Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (89) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (20) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (27) Centrál Színház (34) Chován Gábor (21) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (284) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (20) Fekete Anna (20) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (43) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (24) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (631) opera (22) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (61) Pesti Színház (21) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (23) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Ezen a márciusi estén nem volt nehéz Márton partjelző helyébe képzelni magamat, mert én is piszkosul fáztam egész nap, és nem most volt a legkönnyebb a „csak gyalog mindenhova” szisztémámat tartani. A nap folyamán majdnem három óra mászkálás jött össze, amelyet ezúttal Haydn „Évszakok” oratóriuma tett elviselhetővé. (Ha valaki nem ismeri, akkor hallgassa meg a nyitányt legalább, az felér egy energiabombával.) A napom fénypontja kétségtelenül a Pinceszínház esti főpróbája volt.

27788322 1596058727177140 3352050061383766978 o

A Márton partjelző ősbemutatója 1998 májusában volt a Merlinben, címszerepben Jordán Tamással, és mivel az évekig ment, talán sokan is lesznek, akik erre emlékeznek. Pesten más azóta sem vette elő a darabot az elmúlt húsz évben, talán túl jól sikerült ahhoz, hogy valakiben ez felmerülhetett volna, bár lennének további karizmatikus férfiszínészek a szerepre. (Közben viszont volt egy-egy bemutatója Debrecenben és Szatmárnémetiben.) Én egyszer, ezt a merlines előadást láttam 1998. november 12-én, még Kamondi Zoltán rendezőasszisztenseként akkor, amikor azt is hittem, hogy tartósan az is maradok...

Ez az emlék azért is jutott az eszembe, mert a mi előadásunkkal, a Candide-dal párhuzamosan próbált a Thália másik stúdiójában Kiss Csaba egy krimit, mégpedig Györgyi Anna főszereplésével (A postás mindig kétszer csenget), és történetesen ők ketten is ugyanezt a Márton partjelzőt nézték, éppen mögöttem ülve úgy a negyedik sor jobb szélén, egy talán hetven százalékosra töltött nézőtéren.

Mivel ez egy blogbejegyzés, nem kritika, megbírja a személyes vonatkozásokat is egy pontig –  nekem ezek az emlékfoszlányok is hozzátartoznak a darabhoz, ugyanúgy, mint Jordán Tamás és nem mellékesen Meszléry Judit alakítása, akikre élesen emlékszem.

Az emlékezés gesztusa egyébként ezúttal nem is darabidegen, mivel a mű alcíme is ez: „kocsmaemlékezés egy részben”, a címszereplő Márton pedig – ahogy a szövegből kiderül – 33 éve mást sem tesz, elhunyt feleségére gondol vissza, akihez ellentmondásos kapcsolat fűzte. A feleségénél úgy tűnik, hogy csak a foci érdekelte jobban, és szinte mellékesen azt is megtudjuk – még a darab első perceiben -, hogy egyébként pedig őszintén és szorgalmasan írta éveken át a jelentéseit a belügy számára.

Kiss Csaba rendező (Dobák Lívia dramaturg segítségével) nem tereli el felesleges pótcselekvésekkel a hangsúlyt a címszereplőről és a beszélgetései lesznek érdekesek számunkra. Tóth Zoltán nem látszik 78 évesnek, ereje teljében lévő férfit látunk, akinek elhisszük még azt is, hogy a Nyugati Pályaudvar tetejére is felmászik tévedésből. Az előadás a nézőtéren kezdődik, a helyszín a Pinceszínház kis terében is megidéződik – jó megoldás, hogy a színpad hátsó falára kifeszített vászonra lehet vetíteni.

Színészközpontú előadás ez, amelyet támogat Szakács Ferenc egyszerű díszlete, amely megfelelően jelzi, hogy a háttérben zajló események csupán emlékek – a tárgyaknak csak a körvonalát látjuk. Ez nem tűnik tucat megoldásnak, leleményes és praktikus, a színház lehetőségeihez alkalmazkodó. A fekete-fehér háttérhez képest igazán valóságosnak tűnik a kocsmapult, amelynél folyik évek óta a két haver beszélgetése.

Tóth Zoltán és Kaszás Gergő már A Gézagyerekben, amely az idei évad egyik legjobb élménye volt számomra, kipróbálták egymást partnerként, jól kiegészítették egymást, és így annyira nem csodálkozhatunk, hogy a „győztes csapaton ne változtass” elv szerint most ismét rájuk építenek, és most még fokozottabban. Már most a főpróbán érződött, hogy van valódi kapcsolat a két szereplő között, évek óta beszélnek el egymás mellett, egészen úgy, ahogy ez a hétköznapokban is történik, barátok között. Mindkettejüknek megvan a maga baja, amelyet a másik pontosan ismer, és amelyen nem tudnak túllépni, de valamit mégis segít az, ha néhány hosszúlépés mellett beszélnek róla, ha megoldást nem is hozhat, de a fájdalmat a kibeszélés tagadhatatlanul tompítja.

 27747586 1591146894334990 6064063166630251312 o

A feleség, akiről Márton szeretne is beszélni, meg nem is, akit jó lenne felejteni, de nem lehet, Juhász Réka alakjában jelenik meg. Vannak még emlékképeim Meszléry Juditról is, így az a halvány benyomásom, mintha ez a figura kevésbé lenne kegyetlen, mint amilyennek Márton bemutatja, inkább csak a személyes hiányérzet jön át az alakításán. Az asszonynak is ott a saját problémája, amelynek a súlyosságát Márton nem is ismeri fel, és emiatt nem csoda, ha segíteni sem tud. A tehetetlenség érzete a legerősebb bennünk, ahogy figyeljük az eleve a múltban lezajlott eseményeket, amelyeken már nem lehet változtatni.

Ahogy néztem a szereplőket, az jutott ismét eszembe, hogy ez az előadás elsősorban nem korrajz, nem társadalomkritika, bár tagadhatatlanul benne van a XX. században vergődő kisember kiszolgáltatottsága, hanem az emberi együttélés legnagyobb problémáiról szól. Nem lehet egy másik emberhez igazán kapcsolódni, a legtöbb ami létrejöhet ez az egymás mellett kesergés lehet, és egymás békés elviselése.

27912609 1591147117668301 4593739219075984271 oTóth Zoltán, Kocsó Gábor, Kaszás Gergő

Kocsó Gábor a negyedik színész, aki egy nappal korábban jutott eszembe a Stúdió K „Rettegés és ínség a Harmadik birodalomban” című előadása közben. Azt először szintén 20 éve láttam – még a Radnótiban – és abból a Zsótér-rendezésből élesen megmaradt Kocsó Gábor is. Rajta egyáltalán nem látom az öregedés nyomait, ő és a 78 rendkívül messze vannak egymástól. Ő játssza a hirtelen előkerülő volt osztálytársat, akinek izgalmas, színes élet adatott sok utazással – neki Újpest után San Diego is -, jó kontraszt, de rajta is megérezzük, hogy semmivel nincs kevésbé egyedül, mint Márton. A magánytól ugyan ebben a történetben leginkább Márton partjelző fázik, de elég intenzíven ahhoz, hogy mi is érzékeljük a súlyát.

Az, hogy egyik férfiszínésznek sem hittem el a feltűntetett életkorát, nem zavart meg az előadás élvezetében, amely lényegében egy másfél órás – meg-megszakított – beszélgetés. Szeretem, amikor minimális kellékkel-díszlettel csak a színész érvényesül, és önmagában már a címszereplő is van olyan érdekes, hogy miatta valaki megnézze a darabot, örültem, hogy ez a nagyon neki való szerep nem ment el Tóth Zoltán mellett. Jó az is, hogy ismét látható a Márton partjelző, és kívánok neki hasonlóan hosszú életutat, mint amilyen az első bemutatónak jutott.

ps. A Pinceszínház facebook oldaláról származnak a fotók, köszönet érte. Érdemes a többit is megnézni.

Címkék: Pinceszínház Tóth Zoltán Kiss Csaba Hamvai Kornél Kaszás Gergő Szakács Ferenc Dobák Lívia Juhász Réka Márton partjelző fázik Kocsó Gábor

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr2313712192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása