Tipikus és igazán nagyon jól sikerült Mohácsi-előadás lett Szép Ernő Patikájából, Kovács Márton zenéjével, amelyik persze hosszú most is, két szünettel elsőre 11-ig tartott, de lesz ez rövidebb, lehet, hogy akár 3,5 óra alatt is lejátsszák majd a későbbiekben. A hossza miatt most sem közönségbarát, nem akar mindenáron megfelelni kényelmi elvárásoknak, nem megy a trenddel (egy rész 90, esetleg 110 percben), nem igazodik menetrendekhez. Ahogy a világ sem igazodik a mi elvárásainkhoz. Nincs lírai szentimentalizmus sem, amit a mű ismerői joggal remélhetnének, amennyiben a rendező és a színház repertoárjának ismerete már nem intené őket eleve óvatosságra.
Tenki Réka - Novkov Máté - Kerekes Éva
Nekem így, ahogy volt igazán tetszett. Feltétlenül érdemes megnézni, már most is nagyon jól ment a legelső nyilvános megmérettetésen.
Alapos átíráson esett át Szép Ernő épp száz éve született darabja, amely eredetileg a boldog békeidők hangulatát idézte vissza inkább Mikszáthra, mint Móriczra emlékeztető hangsúlyokkal. A Mohácsi-testvérek a szerzőnél kilátástalanabbnak látják a magyar viszonyokat, sokat sötétítettek kisebb beleírásokkal, és annál jelentősebb dramaturgiai beavatkozásokkal is, így a hangsúlyok erőteljesen eltolódtak. Olyan ügyesen tették mindezt, hogy aki nem ismeri jól az eredetit, akár azt is hiheti, hogy egy-egy beírt poénnal megelégedtek, és a legnagyobb változtatásokat a szerzőnek is tulajdoníthatják, annyira valószerűek.
A változtatások feltétlenül bővítésnek tűnnek, hiszen egy órával hosszabbá vált az előadás (az élő zene miatt IS), bár van csökkentés: a 23-ból csak 16 szereplő marad. Minden változtatás a sötétítés felé mutat, így az Örkényben nem láthatjuk a főszereplő patikussegéd groteszk, mégis romantikus vízióját, amelyben Sylvia (a balettből), Carmen, illetve egy hercegnő és egy királynő rajongják körül.
A legnagyobb beavatkozás az első felvonás rövidített megismétlése, amely keretbe foglalja a sovány történetet, és kiderül, hogy a teljes négy óránk arra ment rá, hogy megtudjuk, hogyan töltött el Laposladányban egy patikussegéd, Novkov Máté (Balogh Kálmán) fél évet. Távozik a régi segéd, jön az új, hosszan senki se bírja itt, gyorsan visszamenekül Pestre, talán tényleg nem is érdemes őket igazán megjegyezni - vonható le a tanulság a helyiek szemszögéből. (Nagyon hangsúlyos Epres Attila (Borgida) mondata az aktuálisan búcsúzkodni akaró segédnek: "Miért, itt voltál?"
Ahogy a kártyapartihoz is megvannak már négyen, a helyi elitet ők jelentik (Borgida mellett: Mertz Tibor - postamester, Róbert Gábor - jegyző, Znamenák István - patikus), sőt van állandó kibic, a tanító (Felhőfi-Kiss László) is, ebben a közegben nincs újabb emberek számára hely. Persze vannak még a kocsmához tartozó állandóan feltűnő erőteljes figurák, mint Jéger Zsombor Jóvér Jani szerepében, aki még leginkább hajlana a barátkozásra a segédekkel, már csak korosztályi azonosság miatt is, vagy a nagyhangú, folyton hadonászó Pap Ferke. Ezt a szerepet most Vajda Milán játssza, míg az 1972-es Ascher-féle legendás kaposvári előadásban ez Vajda Lászlóé volt. Ja, és igen, ott van a kiszolgáltatott kocsmáros, Baksa Imre, aki mégis ebből a mulatozó társaságból él, bár nem hisszük, hogy időben fizetnek neki.
A darab Mohácsinak való, aki mestere a környezetrajznak, nála mindenki él a színpadon, folyamatosan jelen van, és nem azt érezzük, hogy két-három főszereplőnek statisztálnak tizenhárman, hanem azt, hogy mindenkinek külön számít a sorsa. A darab eredeti hangsúlyai persze itt-ott áthelyeződnek, a férfiak többsége jelentősen kellemetlenebb lesz, és egyes kisebb szereplők felértékelődnek. Sokat ad hozzá az előadáshoz az élő zene is, amely most is Kovács Márton szerzeménye, aki még öt zenésszel végig is kíséri az előadást, mégpedig az urak mulatozásánál jelen lévő banda tagjaként. Benkő Róbert, Gyulai Csaba, Móser Ádám mellett játszik Némedi Árpád színész is, akinek elég sok poénos mondat jut, hálás a szerepe.
A cselekmény ebben a formájában eseménydúsabbá vált, hiszen a második felvonás végén a férj a teljes baráti körével érkezik haza egy nagy névnapi mulatság után, és ebben a verzióban fel is tűnik neki, hogy feleségét kettesben találja a segédjével. A rendező nem hagyja a büfében punnyadni a szereplőgárda nagyobb részét a második felvonásra, inkább adott nekik egy új jelenetet. (A darab cselekménytelenségéről sokan írtak már, Csehov hatását is emlegetik, az ő komédiáira emlékeztet leginkább. Aki nem ismeri, azoknak ajánlom Karinthy Frigyes megközelítését az "Így írtok ti!"-ben, az "Antipatiká"-t.)
Általában is elmondható, hogy a bemutatott szereplők viselkedése jóval durvább, mint ahogy a darabot olvasva feltételezhetnénk, a líraiság lefoszlik a szövegről, teljesen kiszolgáltatott nőket látunk, akiknek még kevésbé elviselhető az élete, mint a férfiaknak körülöttük. Senki nem boldog, de csak a patikussegéd az, akiben ez egyáltalán hiányként felmerül. Míg a darab eredeti formájában derűsen ért véget, akár happy endnek is felfoghatta, aki szerette volna, most a szereplők magányának feloldhatatlansága, és a vidéki Magyarország elmaradottságának behozhatatlansága az, ami dominál. Nem mintha ezek után azt könnyen elhinnénk, hogy Pesten jobb lehet az élet. Ha valamitől jobban érezhetjük magunkat, az mindössze az, hogy hat ránk a csapatmunka, az, hogy a játszók a tömény magányt erősen egymásra hangolódva adják elő.
A Patika maga - éjjeli érkezés bandával Etelka napon
Khell Zsolt díszlete minden igényt kielégít, korhűnek is tűnik (ahogy Remete Kriszta illúziókeltő jelmezei is), és könnyen átalakítható a szín kaszinóból patikává és aztán vissza. A színészek ezen az első nyilvános alkalommal is egészen otthonosan mozogtak a térben, és zökkenőmentesnek éreztem a jeleneteket, annak ellenére, hogy a Jegyző szerepébe Róbert Gábor mindössze pár napja ugrott be Kovács Zsolt helyett, aki hirtelen megbetegedett. (Decemberben végig Róbert Gábor, aztán pedig feltehetően felváltva lesznek láthatóak az előadásban.) Ez a beugrás annyira bravúros, hogy valószínűleg csak annak fog feltűnni, aki a már korábban kinyomtatott színlap alapján mind a 16 színész nevét elolvassa.
Az első felvonást minden bizonnyal minden este Kerekes Éva viszi majd el, aki a feltűnést és a szórakozást kereső élveteg Postamesterné szerepét egészen meggyőzően kitölti, egymaga kontrasztot képez a teljes kocsmai társasággal. Hozzá képest így kiemelődik a Patikusné passzív érdektelensége, letargiája
Kinek a foga fáj, kinek a szíve...
Tenki Réka jelenléte erősen érezhető, hat ránk az a mérhetetlen nagy unalom, amellyel szemléli a körülötte folyó történéseket, már az első felvonásban érezzük, hogy elege van mindenből, de ezt is, hogy fel nem merül benne, hogy valamit tehetne is. Ennél kevesebb hátsó gondolattal nem ment be még Patikusné az éjjeli gyógyszertárba fogcseppeket keresni. Tenki Réka gyönyörű, és ez annál rosszabb: semmire nem jut a szépségével, ugyanúgy áldozat, mint Kati, a cselédlány.
Kati szerepe, amelyet Zsigmond Emőke kapott, az eredetiben sokkal kisebb, jó példa, hogyan emel meg valamit Mohácsi, miként látjuk meg egy teljes élet tragédiáját pár mondatban is. Hiába beszél túl mindenkit Kerekes Éva postamesternéja az első felvonásban, utána hosszútávon mégis az marad meg az első felvonásból legerősebb élménynek, ahogy ez a Kati beóvakodott a kocsmába, elkezdte a takarítást félve az uraktól, miként kerekedett ki a tekintete, amint meglátta az éppen távozó régi segédet, Patkós Mártont, aki mindenki mástól próbált elköszönni, csak őt vette semmibe, de - Mohácsi ötletéből - a kocsmaszámla maradékát is vele fizettette ki. Tragikus hősnőnek is láthatnánk, aki a boldogtalan szerelembe belehal, ha aztán nem látnánk más leosztásban ugyanazt a jelenetsort a végén.
Zsigmond Emőke férfiak sűrűjében...
Csak három nő játszik az előadásban, de azok mind hálás szerepet kapnak, mindre élesen fogunk még hosszan visszagondolni.
A már felsorolt férfiak is mind kitűnőek, és egészen biztosan részletes elemzést fognak kapni a kritikusoktól napokon belül, hiszen egy Mohácsi-rendezést az Örkényben valószínűleg a színháznézéssel hivatalosan foglalkozók száz százaléka megnéz, és mindenki írni fog róla, aki teheti - lesz mit olvasnunk.
Mivel ez egy ajánló, most nem követem a rendező példáját, és nem provokálok a hosszával - de a két főszereplő férfit csak kiemelem.
Balogh Kálmán patikussegédet az a Novkov Máté játssza, aki egykori osztálytársaival együtt hosszabb ideje részt vesz a színház számos előadásában, jellemzően kis és közepes nagyságú szerepekben. Pályakezdésével nem robbant be, nála jóval több reflektorfényt kapott a jelenleg egy jelenetben fellépő Patkós Márton, vagy akár a hozzá hasonlóan kisebb szerepet játszó Dóra Béla (Fábián), aki szintén lehetne patikussegéd. Biztosan lesznek is, akik a József után felteszik azt a kérdést, hogy miért nem cserélték meg a két segédet, hiszen Patkós Márton nagyon vonzó színész, könnyen magára vonja a néző figyelmét színpadi jelenléte okán is.
Azt hiszem, hogy ahogy a rendező az előadás minden mozzanatában igyekezett kerülni a lehetőségét is, hogy elandalodjunk, a főszereplő megválasztásával is a helyzet hétköznapiságát akarta aláhúzni. Novkov Máté beleillik a koncepcióba, helytáll, és bár tényleg nem vonódunk be érzelmileg, mégis átérezzük minden fájdalmát, de ennek tragikomikus voltát is. Egy percig nem tűnik úgy, mintha ebben a közegben lenne számára alkalmas barát vagy szerető, akivel kölcsönösen feloldhatnák egymás magányát. Nincs megoldás, és valószínűleg Pesten sem lesz.
Znamenák István patikusára nem biztos, hogy Szép Ernő ráismerne, mert ez az ember - a Mohácsiék által meg is indokolt - személyes fájdalmak hatására nem pipogya papucsférj lett, aki nem is akarja észrevenni, ha megcsalják, hanem házi zsarnok, aki valószínűleg nem most először ütötte meg a feleségét. Annak ellenére, hogy a legellenszenvesebb karakterré válik ebben a szinte csak taszító figurákkal teli közegben, és borzongással gondolunk vissza egyes pillanataira, a színészi alakítás nagyságát feltétlenül el kell ismerni, remélem, hogy ezt valamiféle díjjal el is fogják.
Összességében az előadás megtekintése óta eltelt négy napban, amióta át- meg átírom ezt a bejegyzést egészen megerősödött bennem az, hogy az idei évadom egyik legfontosabb előadásán voltam. (Azért én a kezdési időpontot előrehoznám hatra, hogy ne azért kelljen valakinek elhagyni a nézőteret a második szünetben, mert nem ér másként haza.)
PS. Horváth Judit készítette a képeket, ennél is több megtalálható a facebook-on.
