Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (89) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (20) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (27) Centrál Színház (34) Chován Gábor (21) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (284) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (20) Fekete Anna (20) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (43) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (24) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (631) opera (22) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (61) Pesti Színház (21) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (23) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Lengyel Menyhért Róza című vígjátéka nagyszerűen illeszkedik a színház profiljába. Ismét egy darab a két világháború közötti békebeli „polgári” világról, amelyik alapvetően szórakoztat, de persze felvet kérdéseket is, ha a nézőben van hajlandóság a gondolkodásra is. Másfelől pedig nagy lehetőséget ad egy színésznek -.Almási Éva jutalomjátéka ez -  és a többieknek is elég kellemes feladatot.

Amikor a néző a Karinthy Színházat választja, részben erre a számára már bevált színházeszményre vált jegyet, erre az előadás-típusra, amelyik annyira jellemző a Karinthyra. De lesznek olyanok is, akiknek kifejezetten Almási Éva neve lesz a vonzerő, aki túl sok színpadi megnyilatkozási lehetőséget nemigen kapott az elmúlt években. Amikor néhány alkalommal láttam, mindig elgondolkodtam ezen, hogy lehetséges ez, hogy egy ilyen erős színpadi jelenléttel rendelkező, mára már szinte legendás színésznőt látszólag minden ok nélkül „pihentetnek”. Akármi is az oka ennek, most mindenesetre látható egy számára valóban optimális szerepben, amelyben parasztasszonytól az úrinőig több árnyalatot is megmutathat. Ráadásul: nem ő, hanem az általa játszott figura az, aki szerepet játszik.

A  vígjáték keretei között nagyon éles kritikája jelenik meg a kispolgári létnek. Szinte minden szereplő folyton hazudik. A felszínen maradásuk érdekében kénytelenek már korán elsajátítani az alakoskodás képességét. Aki őszinte, vagy meg meri mutatni önmagát, az feltétlenül belebukik, kihasználják. A szereplők kettős játéka bőven teremt vígjátéki helyzeteket, a nézőtérről szemlélődve élvezzük szorult helyzetüket és azt is, ahogy kivágják magukat. De némi keserűség azért vegyül ebbe, ha magunkba nézünk. Nem áll ez a magatartás olyan távol a jelentől sem, nem avult el a darab teljes mértékben.

Az előadás elején egy pár perces vetítés segít visszaröpíteni minket a múltba, elég hozzá egy mai fotó helyett a régi pesti belváros képét bevillantani. Utána gond nélkül követjük a Verőczy család helyzetének alakulását. A gazdag vőlegény-jelölt rájön-e, hogy az ártatlan lánynak már gyereke is van, ez itt a kérdés.

Az előadást Benedek Miklós rendezte, aki már többször bizonyította, hogy közel érzi magát ehhez a korszakhoz. A rendezés illik is a darabhoz, egyedül azok a részek hatottak rám elidegenítően, amikor zenére karikírozva játszottak a szereplők. Amikor egy pillanatra megáll a cselekmény, és egy-egy szereplő visszaréved a múltba, azok a jelenetek viszont egészen hatásosra sikerültek. A nyilvános főpróbán nem minden színész találta meg még a megfelelő arányokat, Murányi Tündét például alkalmanként túl soknak éreztem. Lehetséges, hogy ez a törekvése, hogy minél többször nevessenek a játékán, rendezői utasítás, nem a saját jószántából törekszik erre.

Ezzel a kissé harsány játékstílussal nem vádolható Dengyel Iván, aki számomra az előadás legerősebb alakítását nyújtja az öreg Ráber szerepében. Néhány perces kettősük Almási Évával az előadás legjobb jelenete. Bár tudjuk, hogy hazugság minden, amit Róza mond, mégis megszületik a két ember között egy olyan szép, intim pillanat, amellyel a szerelmesek jelenetei mind adósak maradnak. Lehet, hogy az előadás minden karikírozott mozzanata ezért van túljátszva, hogy ez a találkozás, pianóban ilyen szépen megtörténhessen és kiemelődjön.

 A többi színész közül kifejezetten szeretni lehet Szabó Erikát leány-anyaként, látni lehet, hogy ő frissen tanulja a hazudozást, amely boldogulásának záloga. Nem aggódunk érte, bele fog jönni. Szanitter Dávidnak felüdülés lehet egy ilyen semmirekellő szélhámost játszani, ugyan nem egészen érezzük biztosan körvonalazottnak, hogy milyen érzelmeket táplál gyermeke anyja iránt, de majd talán eldől ez is a későbbiekben. Kérdéses, hogy kettejük kapcsolata csak baleset volt-e, vagy volt-e a mélyén egy kis „halálos szerelem” is.

Utóbbi – mármint a „halálos szerelem” – Lengyel Menyhért interpretációjában úgy néz ki, hogy kiment a divatból erősen. A megélhetés a legfontosabb, jó party kell. Ebben a közegben fokozottan igaz: „a szerelem szép, finom dolog, de nem olyan fontos”. Nem ez kell az élet elviseléséhez, hanem „készpénz vagy filozófia”. A néző magában akár módosíthat is: készpénz ÉS filozófia. Továbbá receptet kapunk a boldogságra: „férjhez kell menni, jókat kell enni, jó könyveket olvasni.”

A darab bővelkedik ilyen okosságokban, különösen Róza szájából dőlnek ránk ezek a bölcsességek, amelyek igazolást is nyernek, poénként is hatnak egyúttal. Ezekből végezetül megosztanék – kedvcsinálóként – még egy utolsót: „Olyan, hogy egy nőt nem lehet megkapni – van, a mesében. Egy férfit ne lehetne megkapni? – olyan férfi nincsen.”

Az előadás végén elvileg megkapjuk a várt happy endet, a jelentéktelen, de gazdag fiatal fiú (Rábavölgyi Tamás) megkapja a szép, de szegény, a világtól elzárva élő lányt. És mindketten utazni fognak, „kinyílik a világ előttük”. Csak az a bökkenő, hogy már mindkettejüknek van egy-egy gyereke, akik változatlanul Rózánál maradnak, az ő helyzetük kicsit sem változik meg. Ez viszont nem túl kecsegtető jövőkép.

És sajnos a két összeillő öreget sem boronálja össze a szerző, pedig még leginkább nekik drukkolnánk.

Az előadásban még módja van Széles Tamásnak (más szereposztásban majd Szacsvay Lászlónak) bútorosként egy magánszámot előadni, illetőleg Eke Angéla szobalányként is néha az előtérbe tudja magát helyezni. Neki nagyon alkalmas lett volna a fiatal lány szerepe is.

 A Karinthy Színház a héten ezzel az előadással lett gazdagabb, miközben egy másik előadása (Az ördög) Balikó Tamás hirtelen halála miatt veszélybe került. Az előadás előtt és a szünetben nem egy beszélgetésből kihallatszott a színész-rendező neve, a színház törzsközönsége nem tudta megemészteni ezt a tragédiát sem, hiszen még Margitai Ágit sem gyászoltuk meg eléggé, aki szintén játszott itt is. Ezeknek az eseményeknek az elviseléséhez feltétlenül kis segítség a Róza, mert amíg néztük az előadást, legalább addig nem gondoltunk semmi másra.

színlap

 

Címkék: Szabó Erika Széles Tamás Eke Angéla Róza Karinthy Színház Benedek Miklós Almási Éva Dengyel Iván Szanitter Dávid Murányi Tünde Rábavölgyi Tamás

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr526961989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bpapa · olvassbele.com 2014.12.18. 23:36:40

Csupán a tények kedvéért: LM darabjának keltezése: 1913. Vagyis szó sincs két világháború közötti évekről. És ez egy kicsit át is értelmezi a darab világát.
süti beállítások módosítása