Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (26) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (284) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (631) opera (22) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (23) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Két éve az Ernelláék Farkaséknál nagyon hatott rám. A Hajdu Szabolcs-filmekhez hasonlóan azt éreztem, hogy a legjobb időpontban néztem meg, mert megszólított. Azóta eltelt idő, mintha a bemutatott szereplők most kicsit még keserűbbek lennének, ismét úgy tűnik, hogy valóban rólunk és nekünk szól a mese, a negyvenes éveit taposó korosztályról/nak. (Persze itt nincs korhatár, egyéni élethelyzetünk előbb vagy később is belesodorhat minket hasonló krízishelyzetbe.)

Az előadás ezúttal a B32 Kultúrtér színpadán berendezett nézőtéren játszódott. Karnyújtásnyira ültünk a játszóktól, majdnem úgy, mint annak idején a Maladype előadásán. A szereplők mindössze egy járáson át közlekednek a fürdőszoba és a kijárat felé is, játszható az előadás bárhol, ahol egy ajtófélfa elhelyezhető.

Mindössze öt színész van, alig valamennyi bútor: asztal, székek középen, és két ülőalkalmatosság a két szélen. Ezek is felcserélhetőek lennének, ahogy más bútorokkal is zavartalanul lemenne az előadás, ugyanúgy be tudnánk – sajnos vagy sem – helyezni saját magunkat is a darabba. Nagyon nehéz félrenézni, és nem gondolni arra, hogy a saját problémáinkat mutatják meg nekünk. (Az előadás kifejezetten alkalmas lehet arra, hogy ennek kapcsán házi párterápiát indítson el valaki, jól meg lehetne beszélni.)

Most is vendégség a szituáció és időről-időre emlékeztetnek minket, hogy az előadás apropója az egyik szereplő névnapja, bár a beszélgetésekből sok minden érződik, csak az nem, hogy bárki is ünnepi hangulatban lenne ezen a Kálmán napon.

Jó alaphelyzet a vendégség egy drámához, hiszen zárt térben vannak a szereplők összezárva, és csak beszélnek, beszélnek arról, amiről könnyű, illetve hallgatnak – egy ideig – arról, ami a szívüket nyomja.

A színészek a legnagyobb természetességgel játszanak, még a legjobb kőszínházi színészeknél is, és ebben az intim térben ez az, ami igazán hat. Erre van szükség, nem több látványelemre.

Előadás elején ránézve a ládán ülő Földeáki Nórára, aki a vendégségbe érkezett,  az volt a benyomásom, hogy ő is csak egy a gyülekező nézők közül. Már ekkor sikeresen be tudott simulni közénk, jó rendezői megoldás volt ez a kezdés. Földeáki Nóra, akit jellemzően a Forte előadásaiból ismerhetünk, Hajdu Szabolcs színészei közé is beillik, képes egy valóban mindennapi, egészen átlagos háziasszonyt játszani, akit valóban csak a gyerekek iskolaválasztása foglalkoztat. Ő beszél a legtöbbet, talán a hiányok pótlására, mintha egyedül is létre lehetne hozni párbeszédet. Férje, Szabó Domokos viszont rossz közérzetét és titkait hallgatással takargatja, amíg tudja. Úgy tűnik, hogy a darab írója szerint is tipikus, hogy aki arra koncentrál, hogy ne árulja el magát, annak a kommunikációja megváltozik egyébként is, nem szívesen elegyedik társalgásba még a hétköznapi élet apró dolgairól sem, hiszen bárhonnan el lehet jutni egy beszélgetésben valami kínos kérdésig. A végtelenségig semmi nem rejthető, így a bili persze kiborul, mégpedig most is egészen átlagos, mindennapi tartalommal…

Mintha a vendéglátóknál egy fokkal jobb lenne a helyzet, ők elemezgetik a kevés új élményt tartalmazó életüket, de legalább együtt ismerik fel, hogy sehogy sem jó ez. (Hiába, ahogy megszűnt a létért való küzdés, van idő gondolkodni, és a túl sok szabadidő, a túl könnyű élet is problémákat hozott a felszínre. Ennek az áldozatai. Már minden megvan, mit lehet akkor tenni a maradék negyven-ötven évben?) Őket nézve, csak ráébredhetünk, hogy kicsit nehezebben élni voltaképp könnyebb lenne, máshol keresnénk a problémákat, nem az unalomba fulladnánk bele. Török-Illyés Orsolya és Hajdu Szabolcs most is a legnagyobb természetességgel van jelen házaspárként, jó őket nézni. Összetartoznak. Kevés alkalommal láttam őket, de minden esetben maradandó volt a hatás, így számomra „a feltétlenül nézendő” kategóriába tartozik minden munkájuk.

A felsoroltaknál csak egy színészi alakítás van, amelyik még egy fokkal – ha lehet – meggyőzőbb. Gelényi Imre ezermester-kisegítőként bárkivel elhitetné, hogy pontosan az, akit játszik, és nem színész.

Néztem szerda este ezt az öt csodás embert és arra gondoltam, hogy szörnyű az egész, amiről szól az este, de amíg ilyen színészeket nézhetek, még sincs veszve minden, van valami igazi érték, amibe bele tudunk kapaszkodni. (Másnap néztem egy előadást az Örkényben, és annak is ugyanez volt a tapasztalata, sajnos…Az élet néha borzalmas, de a művészet azért itt van, hogy kisegítsen minket.)

Mivel új a darab, fennáll most is a spoilerezés veszélye, bár ahogy így elgondolom, hogy milyen hatást keltene a beszélgetések részletes leírása, csak az jut eszembe, hogy bárki azt hihetné, hogy esetleg a közvetlen ismerőseim hétköznapi ügyeit írom le, csak valami miatt ide került a blogba. Hajdu Szabolcs két házaspárjának a dolgai is rendkívül átlagosak, Csajkovszkij Anyeginjének kezdése jut róla eszembe (talán azért, mert egy hete láttam a Müpában, és holnap megint megnézem Pozsonyban), mégpedig a két negyven és ötven közötti nő beletörődött éneke: „a szerelem helyett jön a megszokás”. Valami ilyesmiről van szó, annyi különbséggel, hogy ezek a szereplők valahogy nem tudják ezt a helyzetet természetesnek tekinteni, nem fogadják el, hanem változó módon reagálnak rá, ahogy mi is. Itt most nem látványos dráma folyik, a párok tagjai közé nem a nagypolitika, esetleg ármánykodó intrikusok gördítenek akadályokat, de nem megy olyan egyszerűen mégsem „az igazi” megtalálása után annak a csekély tíz-húsz, de akár ötven, vagy netán hetven évnek a letöltése együtt. Az előadás szereplői nagyjából két évtizedet húztak le már együtt, emlékeznek még az üde kezdeti időkre, de most már túlságosan is megismerték egymást, nem tudják, hogyan lehetne felfrissíteni a közös életüket, félretekintgetés nélkül úgy látszik, hogy ez lehetetlen.

Az előadást megnézve, valóban az lesz a benyomásunk, hogy a hétfejű sárkány legyőzése valamivel egyszerűbb feladat, mint a mindennapokba egy kis színt vinni, folyamatosan örülni annak, amink van. Ha ez nem megy, nem sikerül mindig újra és újra erre rácsodálkozni, akkor a kapcsolat ellaposodása miatt csak a másokkal való újra- meg újrakezdés marad az egyetlen kivezető út, láthatjuk.

Most másfél órán át megoszthattuk a szereplőkkel ezt a problémánkat, de előadás után magunkra maradunk vele, vagy jó esetben van, akivel érdemes erről akár beszélgetni is. Utóbbi esetben örüljünk ennek a ténynek legalább.

Címkék: Hajdu Szabolcs Török-Illyés Orsolya Földeáki Nóra Szabó Domokos Gelányi Imre B32 Kultúrtér Kálmán-nap

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr2912457501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása