Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Fekete Ernő W.S. estje volt olyan jó, amilyennek előzőleg gondoltam. Éreztem, hogy a szövegek nagyobb része ismeretlen lesz számomra, részben vagy egészben (az volt) és majdnem mindegyik olyan, amelyiket hosszabban kellene olvasgatni. Mivel a kijáratnál megkaptuk az elhangzott programot, ennek most már semmi akadálya sem lesz...

Fekete Ernő önálló estjének 2010. márciusában volt a bemutatója, még M.G.P. is írt róla. Emlékszem a helyzetre is, amikor végül későbbre halasztottam és később ez folytatódott hónapról hónapra, egészen máig mindig valami ütközés miatt. Az én életem közben három nagy fordulatot is vett, valószínűleg másként hallgattam volna még Weöres verseit öt évvel korábban. Nem zárom ki, hogy Fekete Ernő is változtatott közben, vagy a hangsúlyokat máshova teszi. Ehhez kellett volna az öt év folyamán rendszeresen hallgatni. Érdemes lett volna.

Az előadás hatvan perce egyetlen lendület. A színész kötött sapkában, tréning nadrágban és pólóban bejön, közben néhány villanásra kiugrik a színpadról és ezzel apró szünetek kerülnek a versek közé, de éppen csak levegővételnyire elegendőek. Versmondásában az a lenyűgöző, hogy mintha nem is lenne az. Egészen hétköznapi szövegekként hangzanak el W.S. mester sorai. Ugyan Fekete Ernő válogatott a költő életművéből és a sorrendet is ő határozta meg, de az a benyomásom - első hallásra-, hogy másként nem is lehetnének a versek, magától értetődően követi egyik gondolat a másikat.

Egy meglehetősen egyszerű szoba a díszlet, hokedli, ágy, párnák, egy cserép virággal. A szövegmondás közben a színész többször helyet változtat, helyenként összekapcsolhatóan az elhangzott sorokkal, átöltözik ünnepi ruhába, hogy aztán ismét elinduljon otthonról. Úgy érezzük magunkat, mint akit egy barátunk spontán módon meghívott magához és miközben sietősen készülődik, végig beszél hozzánk a saját dolgairól. Fekete Ernő mozdulatainak természetessége és a szöveg játékossága, de egyben filozofikussága kiegészíti egymást. Leköti a nézőt, de várhatóan hiányérzetet is hagy - nem véletlenül kaptuk a verslistát, valószínűleg Weöres-kötettel fogják a hatvan nézőből többen is a napot befejezni.

Az est záró sorai -

Túl, túl, messze túl,
Mi van az ibolyán messze túl?
Hej, az ibolyán messze túl
Jancsi mosogat, Kati az úr.
- eszembe juttatták kivételesen szerencsés helyzetemet: a családi vacsora elkészült nélkülem, nem először, és én ismét a színházat választhattam helyette...

Címkék: Katona Fekete Ernő Sufni

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr947513452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.