Mezei néző

Ha lehet két várakozás közé egyenlőségjelet tenni, akkor azt mondhatom, hogy amennyire vártam Fabók Mancsi előadását, éppúgy vártam a Cirókásokat is. Nagyon egyszerű oka van, kettő is: a Csomótündér és a Címzett: Anyegin. Ha az ember egy társulatot ritkán lát, de amit…

A bevezető után íme az első előadás tegnapról: Fabók Mancsi Székely menyecskéjét már tavaly a Gyerekszínházi Szemlén is láthattam volna. Elmulasztottam „egyeztetési okokból”. Ezt nem egy (= három) kritikus ismerősöm minősítette kapitális tévedésnek, mert „Fabók…

Amikor a szeptemberi évadkezdést képzeltem magam elé, akkor négy eseményt vártam leginkább. Az első, az Örkény Kert beváltotta a várakozásaimat, sőt kissé túl is szárnyalta. Ugyanez mondható el a tegnapi napról is. Ahhoz képest, hogy nemrég megfogadtam, hogy csökkentem a…

Mostanában az a benyomásom, hogy elég sokan és sokfelé próbálkoznak operabeavató programokkal. Az Operaház berkein kívül is felismerték, hogy közönség nélkül nem megy. Ma este az Óbudai Társaskörben fázisbemutatót tartottak (az utolsó zongorás próbát) Purcell: Artúr király című dramatikus operája…

Az új lakásba költözéssel tettem három fogadalmat, amelyből egy azonnal megdőlni látszik. A mai napon már fogtam magam és elindultam egy színház felé és attól tartok, így lesz ez a következő három napban is. (Akik operás bejegyzést várnak, azoknak lesz részük bőven…

Hogy milyen élmény volt az Örkény Színház évadnyitó napján részt venni? Megnyugtató. Úgy éreztem, hogy végre megállt egy kicsit az idő, nem vágytam vissza se a múltba, sőt mi több: nem szaladtam volna előre a jövőbe sem. Pont jó volt a füvön ülni és hallgatni a zenét.…