szeretik.
Miután én viszonylag következetesen néztem a Tóth János sorozatot, Egger Géza ismerős volt, és nem esett rosszul „élőben” is látni, és gond nélkül át tudtam hangolódni, hogy akkor ő most nem Laci, a pultos, hanem pszichológus. Kurta Niké pedig olyan heilbronni Katica volt (és olyan tragikusan kevés alkalommal), és annyira a szívemhez nőtt ezáltal, hogy igyekszem követni, hogy épp hol és mit játszik. Éppen ezért most is örültem, hogy kapott egy újabb lehetőséget színészi sokszínűségének bizonyítására.
A mű kerek, játszható, sőt színészbarát, de nem tehetek mást, be kell ismernem, hogy maga a történet a pszichológusról, aki beleszeret páciensének az elfojtott énjébe, amelyik nem is létezik csak időről-időre, annyira mégsem fogott meg. A szerelem mintha alapesetben is ilyen lenne, meglátunk valakit, csak felületesen ismerjük meg, mindenféle jó tulajdonságokkal felruházzuk, és aztán kiderül, hogy ez a személyiség nincs is, vagy nem egészen ilyen. Aztán vagy hozzáigazítjuk magunkat a valósághoz, vagy nem.
Ps. Még több kép található a B32 Galéria és Kultúrtér facebook oldalán.
